Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-17

1243 Az Országgyűlés 17. ülése, 1987. szeptember 16-án, szerdán 1244 tő adatot is kaptak hozzá, indokolták, megvitatták, tanácskoztak. Úgyhogy inkább csak megnevezés szerint akarok vele foglalkozni. A Minisztertanács 1990 végéig szóló munkaprogramja a Központi Bizottság által szakaszolt feladatcsoportból a hangsúlyt az első, a stabilizációs szakaszra helyezi. Ez nem lehet másképp, mint hogy a kibontakozás jobb feltételeit megteremtsük. És ilyen a jellege is. Mint ahogy Grósz elvtárs is elmondta: az elsőrendű feladat bizonyos kedvezőtlen folyamatok megállítása, a gazdasági alapok megszilárdítása, a termelés és a fogyasztás összhangjának megteremtése, már az előbb említettek értelmében. Annyit és úgy osszunk és tervezzünk fogyasztásra, amennyit megtermelünk. Még időben is fordított fázisnak kell lenni: előbb meg kell termelni és aztán osztani és nem fordítva. Itt elég vüágosan és nyíltan beszélt Grósz elvtárs arról, amiről világosan nyíltan és határozottan kell beszélni. Ez a stabilizációs szakasz ez terhekkel jár. Áldozatot is kíván, amit az okmányok szerinti megnevezés szerint is a közületi és lakossági fogyasztás átmeneti visszafogására és csökkentésére van szükség, másképp az egyensúlyi helyzet nem teremthető meg. A következő, amit ugyancsak Grósz elvtárs megfelelő világossággal érzékeltetett és kimondott: az anyagi eszközök és az élőmunka átcsoportosítása, a progresszív termelési irányzatokba és vállalatokhoz, üzemekhez, ez elkerülhetetlen. Ebből következik, hogy az ország gazdasági eszközeit felélő gyenge, nem kielégítő, nem megfelelő termelést vissza kell fejlesztem és szukszesszív meg kell szüntetni. Ez egyazon folyamatnak két része és ezért ez differenciálással jár. Az élőmunka átszervezésével kapcsolatban csak említésként meg akarom mondani, hogy a munkához való jog nálunk az alkotmányban van, Magyarországon jelenleg teljes foglalkoztatás van. Mi azt gondoljuk hogy ez a jövőben is így lesz, de a munkaerő jelentős átcsoportosításával. Ez másképp nem lehetséges. Ma Magyarországra az a jellemző, hogy bizonyos termelő ágazatokban és üzemekben van munkaerő, kellő hatékony foglalkoztatás nélkül. Sokhelyütt, bizonyos kisebb-nagyobb kormányzati hibák miatt, vattaállomány van. Valamikor, hogy a jól dolgozónak valamivel többet fizethessenek — a létszámhoz volt kötve az egész —, „vattákat" vettek fel. így nem lehet hatékonyan gazdálkodni, mert ugyanakkor óriási munkaerőhiányok mutatkoznak bizonyos ágazatokban, nem utolsósorban a szolgáltatások terén. Tehát át kell csoportosítani a munkaerőt, ami azt jelenti, hogy az alkotmányban rögzített és változatlan munkához való jog az nem a munkahelyhez való jog. Munkahelyét az tartsa meg, aki ott becsületesen dolgozik és szükség van rá, népgazdaságilag hasznos. Természetesen az átcsoportosítást megfelelő intézkedésekkel segíteni kell, ahol munkaerőt kell átcsoportosítani. NyÜvánvalóan bizonyos helyeken szükség lesz munkaerő átképzésre is. Itt egy részkérdésre szeretném felhívni a figyelmet: nem tudom most milyen elképzelés van, miféle átképzési rendszereket fogunk csinálni vagy hol, nem ismerem pontosan a terveket, de nem ajánlom, hogy a kormány maga tartson fönn átképző intézményeket, mert a kormány ezt nem tudja ésszerűen megcsinálni. Azért, mert ha mi ezt így csináljuk, ismerve a lakosság egy kicsi részében meglevő bizonyos hajlandóságot, akkor lesz sok olyan ember, aki hat tanfolyamot is elvégez, és még mindig nem dolgozik. Úgyhogy az átképzést odaadnám, bizonyos esetben, ha kell még iparágnak is, de még inkább vállalatnak, vagy közületnek, ahol a munkaerőre szükség van. Mert akkor racionális, mert náluk lesz, időtartamú lesz, megfelelő témájú lesz, mert ők tudják, hogy nekik milyen munkaerő kell. És nem két évi filozófiai oktatás kell egy eladónak. Nem tudom az minek. Inkább azt tanulnák meg, hogyha belép valaki, akkor köszönni kell, vagy vissza kell köszönni, ez minimum. Ahelyett marxizmust oktatnak két éven át nekik. (Közbeszólás: most kezdték tanítani!) Helyenként késtek és csak most kezdték, van ahol már régen. Ez persze nem a marxista oktatás ellenzése, csak azt is ésszel kell csinálni, hogy mindenre legyen munkaerő. Én sem kerülhetek meg két kérdést, amely bár a stabilizációs szakaszhoz tartozik, de a következő napirendnél fognak tárgyalni; azt a kétfajta adó kérdését. A kétfajta adó tervezetét az előkészítés időszakában alaposan megvitattak. Különösen a másodikat, a személyi jövedelemadót. Néhány szót akarok tehát csak mondani. Az általános forgalmi adónak a fő funkciója, hogy a termelést ösztönözze, és ne a fogyasztást. Az emberi megfigyelés szerint azt hiszem se közösséget, kollektívát, se egyént, ha van pénze, nem nagyon kell biztatni a fogyasztásra, ahhoz óriási ösztönzések nem kellenek a fogyasztásnál, de a termeléshez kell ösztönzés. És ennek az adórendszernek is az a rendeltetése, hogy a termelést ösztönözze. Figyelembe véve bizonyos vitát, meg kell mondanunk, hogy ezek az adók nem nagyon tetszenek úgy általában és különösen a személyi jövedelemadó nagy tetszést nem aratott az emberek között, bár én még soha az emberiség történetében nem láttam olyat, hogy valahol azt mondták volna, hogy hurrá a személyi jövedelemadóra, akármilyen társadalmi rendszerről van szó. De szeretném megmondani — és ebben semmi különös sincs —, ha ez a két adójavaslat nem lenne most az országgyűlés napirendjén, ezen az ülésen, legkésőbb jövő év január elejétől kezdve a közületi és a lakossági fogyasztást mindenféle új adórendszer nélkül feltétlenül korlátozni kellene. Nagyon helyénvaló, és ide tartozik, hogy gondolkozzanak azon, amit Grósz elvtárs mondott. A két adó egymástól elválaszthatatlan — mert már volt olyan vélemény is, hogy csak az egyiket csináljuk meg. Egyiket sem lehet elhalasztani, mert e két adó beépíti a gazdálkodási rendszerünkbe azokat az elemeket, amelyek a tulajdonképpeni célok megvalósítását segíteni fogják. Ezért van rájuk szükség. Az általános forgalmi adóról is akarok valamit mondani. Megint csak részletezés nélkül. Áttekinthetőbbé teszi és segíti a gazdálkodás megítélését. Minden termelői közösségnél, vállalatnál, üzemnél, és a szükséges termelést segíti és ösztönzi ott, ahol segíteni és ösztönözni kell.