Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-22

1681 Az Országgyűlés 22. ülése, 1987. december 17-én, csütörtökön 1682 szándékozunk megszüntetni. Ahol jól csinálták — s azt gondolom, sok helyen így volt —, ott az érdekek­nek a felismerése alapján alakult ki a szükséges fejlesz­tés vagy elgondolás. Terjes mértékben egyetértek Miskó Istvánnal, aki felvetette a társulásoknak a kérdését és azt, hogy ahol a lakosság részt vesz ezekben a társulásokban, azt meg kell becsülni. Viszont nem tudok egyetérteni azzal ­vagy talán nem is megjegyzés volt, hanem inkább me­ditáció — hogy voltak olyanok, akik azt gondolták: a személyi jövedelemadók a tanácsi bevételeket úgy egé­szében növelik. Ha a személyi jövedelemadót a taná­csoknál többletként vettük volna figyelembe, az azt jelentené, hogy most 60 milliárd forinttal nagyobb költségvetési hiányhoz kérném a parlament támogatá­sát. Nyilvánvaló, hogy ez így nem kerülhet szóba. Szeretném viszont megismételni — miként az expo­zémben is beszéltem erről - szándékunkban áll 1989­től, hogy a helyi tanácsok bevétele legyen a személyi jövedelemadó, és szeretnénk érdekeltségi bevétellé tenni a személyi jövedelemadót. Ez egyfajta garancia lesz arra, hogy a többlet a megfelelő módon ott ma­rad, ahol az a legértelmesebben és a legjobban haszno­sulhat. Ennek vannak feltételei, amelyek kimunkálá­sán a szakemberek dolgoznak. Szintén Miskó István vetette föl, hogy sok az irá­nyító szerv. Igaz, most egy lépés történt, hogy keve­sebb legyen; azonban azt szeretném mondani, hogy a tanácsi életbe való beavatkozás szempontjából nincs jogosítványuk az irányító szerveknek, a pénzügyi élet­be történő beavatkozásra jogosítványa a kormánynak és a parlamentnek van. És mindenfajta döntés ezen az alapon is kell, hogy szülessen, a jövőben is. Úgyhogy én ezzel a felvetéssel ilyen módon értek egyet. A térítési díjak kérdésében történt felvetést lehet értelmezni nagyon általánosan, és föl lehet fogni szű­kebben is — ahogy az tulajdonképpen elhangzott —, tehát az öregekről való szociális gondoskodás kérdése­ként. Én azt hiszem, nekünk abban az irányban kell menni, hogy minél tágabb teret adjunk a helyi lépé­seknek, kezdeményezéseknek és az önállóságnak. S ebbe tartozzon bele az is, hogy ezeket a térítési díja­kat aszerint lehessen megállapítani, ahogyan azt az az intézmény vagy a helyi tanács a legjobbnak tartja. Hozzá kell tennem persze azt is: ez nem lesz konflik­tusmentes! Mert nyilvánvaló, hogy ebből adódóan lé­nyegesen különböző mértékű térítési díjak lesznek. Lesz olyan, hogy aki alacsonyabban állapította meg a térítési díjat, szeretne több támogatást kapni az állam­tól — ezekre pedig nem tudunk eszközöket biztosíta­ni. Tehát: egyetértünk, támogatjuk azt, meg fogjuk tenni az ehhez szükséges lépéseket, hogy szélesedjen a térítési díj megállapításának a jogköre az intézmé­nyeknél és a tanácsoknál. Ugyanakkor az ezzel járó összes feladatot és konzekvenciát is vállalni kell. Mi úgy gondolkodunk, hogy valamilyen módon normali­zálni szükséges a mögötte levő állami támogatást; és ettől függetlenül — ehhez kapcsolódóan — az intéz­ménynek legyen lehetősége és joga megállapítani azt, hogy mennyi térítési díjat kér. Másik témakör: az egészségügy és az oktatás kér­dése. Először is Péterfy Réka képviselőt szeretném megnyugtatni. Sajnos talán még mindig nem terjedt el elég széles körben, — bár tudomásom szerint nagy erőfeszítéseket tett az Egészségügyi Minisztérium, az eégszségügyi szakszervezet, és a Pénzügyminisztérium is, hogy világos legyen a kép -, hogy az egészségügy és az oktatás területén mindenfajta bérelemet bruttó­sítanak — tehát nincs semmifajta olyan ok, hogy ezt másként csinálják meg. Hallottam olyan álláspontról, hogy egyes megyékben a megyei tanács ebből tartalé­kot képez. Én ezzel személy szerint nem tudok egyet­érteni, de ez a tanácsnak a jogköre. Azt hiszem, hogy ezeket a vitákat le kell folytatni, és talán le kéne be­szélni a tanácsokat arról, hogy az állam által odaadott pénzből pont ebben a körben képezzenek tartaléko­kat. A másodállásokra, az összes túlórára, nyugdíjasok foglalkoztatására - amely benne volt a béralapban az elmúlt időszakban -, tehát minden bérelemre köz­pontilag odaadtuk és odaadjuk az állami támogatást arra, hogy a bruttósítást el lehessen végezni. Szintén Péterfy Réka képviselő vetette föl azt; csi­náljunk olyan feltételrendszert, hogy ne a rokkanttá minősítésben legyen érdekelt az egyén. Ez a kormány szándékával — természetesen — teljes mértékben talál­kozik. Jó arányokat kell kialakítani a rokkantnyugdíj és foglalkoztatás esetén a bérezés között. Ehhez mi olyan lépéseket tettünk az elmúlt időszakban, hogy létrehoztuk a rehabilitációs alapot, amely munkahely­teremtésre és bizonyos teljesítmények esetében a bé­reknek az ellensúlyozására, a kettő közötti konfliktus áthidalására eszközöket biztosít. örömmel kell megállapítani: elhangzottak olyan megjegyzések is, amelyek arról számoltak be, hogy azért sok minden történik például az egészségügy te­rületén is. így egyebek között egy kórházi rekonst­rukcióról, amely — ha jól emlékszem — Somogy me­gyében, Marcaliban indult meg, ahol — mint Borsos képviselő elmondta — ehhez segítséget nyújt a köt­vény kibocsátása. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy felhívjam a figyelmet arra: a kötvény nem más, mint megelőlegezése a későbbi pénzeknek. Ebben az értelemben tehát a kötvények kibocsátásánál felelős módon szükséges eljárni. S azt gondolom, ennek isme­retében és birtokában lehet és kell is Üyen pótlólagos eszközökhöz folyamodni; többen teszik ezt, meggyő­ződésem szerint helyesen és jól is cselekszenek. Juhár János felvetette a családsegítő központok ki­terjesztését, szélesítését. Az eddig létesültek is állami támogatás mellett valósultak meg. Ezt mi fontos fel­adatnak és programnak látjuk. Ugy gondolom, az új létesülő minisztériumnak is egyik lényeges feladata, hogy ebben előrelépést érhessünk el. Nagyon fontos kérdés és a jövő szempontjából alapvető jelentőségű az oktatás és a művelődés kérdé­se. Először arra szeretnék visszatérni, amit Boldizsár Iván képviselő vetett fel - aki egyébként általam egyáltalán nem érthetetlen módon nem tudott ponto­san eligazodni a számokban. Több menetes tervezés folyt ugyanis, és az ezek során kialakult számokhoz tettünk hozzá, illetve vettünk el. Ez pénzügytechnika, amit nem szeretnék itt részletezni, de rendelkezésre

Next

/
Thumbnails
Contents