Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-17

1243 Az Országgyűlés 17. ülése, 1987. szeptember 16-án, szerdán 1244 tő adatot is kaptak hozzá, indokolták, megvitatták, tanácskoztak. Úgyhogy inkább csak megnevezés sze­rint akarok vele foglalkozni. A Minisztertanács 1990 végéig szóló munkaprog­ramja a Központi Bizottság által szakaszolt feladat­csoportból a hangsúlyt az első, a stabilizációs sza­kaszra helyezi. Ez nem lehet másképp, mint hogy a kibontakozás jobb feltételeit megteremtsük. És ilyen a jellege is. Mint ahogy Grósz elvtárs is elmondta: az elsőrendű feladat bizonyos kedvezőtlen folyamatok megállítása, a gazdasági alapok megszilárdítása, a ter­melés és a fogyasztás összhangjának megteremtése, már az előbb említettek értelmében. Annyit és úgy osszunk és tervezzünk fogyasztásra, amennyit megter­melünk. Még időben is fordított fázisnak kell lenni: előbb meg kell termelni és aztán osztani és nem for­dítva. Itt elég vüágosan és nyíltan beszélt Grósz elv­társ arról, amiről világosan nyíltan és határozottan kell beszélni. Ez a stabilizációs szakasz ez terhekkel jár. Áldozatot is kíván, amit az okmányok szerinti megnevezés szerint is a közületi és lakossági fogyasz­tás átmeneti visszafogására és csökkentésére van szük­ség, másképp az egyensúlyi helyzet nem teremthető meg. A következő, amit ugyancsak Grósz elvtárs meg­felelő világossággal érzékeltetett és kimondott: az anyagi eszközök és az élőmunka átcsoportosítása, a progresszív termelési irányzatokba és vállalatokhoz, üzemekhez, ez elkerülhetetlen. Ebből következik, hogy az ország gazdasági eszközeit felélő gyenge, nem kielégítő, nem megfelelő termelést vissza kell fej­lesztem és szukszesszív meg kell szüntetni. Ez egy­azon folyamatnak két része és ezért ez differenciálás­sal jár. Az élőmunka átszervezésével kapcsolatban csak említésként meg akarom mondani, hogy a mun­kához való jog nálunk az alkotmányban van, Magyar­országon jelenleg teljes foglalkoztatás van. Mi azt gondoljuk hogy ez a jövőben is így lesz, de a munka­erő jelentős átcsoportosításával. Ez másképp nem le­hetséges. Ma Magyarországra az a jellemző, hogy bizo­nyos termelő ágazatokban és üzemekben van munka­erő, kellő hatékony foglalkoztatás nélkül. Sokhe­lyütt, bizonyos kisebb-nagyobb kormányzati hibák miatt, vattaállomány van. Valamikor, hogy a jól dol­gozónak valamivel többet fizethessenek — a létszám­hoz volt kötve az egész —, „vattákat" vettek fel. így nem lehet hatékonyan gazdálkodni, mert ugyanakkor óriási munkaerőhiányok mutatkoznak bizonyos ága­zatokban, nem utolsósorban a szolgáltatások terén. Tehát át kell csoportosítani a munkaerőt, ami azt je­lenti, hogy az alkotmányban rögzített és változatlan munkához való jog az nem a munkahelyhez való jog. Munkahelyét az tartsa meg, aki ott becsületesen dol­gozik és szükség van rá, népgazdaságilag hasznos. Ter­mészetesen az átcsoportosítást megfelelő intézkedé­sekkel segíteni kell, ahol munkaerőt kell átcsoportosí­tani. NyÜvánvalóan bizonyos helyeken szükség lesz munkaerő átképzésre is. Itt egy részkérdésre szeret­ném felhívni a figyelmet: nem tudom most milyen el­képzelés van, miféle átképzési rendszereket fogunk csinálni vagy hol, nem ismerem pontosan a terveket, de nem ajánlom, hogy a kormány maga tartson fönn átképző intézményeket, mert a kormány ezt nem tudja ésszerűen megcsinálni. Azért, mert ha mi ezt így csináljuk, ismerve a lakosság egy kicsi részében meglevő bizonyos hajlandóságot, akkor lesz sok olyan ember, aki hat tanfolyamot is elvégez, és még mindig nem dolgozik. Úgyhogy az átképzést odaadnám, bi­zonyos esetben, ha kell még iparágnak is, de még in­kább vállalatnak, vagy közületnek, ahol a munkaerőre szükség van. Mert akkor racionális, mert náluk lesz, időtartamú lesz, megfelelő témájú lesz, mert ők tud­ják, hogy nekik milyen munkaerő kell. És nem két évi filozófiai oktatás kell egy eladónak. Nem tudom az minek. Inkább azt tanulnák meg, hogyha belép valaki, akkor köszönni kell, vagy vissza kell köszönni, ez mi­nimum. Ahelyett marxizmust oktatnak két éven át nekik. (Közbeszólás: most kezdték tanítani!) Helyen­ként késtek és csak most kezdték, van ahol már régen. Ez persze nem a marxista oktatás ellenzése, csak azt is ésszel kell csinálni, hogy mindenre legyen munkaerő. Én sem kerülhetek meg két kérdést, amely bár a stabilizációs szakaszhoz tartozik, de a következő na­pirendnél fognak tárgyalni; azt a kétfajta adó kérdé­sét. A kétfajta adó tervezetét az előkészítés időszaká­ban alaposan megvitattak. Különösen a másodikat, a személyi jövedelemadót. Néhány szót akarok tehát csak mondani. Az általános forgalmi adónak a fő funkciója, hogy a termelést ösztönözze, és ne a fo­gyasztást. Az emberi megfigyelés szerint azt hiszem se közösséget, kollektívát, se egyént, ha van pénze, nem nagyon kell biztatni a fogyasztásra, ahhoz óriási ösz­tönzések nem kellenek a fogyasztásnál, de a termelés­hez kell ösztönzés. És ennek az adórendszernek is az a rendeltetése, hogy a termelést ösztönözze. Figyelembe véve bizonyos vitát, meg kell monda­nunk, hogy ezek az adók nem nagyon tetszenek úgy általában és különösen a személyi jövedelemadó nagy tetszést nem aratott az emberek között, bár én még soha az emberiség történetében nem láttam olyat, hogy valahol azt mondták volna, hogy hurrá a szemé­lyi jövedelemadóra, akármilyen társadalmi rendszer­ről van szó. De szeretném megmondani — és ebben semmi kü­lönös sincs —, ha ez a két adójavaslat nem lenne most az országgyűlés napirendjén, ezen az ülésen, legké­sőbb jövő év január elejétől kezdve a közületi és a la­kossági fogyasztást mindenféle új adórendszer nélkül feltétlenül korlátozni kellene. Nagyon helyénvaló, és ide tartozik, hogy gondolkozzanak azon, amit Grósz elvtárs mondott. A két adó egymástól elválaszthatat­lan — mert már volt olyan vélemény is, hogy csak az egyiket csináljuk meg. Egyiket sem lehet elhalasztani, mert e két adó beépíti a gazdálkodási rendszerünkbe azokat az elemeket, amelyek a tulajdonképpeni célok megvalósítását segíteni fogják. Ezért van rájuk szük­ség. Az általános forgalmi adóról is akarok valamit mondani. Megint csak részletezés nélkül. Áttekinthe­tőbbé teszi és segíti a gazdálkodás megítélését. Min­den termelői közösségnél, vállalatnál, üzemnél, és a szükséges termelést segíti és ösztönzi ott, ahol segíte­ni és ösztönözni kell.

Next

/
Thumbnails
Contents