Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-22

1695 Az Országgyűlés 22. ülése, 1987. december 17-én, csütörtökön 1696 végezve, hiszen a jogszabályok önkéntes követése elképzelhetetlen anélkül, hogy megértenék azok akikhez éppen szól. Tisztelt Képviselő Elvtársak! A javaslat előkészítése során folyamatosan több ellentmondást kellett feloldani. Valószínűleg ez nem sikerült maradéktalanul. Törekedtünk azonban az alapos előkészítésre, így például a szabályozás elveiről véleményt kértünk az Alkotmányjogi Tanácstól, és azt hasznosítottuk is. Az elkészült tervezettel kapcsolatos javaslatait és észrevételeit számos szerv közölte, köztük az Országgyűlés jogi- igazgatási és igazságügyi bizottsága, a fővárosi és a megyei tanácsok, a Hazafias Népfront, a Magyar Jogász Szövetség, az egyetemek jogi karai és az Államigazgatási Főiskola is. Igen sok javaslat érkezett, amelynek többségét a tervezet végleges szövegének elkészítése során figyelembe is vettük. Ennek alapján több esetben árnyaltabban kellett fogalmazni. A törvényjavaslat érdekében tájékoztatni kell a jogalkotót, ez esetben tehát az Országgyűlést a társadalmi vitákon felmerült, de a tervezetben meg nem valósult jelentős javaslatokról. Ezekről szólok igen röviden. Az Elnöki Tanács országgyűlést helyettesítő jogkörével kapcsolatos vitát már említettem. Eltérő vélemények voltak a Minisztertanács és a miniszterek jogalkotó jogkörének korlátozásával kapcsolatban is. A szakmai vitákon egyik vagy másik, esetleg mindkét szerv, illetőleg személy jogalkotási lehetőségének a megszüntetését tartották indokoltnak akkor, ha a konkrét szabályozásra a törvényben felhatalmazást nem kaptak. A javaslatba végül is a vitákban felmerült érv és ellenérv gondos elemzése alapján az a megoldás került, hogy a Minisztertanács rendelettel az életviszonyokat törvényi felhatalmazás nélkül is szabályozhatja, természetesen csak akkor, ha azok nem tartoznak a törvényhozási tárgyak körébe. A miniszter rendeletet, az államtitkár rendelkezést azonban csak a feladatkörében és a törvényben, törvényerejű rendeletben, vagy minisztertanácsi rendeletben kapott felhatalmazás alapján bocsáthat ki. Néhány vélemény a jogalkotási program szükségességét is kétségbe vonta, mondván, hogyha a jogszabály előkészítési feladatokat évekkel korábban tűzzük ki és ragaszkodunk is hozzá, akkor ez esetleg felesleges jogalkotáshoz vezet. Más nézetek viszont éppen a program szükségességét hangsúlyozták a jogszabályok előkészítésének tervszerűsége érdekében, rámutatva egyúttal a program módosításának lehetőségére. Vita volt egyébként abban is, hogy a program milyen céllal kerüljön az Országgyűlés elé. A javaslat azt a véleményt tükrözi, hogy a középtávú jogalkotási program jellegét tekintve a Minisztertanács programja, abban a Minisztertanács saját feladatait határozza meg az általa kezdeményezett törvényjavaslat előkészítésében. Az tehát az Országgyűlésre nézve nem állapít meg kötelezettséget. Végezetül szeretnék még rámutatni arra, hogy e törvényjavaslatra is érvényesek a jogi szabályozás lehetőségeire, korlátaira vonatkozó megállapítások. Az új törvény önmagában nem fogja megszüntetni, mégcsak csökkenteni sem a hiányokat, következetes végrehajtása azonban igen, sőt hatással lehet a kormányzati szervek munkájára, az állami irányítás módszereire és más egyéb feltételekkel együtt javíthatja azokat. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy a jogalkotásról szóló törvényjavaslattal egyidejűleg terjesszem elő a Minisztertanács megbízásából az 1960. előtt kibocsátott jogszabályok rendezéséről szóló törvényjavaslatot is, mert a két javaslat összefügg egymással. Már említettem, hogy a jogalkotásban a jelentős eredmények mellett több, a jog társadalmi hatékonyságát csökkentő probléma is fölmerült. A sokat emlegetett jogi túlszabályozáson kívül jogrendszerünk hatékony működését gátolja az is, hogy hazánkban teljes körű, az egész jogrendszert átfogó jogszabály-rendezés még nem volt, ezért az alkalmazható jog gyakran nehezen ismerhető meg, egyebek között a formailag még élő, de már végrehajtott vagy elavult rendelkezéseket tartalmazó jogszabályok miatt is. A túlszabályozás csökkentése, a jogrendszernek az elavult szabályoktól való megtisztítása és ezáltal áttekinthetőségének elősegítése érdekében a Minisztertanács 1986-ban úgy határozott, hogy az igazságügyminiszter a miniszterekkel és országos hatáskörű szervek vezetőivel együttműködve végezze el az 1960 előtt kibocsátott valamennyi jogszabály felülvizsgálatát. Ez a munka csaknem két évig tartott és a felszabadulás előtt kibocsátott jogszabályokra is kiterjedt. A felülvizsgálat eredményeként készült el a törvényjavaslat, amely az 1960 előtti törvényeket és törvényerejű rendeleteket rendezi. Az említett időszakban kibocsátott, formailag még ma is hatályos, több ezer jogszabály teljes körű rendezése megkövetelte az alacsonyabb szintű jogszabályok felülvizsgálatát és rendezését is. Ezt a munkát is elvégeztük. A törvényjavaslat a kodifikációs elveknek megfelelően hatályon kívül helyezi az idejétmúlt, végrehajtott, ma már jelentőséggel nem bíró törvényeket és törvényerejű rendeleteket. Azért, hogy a jogalkalmazók rendelkezésére álljon az élő joganyag is, elkészítettük az 1945 és 1959 között kibocsátott hatályos törvények és törvényerejű rendeletek jegyzékét tartalmazó igazságügyminiszteri tájékoztató tervezetét is, amelyet tájékoztatásul szintén a törvényjavaslathoz csatolunk. A törvényjavaslattal kapcsolatban csak egy körülményt szeretnék kiemelni. Egy adott jogszabály hatályon kívül helyezése nem jelent értékítéletet. A hatályon kívül helyezendő jogszabályok túlnyomó része olyan, amely meghozatalakor kiemelkedő jelentőségű volt, ma már azonban rendelkezései a társadalmi viszonyok és a jogrendszer változására figyelemmel túlhaladottá váltak. Tisztelt Országgyűlés! Végezetül szeretném kifejezni azt a meggyőződésemet, hogy az előterjesztett törvényjavaslatok - ha azokat elfogadják — segíteni fogják a jobb jogszabályok megalkotását, a jogban való könnyebb eligazodást, és erősíteni fogják a jogszabályok tekintélyét.