Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-22

1697 Az Országgyűlés 22. ülése, 1987. december 17-én, csütörtökön 1698 A Minisztertanács nevében kérem, hogy az Országgyűlés a jogalkotásról szóló, valamint az 1960 előtt kibocsátott jogszabályok rendezéséről szóló törvényjavaslatokat fogadja el és iktassa a Magyar Népköztársaság törvényei közé. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Most a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság törvényelőadóját, dr. Nagy József képviselőtársunkat illeti a szó. Dr. NAGY JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság képviseletében a törvényalkotásról szóló törvényjavaslattal kapcsolatban a bizottság véleményét a következőkben terjesszem elő. Az Országgyűlés legutóbb 1982-ben foglalkozott az igazságügyminiszter beszámolójával, illetve hozott határozatot, amelyben a jogalkotás követelményeit szabályozta, fogalmazta meg. Az azóta eltelt időszak tapasztalatai szerint azonban sajnos nem következett be kedvező változás, kedvező fordulat. Bár Borics elvtárs beszélt a jogalkotás mai fonákságairól, engedjék meg, hogy a bizottság tapasztalatait is felidézve, ezeket én is megismételjem. Ma is jellemző a jogi túlszabályozottság, a többszintű jogszabályozási rendezés, a gyakori, hozzátenném nagyon gyakori jogszabályváltoztatás, általában a jogszabályok nagy száma, ugyanakkor az alacsony szintű jogi normák túlsúlya és a 174 törvény ellenére a törvényi szabályozás elégtelensége. Az említett viszszásságok megszüntetését, a jogrendszer egységének előmozdítását, a törvényi szabályozás kiterjesztését, a jogalkotás demokratizmusát kívánja az előterjesztett törvényjavaslat szolgálni, ami egyben politikai intézményrendszerünk hatékonyságát is erősítheti. A törvényjavaslat újszerű megoldásai közül a teljesség igénye nélkül a következőket emelem ki. Amint erről Borics elvtárs expozéjában is szó volt, a legjelentősebb társadalmi viszonyok hosszú távra szóló magasszintű szabályozásának biztosítása érdekében a javaslat három szakaszban, három csoportban felsorolja a feltétlen törvényi szabályozás alá eső törvényhozási tárgyakat. Ha ezt soknak vélnénk, megjegyzem, hogy az Alkotmány eddig több mint húsz törvényhozási tárgykört állapított meg. Helyes, hogy ez a felsorolás, ami a törvényjavaslatban van, nem kívánja lezárni a törvénnyel szabályozható társadalmi viszonyok körét, hanem azt célozza, hogy ezeket ne szabályozhassák alacsonyabb szintű jogszabályok. Sok szó esett az Elnöki Tanács, az Országgyűlés viszonyáról, kapcsolatáról, az Elnöki Tanács törvényerejű rendelet-, jogszabályalkotó tevékenységéről. A törvényjavaslat nem zárja ki annak lehetőségét, hogy amikor az Országgyűlés nem ülésezik, az Elnöki Tanács törvényerejű rendelettel, az Alkotmány kivételével törvényt módosítson. Alapvető jogpolitikai törekvéseinkből és a törvényjavaslat szelleméből terén és egyéb vonatkozásban is lehetőleg ne helyettesítse az Országgyűlést. Ez a kapcsolat, különösen a törvényerejű rendeletek megalkotásának jelenlegi gyakorlata rendkívül élénk, — ha szabad jellemeznem —, heves vitát váltott ki a bizottság ülésein. Ennek a problémának a feloldása, de főként az Országgyűlés törvényalkotó szerepének erősítése, a jogalkotás alapvető elveinek érvényesítése érdekében a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság is javasolja a tisztelt Országgyűlésnek az Alkotmány 30. cikkelyének módosítását, amelynek új szövegét az előterjesztett írásos melléklet tartalmazza. Jelentős megoldásának tartjuk, — az előterjesztett törvényjavaslat érdemének —, hogy az Alkotmánnyal egybehangzóan pontosan felsorolja a jogszabályok típusait, megállapítja rangsorukat és félreérthetetlenül kinyilvánítja, hogy az alacsonyabb szintű jogszabály nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogi normákkal. De lényeges változást jelent jogalkotásunkban az is, hogy a törvényjavaslat egyértelműen elhatárolja a mindenkire kötelező magatartás-szabályokat megállapító jogszabályokat az állami irányítás egyéb eszközeitől. Az utóbbiak körében jelöli meg az Országgyűlés az Elnöki Tanács, a Minisztertanács, a kormánybizottságok, a tanácsok általános jellegű határozatait, a miniszterek és az országos hatáskörű szervek vezetőinek a közvetlen irányításuk alá tartozó szervek tevékenységét szabályozó utasításait, így például a szabványt, az ármegállapítást, a statisztikai közleményt, valamint a jogi iránymutatásokat. Ezek nem újak. Jogalkotási gyakorlatunkban eddig is léteztek ezek a jogi formák, azonban tartalmuk és hatásuk esetenként keveredett a jogszabályokkal. A törvényjavaslat önálló fejezetben szabályozza a jogalkotási program kidolgozásának rendjét, az előkészítési eljárást, a jogszabály-tervezetek véleményezésének, a társadalmi vita megszervezésének és hasznosításának rendjét, a jogalkotási eljárás és a jogszabályok hatályosulásának vizsgálatát. Ez a törvényi szabályozás — véleményem szerint - elejét kívánja venni a jogszabályelőkészítés és a jogalkotás eddig tapasztalható esetlegességeinek, és lehetővé teszi, hogy a társadalmi szervezetek, a tudományos kutatók, a jogalkalmazó szervek és az állampolgárok is közreműködjenek a jogszabályok előkészítésében. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság azt reméli, hogy az előterjesztett törvényjavaslat az Alkotmány keretei között garanciális rendelkezéssel szolgálja a jogalkotás alkotmányosságát, tervszerűségét, egységét és a törvényesség érvényesítését. A bizottság, a törvényjavaslat fontosságát átérezve két ülésen — ahogy említettem - élénk viták keretében foglalt állást. Több módosító indítványt is javasolt, amelyeket ugyancsak eljuttattunk a képviselő elvtársakhoz. Ezek egy része a szöveget pontosabbá teszi, más részük azonban érdemi kérdéseket is érint. így például a 3.§ c) pontját javasoljuk kiegészíteni azzal, hogy a képviselők és tanácstagok jogállását, azok jogait és kötelességeit is törvény szabályozza. Ez ugyanis alapvető alkotmányos követelmény! Az állampolgárok jogainak érvényre juttatását segíti elő a 9. § (3) bekezdésének kiegészítése azzal, hogy jogszabály mellékletét csak akkor lehet kivételesen a Magyar Közlöny helyett az úgynevezett tárca-