Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-22

1673 Az Országgyűlés 22. ülése, 1987. december 17-én, csütörtökön 161A dálkodási rendet és fegyelmet vár az ország népe. Merthogy a termelő területeken a piac meghozza könyörtelen intézkedéseit, de másutt ránk vár ez a munka. Ez még sok-sok, pénzt nem igénylő,sőt azt kímélő intézkedés javíthatja helyzetünket. Korlátai ennek gyakran vezetői és más emberi gyengeségekkel függnek össze. Ezeket most már halogatás nélkül fel kell vállalni, illetve felszámolni. Tisztelt Országgyűlés! Mondandóm alapvető ösztönzője az, hogy a bizalom gyökerei még élnek az emberekben. Ezt a társadalmi állapotot nagyon komolyan kell venni. Ha valaha, akkor most különösen ügyelnünk kell a szó és a tett egységére. Erre kívántam a figyelmet ráirányítani néhány gondolattal. A költségvetési tervezetet támogatom. (Taps.) ELNÖK: Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből következik Simon Péter képviselőtársunk felszólalása. SIMON PÉTER: Tisztelt Országgyűlés! A népgazdaság 1987. évi várható fejlődéséről kiadott tájékoztató és az elhangzott miniszteri expozé a korábbi két év romló tendenciáihoz képest szerény, de kedvező irányú elmozdulásról ad számot. Az ehhez tartozó eredmények azonban meghatározó erejű változást nem hoztak, messze nem elégségesek a gazdasági helyzet tartós javulásának megalapozásához. Elsősorban az ipar az a népgazdasági ág, amely ebben az évben egyértelmű előrelépést tud felmutatni. Az iparvezetés és a gazdálkodó szervezetek eredményei több területen elérik, illetve meghaladják a népgazdasági tervben rögzített mértékeket. A termelési volumen növekedése a számítottnál magasabb, várhatóan több mint 3 százalék lesz, ami az utóbbi hét év legmagasabb teljesítménye. Különösen a vegyipari termelés növekszik jelentősen, több mint 7 százalékkal, de a tervértéknél nagyobb volt a fejlődés a villamosenergia-iparban, a gépgyártásban és a könnyűiparban is. Az ipar tőkés exportja az év első tizenegy hónapjában a tervezett 5,7 százalékkal szemben 14,7 százalékkal nőtt, különösen kiemelkedő a vegyipar 18,5 százalékos növekedése, amivel a népgazdaság legnagyobb exportőre lett. Év végéig a tőkés export értéke várhatóan eléri a 3 milliárd dollárt, és 100 millió dollárrajavul az ipar külkereskedelmi mérlege. Vannak tehát eredmények és szükségesnek tartottam, hogy erről ezen a plénumon is szórjak, mert amilyen hiba az eredményeket túlértékelni, ugyanilyen hiba azokat nem becsülni, vagy leértékelni. Sajnos az ipar teljesítményével kapcsolatban a tömegkommunikációs eszközök az utóbbi időben jobbára ezt tették. Az ipar határozott iparpolitikai koncepcióval, megalapozott, gondos műhelymunkával kialakított, a kormány programjához illeszkedő szerkezet-átalakítási programmal rendelkezik. Ez a program a vállalatok elképzeléseire, törekvéseire épül, annak kidolgozásában mi, az iparban dolgozó képviselők is részt vettünk, így ezért ezt magunkénak érezzük. Véleményem szerint a szükséges és eredményes szerkezet-átalakítás jó példája a vegyiparban a petrolkémiai vertikum 1970-es évek elején elkezdett kiépítése, és azóta is tartó céltudatos fejlesztése. Ebben a folyamatban fokozatosan eljutottunk a kőolajtól a nagy volumenű műanyag alapanyagokon keresztül a magas feldolgozottsági fokú késztermékekig. Ez a vertikum még a kőolajár drasztikus világpiaci ingadozásait is ki tudta védeni. Mert amikor a két olajárrobbanásnál a kőolajár igen magasra szökött, a KGST árelv alapján mi jóval olcsóbban jutottunk hozzá. így a belőle gyártott műanyag-alapanyagokkal és késztermékekkel tőkéspiaci árnyereséghez jutottunk. Amikor pedig a kőolaj ára a közelmúltban lezuhant, a műanyagtermékek a korábbi árszint közelében maradtak. És ha már itt tartok, engedjenek meg egy kis kitérőt, ami viszont szorosan a témához tartozik. Az egészségügyi és szociális bizottság legutóbbi ülésén — a TV ennek kétszer is nyilvánosságot adott — egyik általam igen tisztelt képviselőtársam egy szerintem károsan általánosító megjegyzést tett, miszerint az elmúlt 20—30 évben az egészségügy azért nem kapott elég költségvetési forrást, mert azt az állam mindenféle központi programra, szavai szerint ilyen-olyan olefin programra költötte. Az egészségügy szerintem is a szükségesnél kisebb fejlesztési lehetőséget kapott az elmúlt három évtizedben, és tudom azt is, hogy vannak sikertelen, igen nagy veszteségeket okozó központi fejlesztési programok. Azonban az olefinprogram azon sikeres programok egyike, amelyik többszörösen visszafizette a ráfordításokat. Ennek keretében nagy mennyiségben jutott és jut az ország olyan vegyipari alapanyagokhoz szovjet relációból, amelyeket egyébként csak dollárért lehetne megvásárolni. Bár nem volt eredeti célja, igen jelentős tőkés exporthoz juttatta és juttatja ma is az országot. Végül ez a program tette lehetővé azt, hogy hazánkban kialakult egy korszerű műanyag alapanyagbázis és késztermékgyártó kapacitás, ami megszüntette a polietilén, polipropilén és PVC-importot és alapvető műanyagtermékekkel látja el a mezőgazdaságot, az ipart, a lakosságot. És megjegyzem, hogy az egyszerhasználatos fecskendőkhöz is innen származik az alapanyag. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk álló 1988-as év gazdasági teljesítményei meghatározóak lesznek a kormány programjának végrehajtásában. Véleményem szerint is mai helyzetünkben ennél jobb, a valóságtól el nem szakadó tervet nem lehetett csinálni. Igen nagy feladatokat tartalmaz, olyanokat is, amelyeket az 1987. évi folyamatok csak részben, vagy egyáltalán nem alapoznak meg. Ennek a tervnek számos feszültségpontja van, ezek közül a következőkre kívánok utalni. Alapvetően fontos és hatalmas feladat a tőkés export előirányzott mértékű növelése, ezzel együtt az import csökkentése. Gazdasági szabályozórendszerünkben viszont ebben az évben döntő jelentőségű és kockázatos vátoztatásokat vezettünk be, amelyek közül hatásukat tekintve az adótörvények a legjelentősebbek. Tévedés ne essék, a most bevezetett hozzáadottérték típusú adót én is jobbnak tartom, mint az eddigi, erőforrásokat adóztató rendszert. Igen fontos-