Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-17

1247 Az Országgyűlés 17. ülése, 1987. szeptember 16-án, szerdán 1248 még parasztasszonyokét is hallottam, és azt mondják, hogy ha áldozatot kell hozni, hozzuk meg, de teremt­sünk rendet a dolgainkban. Ez is tömeghangulat, ha­bár itt a fővárosban ezt kevesebbszer hallják önök. Ez is tömeghangulat. És ennek az országnak a lakossága tisztességes többsége — most hivatásra való megkülön­böztetés nélkül mondom —, értem alatta a munkáso­kat, a szövetkezeti parasztokat, az alkalmazottakat, az értelmiségieket és másokat. Igen, most bizonyos áldozat kell, és meg kell lépni és meg kell hozni, és az ügyeinket, a gazdasági ügyeinket rendbe kell hozni. Még egy pár más kérdést szeretnék megemlíteni — részletes tárgyalás nélkül. Napirenden levő kérdés, az expozéban szerepelt az állami és társadalmi appa­rátusok kérdése. Meg kell vizsgálni. Az állami közigaz­gatásnál mindenképpen, hogy az ügyintézés bürokra­tizmusát jelentős mértékben csökkenteni lehessen, de más területeken is meg kell nézni az apparátusok kér­dését. Értem ez alatt a társadalmi szerveket is, a pár­tot is, más társadalmi szerveket és egyéb, mindenféle intézményrendszerünket. Meg kell nézni, hogy meg­szűnjenek a bürokratizmusok, a nehézkes ügyintézés, és bizonyos értelemben az üresjáratok is szűnjenek meg. És a helyes sorrend — azt hiszem — most váloga­tás nélkül említem meg: először a funkciót, az oda­adott funkciót és hatáskört kell megvizsgálni, és lehet, hogy azon is redukálni lehet és kell, mert a mi bürok­ratizmusunk részben olyan tennivalókból keletkezik, amiért keservesen dolgoznak emberek, de nem hasz­nosul. Funkciókat, hatásköröket kell megerősítem, azután kell megvizsgálni a létszámot és a személyeket, mert ez fordítva nem működik. Ha a megtizedelésre gondol valaki, az még semmiféle bürokráciát nem szüntetett meg. És végül is ebből annak kell kijönni a folyamat eredményeként, hogy összességében az ismert statisz­tikák szerint Magyarországon az apparátusok létszáma nem túlzottan nagy más országokhoz viszonyítva, de én úgy gondolom, hogy a szükséglethez képest azért nagyobbra nőtt már az apparátus Magyarországon minden területen. És csökkenthető, azzal a kifejezett céllal, hogy világosabb, redukáltabb feladatokkal, de tényleges feladatokkal, hasznos feladatokkal működ­jenek, kisebb létszámmal, és feltétlenül jobban fize­tett apparátusok legyenek a jövőben, mert akkor fog­nak tudni dolgozni. De van más olyan természetű kérdés is, mint példá­ul a közvagyon óvása, a tékozlás, a pusztítás megaka­dályozása. Csak egyetlen egy dolgot akarok említeni, de sok mindent lehetne említeni. Az idei első félévben tűzkár következtében 220 millió forint kár keletke­zett. Ki se merem itt mondani, hogy a múlt év első felében milyen összegű kár keletkezett tűz következ­tében, és ha megnézik a károk, a tűzesetek okait, a bajt legtöbbször az emberi hanyagság okozta. Nagyon sok elektromos természetű dolog van rosszul besze­relve, a hegesztésnél nem tartják be a szabályokat. Az­tán mivel ez szociális rendszer is, mindenhol kell hi­deg időben elektromos melegítő, ez természetes, de hogy azt ott felejtik három napig égve, ami úgy lát­szik, most már lassan általános lesz — az már megen­gedhetetlen dolog. Másképp kell ezekhez is viszonyul­ni, s sok minden más értelemben sem szabad megen­gedni a közvagyon pusztítását. Más közmorál, hozzá­állás kell az ilyen dolgokban is. És takarékosság. Aztán a munka nélküli jövedelmek kiáramlási for­rásainak elrekesztése — mert ilyen is van. És aztán a gazdasági bűncselekmény megfelelő büntetése — ez is szükséges és elengedhetetlen. Végül én is akarok valamit a káderkérdésről mon­dani, csatlakozva az előttem szólókhoz, mert hiszen minden felszólaló beszélt erről, Grósz elvtárs is. Új megítélési dolog kell a káderügyekben. Romantikus és a misztikus elemek helyett a tényeket kell alapul ven­ni, és minden vezető — én itt természetesen nemcsak országos vezetőkre gondolok —, bármilyen szinten va­laki vezet, egy értékítélet lesz: hogy áll ehhez a fel­adathoz és milyen eredménnyel hajtja végre. Ha nem tudja eredményesen végrehajtani, azt nem lehet tarta­ni, akkor változtatni kell. Nem bírja ki az ország. Én kommunista vagyok és pártnyelven fejezem ki magam: itt nem elég az, hogy valakire azt mondjuk, jó elvtárs. Jó elvtárs az, aki tudja a szocializmus építését tettekkel segíteni, és kiáll a szocializmus ügye mellett, amikor kell politikailag. Legalábbis a kommunistákra így értem. Aztán, hogy jó ember — mondjuk most nem a párttagokra gondolok — jó ember is van sokfé­le. Az egyik bajunk, a rossz végrehajtás egyik oka, hogy jó ember mindeki szeret lenni. Adni, követelni, igényesnek lenni — ezt nem szeretik az emberek. Most szükség lesz rá és ezt is kell csinálni. És higgyék el, hogy valódi megbecsülést egy vezető a dolgozók köré­ben csak ezen az úton fog elérni. Ezek ilyen látszat­népszerűségek, és ezeket az embereket még el fogják átkozni, akik vállalatokat tesznek tönkre azért, mert nincs szívük megkövetelni a munkát. És ilyen értelműen kell a káderkérdéseket is nyíl­tan és demokratikusan kezelni. Nálunk azért a káder­ügyek intézése szép lassacskán, de azért jelentősen változott az idők folyamán, többesjelölési rendszer például nemcsak a képviselőválasztásoknál van már. Nem szoktuk nagyon publikálni, de nálunk most már megyei első titkárokat is választottak sorozatosan ket­tősjelölés és titkos választás útján. Nagyon jó megol­dásokat választottak az emberek, ezen és minden más területen. A vállalati irányító szervek már demokrati­kusabbak. A vezetők az emberek szeme előtt vannak, nincsen misztifikáció és ne legyen még annyi sem, mint amennyi még mindig fellelhető a káderügyek in­tézése körül. A létezők közül van egy, ami még iga­zán fellelhető: „ehhez nem lehet nyúlni, mert annak az ismerőse", és így tovább. Ez még van, és annak is véget kell vetni, hogy ha valaki az egyik vezetőposz­ton csődöt mondott, akkor a másikba teszik, ha ott is csődöt mond, a harmadikba teszik ugyanazt a ta­got. Nem kibírható az efajta szemléletű ügyintézés. Tehát demokratikusan és folyamatosan kell a káder­ügyeket intézni, s a vezetők kérdéseit megoldani. Te­hát nem „sorakozó, lelépni!", hanem folyamatosan és szünet nélkül kell a személyi ügyeket és a vezetők cseréjét lebonyolítani normális összefüggésben a való­di munkával. Nem lehet másképp csinálni!

Next

/
Thumbnails
Contents