Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-22

1679 Az Országgyűlés 22. ülése, 198 A felvetések néhány téma köré összpontosultak: tanácsi gazdálkodás, egészségügyi és oktatási kiadások, szociálpolitika, bérszabályozás kérdése, infláció és az ár- és adórendszer ügyei. Körülbelül ezek azok a témák, hogyha megpróbálnám csoportosítani, amelyek körül vita, közös gondolkodás, útkeresés alakult ki. A tanácsokkal kapcsolatos felvetésekre külön is szeretnék visszatérni. Teljesen egybevág a kormány szándéka azzal, amit Újvári elvtárs mondott arról, hogy szükséges lenne az, hogy a tanácsok pénzügyi feltételei is előre kiszámíthatók legyenek. Jogos igény, hogy ebbe az irányba lépjünk 1988-ban. Őszintén meg kell azonban mondanom, hogy ez nagyon kemény pénzügyi politika alkalmazását követeli meg. Arra nincs mód, hogy most csak kisebbet lépünk és az év során ha felvetődik újabb gond akkor megint intézkedni kelljen. Ez a jogos követelmény egyúttal annak tudomásulvételét is igényli, hogy most nagyobb lépést tettünk a szigorítások irányára éppen azért, hogy elkerüljük az év során a további lépéseket. Ha nem így indítottuk volna az 1988-as évet a tanácsok szempontjából, akkor az törvényszerűen szülte volna a további intézkedéseket is. Visszatérő kérdés volt többek részéről az, hogy találjunk olyan megoldást, amely a nyugdíjasok helyzetét javítja, vagy legalábbis a romlást csökkenti és fékezi. Ennek kapcsán vetődött fel az például, hogy térítésmentes szolgáltatásokat is kaphassanak a nyugdíjasok. Ezzel összefüggésben a gyógyszerek kérdését vetette fel, Huber Jenő képviselő. Jelenleg is vannak bizonyos gyógyszerek, amelyeket meghatározott betegségek esetén ingyenes juttatásként kapnak emberek. A szándékunk eredetileg, amikor a gyógyszerárrendezést, és az egész gyógyszerkérdést napirendre tűztük, egyebek között az volt, hogy ezt a témát is megoldjuk, bizonyos körnek ingyenessé tesszük, míg mások részére drágítjuk a gyógyszereket. Miután ez összességében a lakosság helyzetét rontó lépés lett volna, megállapodtunk a szakszervezetekkel, hogy egy kidolgozottabb és reálisabb rendszert hozunk a Parlament elé, és annak kapcsán erre a kérdésre is — amit Huber Jenő felvetett — vissza fogunk térni. A tanácsi gazdálkodást érintő másik felvetés — amivel több hozzászólónál is találkozni lehetett — az, hogy a fejkvótába az ideiglenes lakosokat is be kellene számítani a tanácsi pénzeszközök szétosztásánál. Én azt gondolom, hogy ez elég nagy gonddal kezelhető, hiszen nehéz követni és kézben tartani ennek a pontos mértékét, viszont az idegenforgalom további segítségére vannak olyan csatornák, amelyek pont ezeket a tényezőket veszik figyelembe. Egyebek között például Szentendrénél, ha jól tudom, a Közép-Duna-vidéki Intéző Bizottság juttatott kisebb pénztámogatást ilyen célra; az Országos Idegenforgalmi Alap is szolgálja ezt a célt. Valamilyen módon tehát a funkciót ellátjuk, ha nem is pontosan azon a módon és azzal az eszközzel, mint amit Juhár János képviselő felvetett. Nagyon lényeges és jogos a felvetés, miszerint a mainál jobb megoldást kell találni a megyék közötti pénzeszközök szétosztására. Dolgozunk az elvek fej'. december 17-én, csütörtökön 1680 lesztésén, ígéretet tettünk az illetékes parlamenti bizottság előtt is ana, hogy erről részletes elemzés és megfelelő javaslat készül. Megvizsgáltuk, mi lenne, hogyha terjes mértékben lélekszámarányos szabályozás alapján osztanánk szét a megyék között a pénzeket. Ebből az tűnik ki, hogy a fővárosnál az állami támogatásból 13,5 milliárd forintot kellene levenni. E a fővárosnak nyújtott összes támogatás egyharmada, s néhány megye, több megye ebből kapna természetesen. Azt gondolom, hogy meg kellene kérdezni a fővárosi embereket, vajon hogy vélekednek ők erről a kérdésről. (Derültség.) Azt hiszem komoly gondot és konfliktust okozna. Az elosztás rendjében olyan változást, amely a már kialakult status quo-t felborítja és valami terjesen más elosztási rendet alakít ki, alig-alig lehet Üyen mértékek mellett megvalósítani. Olyan megoldás kínálkozik, és ezzel élni is kell, hogy valamifajta felzárkóztatás folyjék a lemaradt megyék sorában. Erre vonatkozóan van három olyan eszköz, ami rendelkezésünkre áll: részben a fejlesztések területén négy megye kiemelten kapott pénzt, ezek közé tartozik egyébként Pest megye is, amelynek képviselői közül többen is felvetették ezt a konfliktust és gondot. Hozzá kell tennem, hogy Pest megye terheiből valamit levon a főváros is természetesen, mert a főváros egyúttal Pest megyének is székhelye. A működési költségvetés terén szintén van egy rendelkezésre álló összeg — nem túlságosan nagy — amely az aránytalanságoknak a csökkentését szolgálja. Ez mintegy 400 millió forint. Ezzel is éltünk és ennek az elosztásánál is igyekeztünk figyelembe venni azokat a problémákat, amelyek léteznek és valósak. És végül létezik a Területfejlesztési Alap, amely az elmaradott térségeknek a felzárkózását szolgálja valamilyen módon. Nem túlságosan nagy összeg ez sem, de azért félmilliárd forint lehetőséget biztosított egyes megyei tanácsok részére ahhoz, hogy a felzárkózás meginduljon. Mindezzel együtt, nem lehet vitatni, hogy a kívánatosnál nagyobbak itt a különbségek. Keressük a jó módszereket, hogyan lehet lépni az igazságosabb elosztás terén. Ezt talán nem éppen egy jól sikerült példával illusztráltam; de csak azt akartam érzékeltetni, hogy nem a működési költségvetésben lehet igazából elképzelni ezt a nagy váltást, hanem a felzárkózást olyan módon kell megvalósítani, hogy a gyengék zárkózzanak fel a jókhoz. Felvetődött: mi lesz a sorsa az úgynevezett TEHÓnak. Terjesen természetes dolognak tartom, hogy ebben a kérdésben eltérő nézetek vannak. Nemcsak ebben, hanem egyébként más kérdésekben is a képviselők más-más álláspontot juttattak kifejezésre ; annak függvényében, hogy milyen területet képviselnek, hol élnek, milyen konfliktusokkal találkoznak elsődlegesen, üyen ez a kérdés is. Elhangzott az is: jó lenne, ha megszűnne — és az is elhangzott: jó lenne, ha fennmaradna. A kormánynak ebben a kérdésben az az álláspontja, hogy a TEHÓ olyan eszköz, amely szolgálhatja megfelelő feladatok ellátását, s nem javasoljuk azt, hogy központi intézkedéssel megszűnjék. Ahol „kifut" a következő időszakban, azt természetesen tudomásul lehet venni. A VII. ötéves tervben azonban nem