Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-17

1249 Az Országgyűlés 17. ülése, 1987. szeptember 16-án, szerdán 1250 Elnézést kérek hogy még igénybe veszem az idejüket, de mit csináljunk? Ritkán veszem igénybe az Országgyűlés idejét, s ha már igénybe veszem — van még egynéhány téma, amelyről beszélni kell. Meg akarom mondani, hogy az utóbbi években bennünket ért bírálatok egyike, hogy csak gazdasági kérdésekkel foglalkozunk — a párt vezető testületei, a kormány, stb. —, és az élet más fontos területeit elhanyagoljuk. Ez nem igaz. Hát nagy súllyal, publikusan tényleg nagyon sokat foglalkozunk a gazdasági kérdésekkel, de ezen kívül foglalkozunk a tudomány, a közoktatás, a kultúra kérdéseivel és mással is, és kell is folyamatában foglalkozni. A tudományról valamit! Nagyon fontos dolog a tudomány. A mi pártunk már régen kimondta, hogy tudományos kérdést csak tudományos úton lehet eldönteni, azt nem lehet párthatározatokkal, meg többségi szavazatokkal eldönteni. Ez változatlanul érvényes. Erre egy példát szeretnék felhozni. A múlt héten a Politikai Bizottság az ideológiai munka kérdéseivel foglalkozott. A Politikai Bizottság megerősítette, hogy a marxista—leninista ideológiai kérdéseket sem párthatározattal döntik el, azokat csak tudományos módon lehet eldönteni. Ez az elv érvényes minden más területen és a tudományos kutatás szabadsága is fontos! A közoktatás: természetesen nem vagyok szakember a közoktatás területén sem, hallomásból meg olvasmányokból ismerem a korszerű pedagógiai irányzatokat. Most nagyon sokhelyütt emlegetik a tekintélyelvű oktatás leépítését — mondván ez nem helyes oktatási elv —, nem tudom pontosan, mi értendő ez alatt, így mondják, — valamint a kreatív szellem kifejlesztését. Én ebbe nem tudok beleszólni, tisztelem a tudományos törekvéseket, de csatlakozom azokhoz a közrendű emberekhez, akik azt mondják, hogy talán a nem tekintély-elvű oktatás, a kreatív agyak létrehozása is kell, de már négy évig jár egy gyerek az iskolába, hát írni, olvasni és százig számolni tanuljon meg, (Derültség.) enélkül minden más nagy igény elképzelhetetlen. A kultúra kérdéseiről: Elvtársaim! A mi viszonyunkat a kultúrához — most ezt a pártvezetés nevében mondom - nagyra értékeljük, és tiszteljük a kulturális tevékenységet minden területen. Úgy tartjuk, hogy a szocialista fejlődéshez hozzátartozik kultúránk épülése és fejlődése minden tekintetben és minden területen. Nem utolsósorban a közösség iránti felelősségérzetet is valamiképpen segítse a kultúra a maga eszközeivel, s az etika és a közerkölcs dolgában is segítsen, mert most nálunk kezd a helyzet rosszul kinézni. Én egyetértek az elhangzottakkal. Honnan várjuk a haza, a család, a szülő, a gyermek, az emberi normák tiszteletét, ha nem elsősorban a kultúra területéről? Megint tárgyalási szándék nélkül mondom: meglehet, hogy én elmaradott, meg idős, meg nem érdekelt ember vagyok — gondoljon mindenki, amit akar —, de én nem nagy lelkesedéssel veszem ezt a szex-szezont, meg a pornográfiát — amely évek óta megy a vüágban, nyugaton, és begyüremlik hozzánk is, (Derültség) és az ordenáré beszédet! Nem attól leszünk mi modernek, hogy a nyugattól át tudjuk venni az ordenáré beszédet, a pornográfiát, a nem emberi szexet — mert emberi vonás nélkül a szexet a bakkecske is ismeri a hegy tetején (Derültség), ahhoz nem kell sem tudományos kiképzés — de a szexnek is vannak emberi normái. Nagyon kérjük a kultúra művelőit, hogy ne ebben kövessük mi a nyugatot, inkább a szerkezetváltás ütemét vegyük át. Ne legyen elviselhetetlen, ordenáré beszéd és nyelvezet! Most már a színpadon ott van, a könyvekben ott van; az a modern író, aki ezzel él — ez nem igaz, nem hiszem, hogy ez a kultúra! Megemlítem még a szintén nyugatról beszármazott dolgot: a zenekultúrát, meg a beszédkultúrát, amely ma van! Ismereteim alapján úgy gondolom, hogy az emberi nem a törzsfejlődés során bizony százezer évekig tanulta meg a tagolt beszédet. Hát most húsz év alatt el kell felejtenünk a tagolt beszédet? És az megzenésítve, artikulátlan üvöltésekből áll? Yeah-yeah nemzedékek jönnek ezután, vagy hogyan lesz ez? Ne segítsük mi ezt — se a tévénk, se a rádiónk sehol —, én nem vagyok a divat ellen — de valami emberi normákat tartsunk azért ezekben a dolgokban, és a kultúra emberei ebben is segítsenek, mert az ő szavuk erősebb, mint a mienk ezekben a dolgokban, és erre szükség van. Miért foglalkozunk többször — mint napirendi ponttal — a gazdasági dolgokkal? Értsék meg, hogy mindennek ez az alapja! Akármivel foglalkozunk, mindenütt azonnal felmerül annak a tennivalónak az anyagi fedezete, — ezt már nem kell részletezni. Értsék meg, hogy amikor mi gazdasági kérdéseket tárgyalunk, amikor gazdasági kérdésekkel foglalkozunk és azok jobb megoldására törekszünk, ezt a közoktatás, a képzés, a tudományok, a kultúra érdekében is teszszük! Addig menjen a folyamatos munka és e terület emberei, tudósok, oktatók, a kultúra művelői segítsenek megoldani azokat a feladatokat, amelyek ma napirenden vannak, és ezt fogják fel úgy, mint saját területük megsegítését, saját területük kérdéseinek megoldását, s a ma itt nem említett dolgokban pedig tegyék meg a magukét — és ne az ellenkezőjét! — az emberi beszéd, a tisztességes emberi normák és közerkölcsök megerősítése érdekében! A gazdasági és politikai intézményrendszer összefüggéseit tárgyalni én itt nem is szándékoztam, nem is tudom. Csak meg szeretném a következőt említeni: én is meg vagyok győződve róla és a pártvezetés is, hogy a gazdasági irányítás- és struktúraváltásnak van és kell, hogy hatása legyen a társadalom politikai szervezetére is. Nincs vita. Igénylik is — ebben sincs vita. És most én egyelőre a hangsúlyt oda teszem, hogy a működésben, a politikai struktúránk működésében feltétlenül változtatásokra van szükség. A konstrukcióhoz én most nem kívánok szólni. Nálunk egy párt-rendszer van. Valami történt is csak nem veszik észre az emberek, elfelejtik: ez a szervek önállósága, a társadalmi szervek önálló tevékenysége az állami-gazdasági tervek önálló tevékenysége. Lehet, hogy még a szükségletekhez nem eléggé önállóak, de azért valamüyen lépéseket tettünk az idők folyamán