Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-22

1657 Az Országgyűlés 22. Ülése, 1987. december 17-én, csütörtökön 1658 szében szemléltem 1988-as költségvetésünk hatásait. Nem várom, hogy azonnal minden a helyére kerüljön, de elegendő ez az ütem, nem kellene több konkrét lépés ahhoz, hogy amiért lelkesedtünk minél előbb valóra várjon? A szándék erre mindenkiben meg van, sőt a határozott társadalmi igény is. A költségvetési hiány eltüntetésére két út van. Vagy olyan jövedelmezővé tesszük a gazdaságot — annak minden társadalmi konzekvenciájával együtt —, hogy az igényeink szintjén eltartson bennünket, vagy olyan alacsonyra engedjük vissza az igényeinket, ahogy dolgozni és munkát szervezni tudunk. A második úton sietve haladunk előre. Az árak növekedése határt szab fogyasztási szokásainknak. De tudjuk-e hol a határ? Vannak-e eszközök a kormány kezében ennek szabályozására? A termékek 80 százaléka szabadáras. 1987-ben sem sikerült megállítani az árnövekedést, hogyan fog ez megtörténni 1988-ban? A 15 százalékos infláció tartható, vagy többel is számolni kell? A fogyasztás visszafogása szükséges, de nem oldja meg gondjainkat. Ezért van bennem egészséges türelmetlenség az iránt, hogy az első utat, a gazdaság szervezését még keményebben tartsuk kézben. Csak szigorú pénzügyi politika képes megállítani az inflációt és kimozdítani a gazdaságot a kómából, amit az idéz elő, hogy a piac egyszerű értékítéletét túlszabályozással, dotálással, mesterséges értékrenddel és örökké változó érdekeltségi rendszerrel szétziláltuk. A költségvetés belső szerkezetével kapcsolatban három észrevételt szeretnék tenni. A társadalombiztosítási kiadások fejezeténél nem érthető, hogy a táppénzre miért kell 43 százalékos növekedést tervezni. Ezen a területen így is indokolatlanul nagyok a közkiadások, és ilyen mértékű növekedés még a bruttósítások figyelembevételével is nehezen magyarázható. A másik gondom technikai jellegűnek tekinthető. Ugyancsak a társadalombiztosítási kiadásoknak van két tétele, amelyet nem tudok értelmezni. Egyéb kiadások címen 16,91 milliárd forint, központosított előirányzat címen 17,6 milliárd forint van feltüntetve. Kérem Medgyessy elvtársat, szíveskedjen tájékoztatni, hogy az általános megfogalmazás mögött milyen valós felhasználási célra fordítunk 34,5 milliárd forintot. Harmadik észrevételem, hogy a költségvetés az alföldi megyéket kevésbé támogatja, mint a dunántúli és az észak-magyarországi területeket. Az Alföld eddig is kisebb gazdasági potenciállal rendelkezett, mint az ország más részei. Rontja a társadalmi esélyegyenlőséget, ha a gazdasági fejlettségben nagyok a különbségek. Azokat az elgondolásokat támogatom, amelyek a jövőben a normatív elosztás valamilyen formájához közelítenek. Tisztelt Országgyűlés! 1988 a kibontakozási program első éve, ezért jobbító szándékú kritikával közelítjük meg a jövő év társadalmi folyamatait pénzügyileg megalapozó költségvetést. Azt szeretnénk és azt akarjuk, hogy amit ebben elhatározunk, az maradéktalanul megvalósuljon. Ellenkező esetben elhúzódik a rendeződés és a feszültségek tovább mélyülnek. Tegyünk egy lépést előre és legyünk következetesebbek, mint 1987-ben. Annak érdekében, hogy a tisztelt ház és képviselőtársaim kellő időben tájékozottak legyenek az 1988. év pénzügyi fő folyamatairól, javaslom, hogy a pénzügyminiszter a nyári ülésszakon, az 1987-es költségvetés végrehajtásának tárgyalásakor adjon tájékoztatást az addig eltelt időszak pénzügyi tendenciáiról és a költségvetési előirányzatoktól való számottevő eltérésekről. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Csongrád megyéből Mag Pál képviselőtársunk felszólalása következik. MAG PÁL: Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt ülésszakon fogadtuk el az új kormányprogramot. Ugyanezen az ülésszakon született döntés az adórendszerről, mellyel az országgyűlés eszközöket is adott a kormány kezébe. A társadalom az országgyűlés előtt és után nagy érdeklődést tanúsított a készülő és elfogadott törvény iránt. Lehet, hogy az én tapasztalataim nem helytállóak, de úgy érzem, hogy a napjainkig meg nem szűnő érdeklődés elsősorban a jövedelemadó, a társadalom rendelkezésére álló javak elosztása körül forog. Az országgyűlésen kívül és belül szóba kerültek a jövedelemviszonyok, szociális gondok, szakmák és ágazatok anyagi és erkölcsi megbecsülése, számos más olyan aktuális, napjainkban időszerű probléma, amely megoldásra vár. Úgy érzem azonban, hogy a vita során a közvélemény a szükségesnél kevesebbet foglalkozott a gazdasággal, a gazdaság előtt álló feladatokkal. A gazdaság fejlődése nélkül gondjaink nem szűnnek meg. A gazdasági fejlődés változtatást, tervezést igényel. A változtatásához, tervezéséhez információk szükségesek. A reformmal szükségszerűen velejáró szabályozórendszer változásainak kidolgozása és kihirdetése késett. A vállalatok csak most, vagy még ezután tudnak számolni ezekkel. Természetesen tisztában vagyok a bonyolult munka szakértőkre rótt terhével és felelősségével. A szeptembertől december közepéig rendelkezésükre álló ido nagyon rövid. Remélem, senki sem tartja egyszerűbb feladatnak ezek janártól történő alkalmazását sem. Azt hiszem, jogos igény, hogy kellő időben tudjon a gazdaság tervezni és alkalmazkodni. Egyformán fontos ez az iparban és a mezőgazdaságban. Az élelmiszergazdaságnál biológiai tényezők is megkívánják a mennél korábbi információkat. Éneikül a termelés változásai, a termékek előállításának módosításai, az átállás nem oldható meg csak áldozatokkal. A túl gyakori és sokirányú változtatás bizonytalanságot jelent az irányítottak számára és bizonytalanságot szül a végrehajtás során. Az ilyen jelentős változások amúgy is az indulás idején bizonytalanságot jelentenek a gazdálkodó szervezetek számára. Az oly sokszor emlegetett külső és belső piaci hatások és várható mozgások mellett a szabályozórendszer is ilyen tényezőként hatott és hathat. Évek óta ismétlődő probléma, hogy tendenciáját tekintve több éves, éves viszonylatban csak nagyon kivételes esetben változó szabályozórendszerre van szükség. Ezért tartom biztatónak a miniszteri expozé és az írásos anyagban ki-