Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-22

1671 Az Országgyűlés 22. ülése, 1987. december 17-én, csütörtökön 1672 ban, mint arra, hogy kinek-kinek mit kell tenni azért, hogy ezeket a korszakos eredményeket megvédjük és meghaladjuk. Engedjék meg nekem, hogy a cselekvő, dolgozó emberre jellemző makacs optimistaként ellentmondjak ennek a pesszimizmus-divatnak és hangulatnak, szűkebb hazám mai állapotáról szóljak, bizonyítva, hogy van esélyünk egy mainál jobb élet megteremtésére is. Vas megyét köztudottan nem kényeztették el sem természeti, földrajzi adottságai, sem történelmi körülményei. Ez meglátszik ipari szerkezetén, tükröződik mezőgazdaságának és aprófalvainak gondjaiban, a kereseti és egyéb viszonyokban egyaránt. Talán az országnak is van némi adóssága e határmenti terület fejlesztésével kapcsolatban. Most mégis an ól számolhatok be a Tisztelt Háznak, hogy a megye iparának növekedése várhatóan meghaladja az országost. Az oly fontos, nem rubel elszámolású export-import arány kedvezően alakul, veszteséges iparvállalat nincs. E teljesítmény jelentőségét azok tudják legjobban értékelni, akik naponta átélik az anyagellátás és a vállalatok közti együttműködés gyengeségeiből fakadó, végső soron a munkáskollektívákra nehezedő terheket. Jó lenne,ha a dolgozók termelési tanácskozásaikon ezekről már nemcsak úgy hallanának, mint tudomásul veendő úgynevezett objektív nehézségekről, hanem úgy is, mint amelyek megoldására az irányító szerveknek konkrét cselekvési programjuk van. A megye mezőgazdaságában 14 százalékkal több kalászos gabonát takarítottak be, és nő az előállított állati termékek mennyisége is. Bár az elmúlt években értek bennünket kellemetlen meglepetések, de a jelenlegi ismereteim szerint esély van arra, hogy 1987-ben egyetlen mezőgazdasági üzem sem fog pénzügyi gondokat okozni az országnak. Ez azt bizonyítja, hogy rendkívüli időjárás közepette is lehet eredményesen gazdálkodni. Idegenforgalmunk is jó irányban fejlődött. A valutabeváltás a duplájára nőtt ebben az évben, önmagában ez a tény is figyelmeztet minket az idegenforgalom jelentőségére, adottságainkból adódó felelősségünkre. Talán a kormányt is elgondolkodtatja: nem kellene-e nagyobb érdekeltséget és fejlesztési lehetőséget teremteni az idegenforgalmi adottságot még jobb kihasználása céljából. Nemcsak az infrastruktúrára gondolok, hanem például a bevásárló turizmussal együttjáró ellátási feladatok még figyelmesebb kezelésére. Tisztelt Országgyűlés! Aki megszokta, hogy családja, gyermekei számára természetes szolgáltatás az egészséges ivóvíz, kevésbé tudja, hogy mit jelent nekünk, hogy jelentős lakossági hozzájárulással és állami támogatással ez évben újabb 29 község gyarapodott vezetékes ivóvízzel. Egy-egy ilyen új vízmű átadása valóságos népünnepély: a múlt villamosítási programjával egyenértékű. Mindezek után hangsúlyozom, hogy amint széles e hazában, nálunk is sok-sok tartalék van még feltáratlan. Ezért is bízunk a továbblépés lehetőségében. Tisztelt Országgyűlés! Egy konkrét ügy kapcsán hadd adjak hangot aggodalmam egyikének. Élve képviselői lehetőségemmel, a múlt év tavaszán interpellációt nyújtottam be a magyar ipar védelmében, a verseny-semlegesség visszaállítása tárgyában. Az előterjesztést az Országgyűlés megalapozottnak ítélte. Az ezt követő apparátusi intézkedések viszont enyhén szólva kevésbé méltányolták. Az ipart érintő megkülönböztetést vállalatom példájával támasztottam alá. A látszólagos munkahelyi elfogultság alól az adott számomra felmentést, hogy vállalatom mindig eredményesen dolgozott, soha nem szorult az állami költségvetésre, sőt rendszeresen gyarapította azt. A LATEX a 100 legnagyobb magyar vállalat közül a jövedelmezőségi rangsorban a tizenötödik, a könnyűipari vállalatok között pedig a második helyen áll. A huszonnégyéves működése során mindig jó adófizetőnek bizonyult. Miközben saját erőből fejlődve szolgálta a kormány hosszútávú lakásprogramját, a magyarországi lakáskultúrát. Nemrég meg kellett érnem, hogy közvetlen munkahelyi környezetemben szóvá tették: vajon jól szolgáltam-e az említett interpellációmmal kollektívánk érdekeit? A Magyar Közlöny 52. számát idézve kifogásolták, hogy amíg az abban közzétett miniszteri rendelet az árindexet termékekre vonatkoztatja, elismerve, hogy ezen belül a vállalati teljesítmények szerint szóródhat a jövedelmezőség, addig a mi esetünkben, minden egyes helyen, ahol termékeink szerepelnek, „kivéve a Lakástextil Vállalat" megjegyzéssel negatív megkülönböztetést alkalmaz. Pedig ára csak terméknek lehet, attól függetlenül, hogy azt ki állította elő. Ez olyasmi, mintha a tojás árát az határozná meg, hogy kinek a tyúkja tojta. (Derültség.) Én bízom a kormány tárgyilagosságában, és a normativitásra irányuló szándékának komolyságában. Abban is, hogy az országgyűlés fórumán következmények nélkül szabad szóvá tenni mindazt, ami nem egyeztethető össze igazságérzetünkkel. Mi van, ha téved az ember, hisz ennyi téma kapcsán ez is emberi. Be kell vallanom önöknek, hogy azóta sokszor gyötör lelkiismeret-furdalás, mióta feltették nekem az említett kérdést, mert ma sem tudom megmagyarázni ezeket a megkülönböztetéseket, amikor több mint ezer magyar vállalat közül mindössze kettőre, a LATEX-re és a Soproni Szőnyeggyárra alkalmaztak egyedi megkülönböztető árindexet. Tisztelt Országgyűlés! Egyértelmű, hogy 1988-ban nagy feladatok sorát kell megoldanunk. Én azt tapasztalom, hogy a munkáskollektívákban megvan az akarat a rájuk váró feladat teljesítésére. A dolgozó emberek nincsenek híján a tettrekészségnek és az értelmes áldozatok vállalásának sem. Ezt kell erősíteni a kormányzatnak, szélesebb értelemben minden szintű vezetőnek. Különösen fontosnak tartom, hogy elsősorban ott kell takarékoskodni, ahol az emberek ellátottságának romlás nélkül ez leginkább lehetséges. Például a sok pénzt felemésztő tanfolyamok érdemiségét időszerű lenne felülvizsgálni, éppen az érdemesek érdekében. A nem termelő szférában is ésszerű és szigorú gaz-