Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-17

1245 Az Országgyűlés 17. ülése, 1987. szeptember 16-án, szerdán 1246 Megmondom, mi az, hogy áttekinthető gazdálkodás. A vállalatok kicsit jobban állnak, mint maga az ország. Jelentős részben nyereséggel dolgoznak. De a nyereség összetevői bonyolultak, és egészen pontosan központból a kormány nem is tudja az egyes vállalatoknál megállapítani. És vannak most „ügyes" vállalatvezetők is, amikor az állami dotáció is nyereségi alap lesz. A többit már nem is akarom részletezni. Hát akkor hogyan lehet itt a hatékony termelést segíteni. A másik: áremelések. Olyan áremelések, amelyeknek valós alapja és oka van. Azt hiszem, világjelenség, hogy a modern, korszerű termelés bizonyos értelemben áremelkedésekkel jár a termékek jelentős részénél, de a nálunk levő — és most a termelői árakról beszélek — áremelkedés, ami az utóbbi években végbement, nem egészen tiszta ügy. A vezetés gyengeségeit, a munka gyengeségeit is beépítik az árak emelésébe. Ez megengedhetetlen! Ennek az általános forgalmi adónak van egy olyan segédfogalma, amit gyakran használnak a megfelelő helyeken, hogy hozzáadottérték. Ez a fogalom. Ez azt jelenti, hogy a vállalat a valódi termelés, teljesítmények arányában tervezheti csak a nyereségét, és csak a tiszta kiadásokat számolhatja be az áraiba, mást nem számíthat be. Ennek a folyamata az — ahogy Grósz elvtárs erre helyesen utalt —, hogy januárban kell bizonyos árkérdéseket rendezni, mind a termelői, mind a fogyasztói árak vonalán, és az azt követő években a termelési árak növekedési ütemének szukcesszive csökkennie kell ennek az adórendszernek és a gazdasági tisztánlátásnak a segítségével: és csökkenni is fog. A lakosság nyeresége ebből az, hogy a termelői árak növekedése nem választható el a fogyasztói árak növekedésétől, és ez oda és vissza kedvezően fog majd hatni, ha rendesen és pontosan, ellenőrzött módon, fog működni. A személyi jövedelemadót nem kívánom részletezni. Régi követelés az igazságos közteherviselés; az általános forgalmi adórendszer és a személyi jövedelemadó-rendszer bevezetésének együttes célja, hogy most amikor nincs általános béremelés, hiszen lehetetlenség, mert nincs meg hozzá az anyagi alap — a hatékony termelést ösztönözze és az élőmunkát odavonja, ahova szükséges. Szerintem ezt nem lehet egyszerűen adminisztratív eszközzel elérni, az is kell hozzá, hogy ahol hatékonyan, úgy és azt termelik, amire az országnak szüksége van, akár hazai fogyasztásra, akár exportra, ott jobban is keressenek az emberek; a hatékonyan dolgozó vállalat jövedelmezőségét, nyereséggyarapodását is segíteni kell, ugyanúgy az ott dolgozók keresetének is más dinamikával kell majd emelkednie — amikor ez lehetséges lesz —, mint másutt, és akkor a jobb kereset is vigye oda az embereket. Az igazságos közteherviselés más és szélesebb értelemben Grósz elvtársnál már felmerült. Szerintem helyes és szükséges, elv amely egyes állampolgárokra is értendő. Be kell tehát lépnie annak a dinamikának, hogy a bér és a jövedelem a teljesítménnyel legyen arányos, és aki többet teljesít, az kereshessen többet, és aki nem teljesíti a norma által megköveteltet, az ne kereshesse meg az átlagnormát sem. Ennek ez a szabálya, más út nincs, ha jobb helyzetet akarunk teremteni. Ha ez így lesz, akkor terjesen normális és igazságos, hogy a kereset növekedésének arányban kell a közteherviseléshez is hozzájárulnia minden állampolgárnak. Nincs más út! Nem egy jelentős kérdés, amit meg akarok említeni, de megemlítem. A minap tárgyaltam japán urakkal. Nem akárkik Japánban, akikkel tárgyaltam. Beszéltem nekik arról, hogy mi mivel foglalkozunk, és miért foglalkozunk, mert volt összefüggés a témával: gazdasági kapcsolatokról beszéltünk. Teljesen mellesleg az egyik úr — nekem fogalmam sincs, hogy mit kereshet, de gondolom, nem keveset kereshet, mert nagyon magas adókulccsal fizeti az adóját — azt mondta nekem, mint a világ legtermészetesebb dolgát, sérelem nélkül, hogy kérem az én jövedelmemnek 80 százaléka nálunk az adóhivatalé. Ezt minden sérelem nélkül mondta, pedig azt hiszem, még ahhoz is van szava, hogy ott milyen adórendszer legyen; olyan emberek voltak ezek. Eztán egy kis megbántódással mondta — ez egy keleti embernél normális —, hogy így alig valamivel többet viszek haza, mint a fiam. Mert ott Keleten ez, hogy idősebb, vagy fiatal, mást és többet jelent. Ennyit mondott az adózásról. Ez nem tárgyalási kérdés persze, csak megemlítem. Kérem szépen, vannak, akik sokat is keresnek: ha munkával keresik, keressenek, de aki sokat keres, egy kicsit jobban járuljon hozzá a közkiadáshoz, mint az aki kevesebbet keres. És kivételezést az adónál nem lehet engedni. Minden mást meg lehet csinálni, hogy a nehéz helyzetben levő embernek kicsit ellensúlyozzák az adót, segítsenek ebben, de kivételezést nem lehet csinálni, mert akkor nincs megállás. Adót mindenkinek fizetni kell. Most az áldozatvállalásról. Itt csatlakozni szeretnék az előttem szólókhoz, Grósz elvtárshoz, és Kürti püspök úrhoz is, hogy a helyzet is sürget, az idő is sürget, és lépnünk kell ezekben a dolgokban, és ez áldozatvállalás nélkül nem megy. És azért említem a püspök urat is, mert a másfajta gondolkozás és a hozzáállás ezekhez a kérdésekhez szükséges egész közvéleményünk részéről — most nem is csak a vezetőkről beszélek. Ez szükséges. És én most úgy mondom: lehet, hogy nem helyes, de én azt mondom, hogy az igazi áldozatvállalás — de ezt most idézőjelbe teszem — szerintem, a munkához való új viszony. Munkához való új viszony kell. Ezekkel a gazdasági kérdésekkel való foglalkozáshoz más hozzáállás kell vezetők és nem vezetők részéről. Ez igazi áldozat lesz majd, és meg kell ezt is hozni. Más szemlélet kell. A többi az valós áldozatvállalás. Én gondolom, hogy elkerülhetetlen és szükséges. És a szociális kérdésekre lehetőség szerint figyelmet fordít a kormány és gondoskodik bizonyos, arra rászoruló rétegek segítéséről. Ez hozzátartozik. De ezt a lépést meg kell tennünk. Nincs más lehetőség és most kell megtenni. Én is ismerem egy kicsit a közvéleményt, és igaz az, amit itt mondott, hogy meg is oszlik, eltérő a közvélemény, Gajdócsi elvtárs is említette. Én ismerem nagyon egyszerű emberek véleményét is, munkásokét,