Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-21

1637 Az Országgyűlés 21. ülése, 1987. december 16-án, szerdán 1638 Medgyessy minisztereinök-helyettesünk szavaiból tudjuk, kemény következetességgel összerakott kockákból áll a költségvetés. Nincs mód egyetlen követ megmozgatni úgy, hogy egy szomszéd torony meg ne inogjon. Pályám a kulturális területhez köt. Színházainknál sem rózsás a helyzet, de most nem elsősorban értük kell mégis szót emelnem. Mi majd csak megleszünk valahogy. De azt nem hallgathatom el, hogy amint közeledett az országgyűlés téli ülésszaka, úgy szaporodtak a levelek, úgy szaporodtak a telefonhívások és a fogadóórámon személyesen megjelenők. Nemcsak saját választó körzetemből, vidékről is kerestek, kutatók, mérnökök, orvosok, oktatók, az értelmiség azon rétege, akik jövőnk alapozásának területén dolgoznak. Aggodalommal és segítségvárással fordultak hozzám, és rajtam keresztül országunk vezetőihez. Felbuzdulásomban szándékom volt szakértő munkatársak segítségével részletes, mindenre kiterjedő adathalmazzal bizonyítani, milyen visszaesés következik be a kutatás, az oktatás, fejlesztés és minden más ilyen területen. Ezzel most nem terhelem önöket. Elég ha a kulturális bizottság elé terjesztett művelődési minisztériumi jelentésre hivatkozom. Ott részletesen, számszerűen bizonyított a Tudományos Akadémia, az egyetemek, más kulturális intézmények kényszerű visszalépése, lemaradása és a mainál is rosszabbá váló helyzete. Mindezek alapján és mindezek ismeretében erkölcsi kötelességemnek érzem, hogy Boldizsár Iván bátyánkhoz csatlakozva én is figyelem-felhívó kiáltást intézzek a magyar országgyűléshez, vezetőinkhez. Igen tisztelt Grósz elvtársat szeretném emlékeztetni azokra a felemelő pillanatokra, amikor előző ülésünkön munkaprogramjához bizalmat kért, és ahogyan azt tőlünk megkapta. Kérem őt, hogy támaszkodva azokra a pillanatokra, a legnehezebb tárgyalásai során se hagyja magát leteríteni a gazdaságpolitikusok rideg számaitól. Ha 1988 átmeneti, kísérleti esztendő lesz is, lebegjen szemünk előtt mindig elsőként a nemzet felemelkedésének távlati lehetősége, nézzünk túl azon, amit a rövid távú közgazdasági szemlélet ma rendszeresen elénk vetít. A kormány elnöke mellé létrehozandó tanácsadó bizottság reméljük valóban hosszú távú, távlati gondolkodásában segíti majd kormányzatunkat. Dél-Koreában 10—15 éve még a mezítlábasok lábujjai között az iszap bugyogott elő a végtelen rizsmezőkön. Ma betörtek a világ technikai élvonalába. Lassan már elcsépelt példázat lesz őrájuk vagy Finnországra hivatkozni. Mi se maradjunk meg hát a mai nap gondjainak iszapjában. Figyeljünk! Tegyünk, küszködjünk többet a jövőért, mert átrobog fölöttünk a történelem. Széchenyi naplójában sokszor olvasható a kérdés, „mi tehát a teendő?" Az eddig elmondott néhány gondolat jelen helyzetünkben már nem a Pénzügyminisztériumnak, hanem azokhoz szól, akik számára az állami költségvetés meghatározott keretei között még van további cselekvési lehetőség, akik hatást tudnak gyakorolni a pénzek felhasználására, befolyásolhatják azt. Mi hát a teendő? A művelődésügyi kormányzat, a tanácsok, a szakszervezetek, az intézmények vezetői a rendelkezésükre megmaradt pénzből elsőrendűen az oktatás, a fejlesztés, a jövőre való szellemi felkészülés számára teremtsenek több, több, több lehetőséget. Én tudom, hogy a parlament kulturális bizottsága fokozottan próbálja majd ezeket a törekvéseket támogatni, ellenőrizni. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Javaslom, tisztelt Országgyűlés, hogy most tartsunk 20 perc szünetet. (Szünet: 17.15-17.45. - Elnök: Cservenka Ferencné) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. Én is egy bejelentéssel kezdeném az elnöklést. Olyan megállapodásra jutottunk, hogy azt javasoljuk, hogy még három elvtársunknak adjuk meg a szót, és heten holnap reggel következnének, heten holnap mondanák el felszólalásukat. Mindebből következik, hogy pénteken délelőttre át fog húzódni az országgyűlés munkája. (Taps.) Gáspár Sándor elvtárs, a SZOT elnöke kíván szólni. GÁSPÁR SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! Képviselő Elvtársak! A szakszervezetek a terv elfogadását javasolják és segítik annak megvalósítását. Azok táborát erősítjük, akik hatékony, gazdaságos termelést akarnak és véget akarnak vetni fejlődésünk és gazdálkodásunk zavarainak. Napjainkban gyakran elhangzik a kérdés, van-e a szakszervezeteknek lehetősége az eseményeket befolyásolni, a társadalmi fejlődésre hatást gyakorolni. Igen, van. A szakszervezetek a bérből és fizetésből élők millióit tömörítik, azokat, akiknek döntő szerepük van terveink megvalósításában. A mi véleményünk az ő tapasztalataikat, igényeiket, véleményüket tükrözik. Ez adja a szakszervezeti mozgalom létjogosultságát. Rendezett szocialista viszonyok között sajátos helyet foglalnak el a szakszervezetek a hatalom és a társadalom között. A társadalomnak alkotó elemei, abból táplálkoznak, ez éltető erejük, ugyanakkor a politikai hatalom részesei. Ez adja sajátos helyzetüket. A szakszervezet nem párt, nem kormány, és természetesen nem parlament, de mindegyiknek partnere. Ez a helyzet meghatározza felelősségüket és lehetőségüket is. 1956 után a Magyar Szocialista Munkáspárt egyik fontos történelmi tette volt, hogy helyreállította a szakszervezetek valódi funkcióit, és elősegítette a politikai intézményrendszer egyes tényezői közötti partneri viszony kialakítását. Most elérkezett az idő, hogy továbblépjünk ezen az úton, a szakszervezetek tevékenységét hozzáigazítsuk a mai megváltozott körülményekhez. Ebben az értelemben is igaz az a régi mondás, hogy aki változtatni akar, önmagának is változnia kell. Ez érvényes a szakszervezetekre is, de másra is. Mostanában illetékesek és illetéktelenek is gyakran