Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-22

1699 Az Országgyűlés 22. ülése, 1987. december 17-én, csütörtökön 1700 közlönyökben közzétenni, ha az abban foglaltak az állampolgárok jogait, kötelességeit közvetlenül nem érintik. Az ilyen esetek egyébként eléggé ritkák, de az úgynevezett műszaki-technikai szabályok körében előfordulhat, hogy csak egyes szervezeteket, a szakemberek szűkebb körét érintő szakmai rendelkezéseket tartalmaznak, ugyanakkor igen terjedelmesek. Ezekben az esetekben látjuk megfelelőnek, lehetségesnek a tárcaközlönyben való közzétételt. Ugyancsak az Országgyűlés törvényalkotó tevékenységének erősítését és a képviselők jobb felkészülését kívánja elősegíteni az, hogy a törvényjavaslat 37. §-át javasoljuk kiegészíteni azzal, hogy a törvényjavaslatokat az ülésszak előtt legalább 30 nappal kell beterjeszteni. A jogszabályok érvényesülésének vizsgálatáról rendelkezik a 44. §. A bizottság álláspontja az volt, célszerű külön is kimondani, hogy e vizsgálat során fel kell tárni azt, mi akadályozza a jogszabály érvényre juttatását, végrehajtását. Ez azért fontos, mert csak így állapítható meg, hogy a jogszabályt kell-e megváltoztatni vagy esetleg más jellegű intézkedésre van szükség az adott társadalmi jelenség befolyásolása, megváltoztatása végett. Mindez egyben elősegítheti a túlszabályozásnak, a jogszabályok felesleges módosításainak elkerülését is. Felmerültek - mint máskor is - a bizottság ülésén olyan javaslatok, amelyeket megvitattunk, de úgy ítéltük meg, hogy azok nem indokolják a törvényjavaslat módosítását. Szó volt például arról, hogy szükséges-e a törvényben kimondani: a miniszteri rendeletet és államtitkári rendelkezést ki jogosult a miniszter vagy az államtitkár távollétében vagy akadályoztatása esetén hozni; nem lenne-e elegendő ha a helyettesítés szabályait maguk a miniszterek vagy az államtitkárok állapítanák meg? Végül is arra a megállapodásra jutottunk, hogy a jogalkotási jogkör súlyánál, jelentőségénél fogva ne adjunk lehetőséget a minisztérium vagy országos hatáskörű szerv alacsonyabb beosztású munkatársainak, akár helyettesítésként sem. Indokolt, hogy ezt a korlátot maga a törvény állapítsa meg. Olyan indítvány is elhangzott, hogy a jogszabályokban való könnyebb eligazodás érdekében a módosító jogszabályt az alapjogszabály hatályban maradó rendelkezéseivel mindig egységes szerkezetben adjuk ki. Ezt a szabályt azért nem volna célszerű minden esetben kötelezően kimondani, mert a jogszabályok nagy többségét általában csak kisebb részben módosítják; így például egy bekezdés megváltoztatása miatt nem indokolt egy 5—600 §-ból álló, kötetet kitevő jogszabályt ismételten közzétenni. Az viszont teljesítendő igény, és ez többnyire most is megvalósul, mint például a családjogi törvény kiadásánál történt, hogy ha a magas szintű jogszabályok átfogó módosítására került sor, a jogszabály kihirdetését alkalmazó Magyar Közlönyben jelenjen meg az egységes szerkezetbe foglalt szöveg is. A törvényjavaslat szövegének pontosítása érdekében — befejezésként — még egy módosítást javasolnék, amelyet azért kell hogy most mondjak el, mert a bizottság ülésem nem volt még ismeretes a kormány szerkezeti átalakításának több része. A parlament által tegnap elfogadott, megszavazott átalakítás során megváltozott az Országos Anyag- és Árhivatal elnevezése, kimaradt belőle az „anyag" szó — ennek megfelelően javasolnám, hogy az 51. §-ban, ahol az intézményt említik, a tegnap elfogadott hiteles megnevezés szerepeljen. Minezek után a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság nevében kérem a Tisztelt Országgyűlést, hogy a jogalkotásról szóló törvényjavaslatot, az írásban megküldött kiegészítő és módosító indítványokat vitassa meg, és emelje a törvény rangjára. Köszönöm a figyelmüket. ELNÖK: Bejelentem, hogy a törvényjavaslatokhoz öt képviselő kíván hozzászólni. Elsőként Horváth Jenő dr., budapesti képviselőnek adom meg a szót. Dr. HORVÁTH JENŐ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! Ha az órára nézek és ismerem azt az orvosi megállapítást, hogy két órai tanácskozás után a befogadóképességünk a mértani sor arányával azonosan csökken, de mégis igazi sikert akarnék elérni, akkor hiába berzenkedik bennem az érzelem, az értelmemre kellene hallgassak és csupán annyit kellene mondanom, hogy mindazzal, ami elhangzott, maradéktalanul egyetértek, mert az a jogi bizottság vitáinak kohójában formálódott a jelenlegi végleges javaslattá, és ez alkalmas arra, hogy jó szívvel elfogadásra ajánljam. Az érzelem azonban erősebb mint az értelem, az az érzelem, amelyet ebben a pillanatban a meghatottság áthat és ez amit szeretnék képviselőtársaimnak is átadni. Nagyon szerényen húzódik meg a napirendi pontok között harmadiknak a jogalkotásról szóló törvénytervezet. Ha megnézzük a kinyomtatott szöveget: nagy betűvel van írva az, hogy TŐRVÉNYJAVASLAT és mögötte picivel a cím „a jogalkotásról". Úgy gondolom, az országos gondok, pénzügyi helyzetünk másfél napos megvitatása mellett legalább ilyen jelentőségűnek kell tekintenünk azt a jogszabálytervezetet, aminek a vitájára most sor kerül. Meg kell mondjam — és szeretném, ha képviselőtársaim is éreznék — : boldog és büszke vagyok, hogy e jogszabály a megalkotásának ez a parlamenti ülésszak lehet részese, amelyet olyan jelentőségűnek értékelek, amilyen az elmúlt évtizedek alatt nagyon kevés volt. Mire gondolok? A DC. kongresszus óta minden egyes alkalommal hallottuk a politikai akaratot, amely arra irányult, hogy az országgyűlés Alkotmányban rögzített szerepét növelni, fokozni, erősíteni kell. Ez szerepelt szinte minden kongresszusi határozatban, hozzátéve azt az egy szót, hogy tovább. Megnéztem az értelmező szótárban a tovább fogalmát. Nagyon sok szinonimát találtam, de mindegyik azt erősítette, hogy az, ami eddig történt, nem elég, ki kell mozdulni, tovább kell menni, tehát erősíteni kell azt, amit eddig már valamilyen formában elértünk. Azt hiszem, ezt a legpregnánsabban a XIII. kongresszus határozata fejezte ki. Most, amikor itt erről, vagyis a parlament szerepé-