Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-17

1239 Az Országgyűlés 17. ülése, 1987. szeptember 16-án, szerdán 1240 vül egyszerű. Egy iparág kezd bizonytalanul állni, ráfizetésessé válik, leépítik és az emberek tízezreit, százezreit az utcára szórják és egy más iparágba viszik át a munkaerőt. Munkanélküliség van. Az árakat emelik határ és korlátozás nélkül, mind a termelői, mind a fogyasztói árakat, kizárólag a kereslet és a kínálat szabályai szerint. Azért ez is hozzátartozik. Szégyenkezés nélkül beiktattak például egy inflációs szakaszt. Mindez együtt azt jelenti, hogy az életszínvonalat radikálisan csökkentik, anélkül, hogy a nyíltság, vagy egyéb jegyében megkövetelnék, hogy az újságok ezt programként hirdessék. Ezt végrehajtják. Anélkül, hogy hirdetnék is. Ezzel összefüggésben megemlítem, hogy ki emlékszik, mikor hallotta utoljára a jóléti állam kifejezést? Kiment a divatból, mert ott bonyolult és nehéz évek voltak. És stabilizáltak, átállították a termelés szerkezetét a legfejlettebb országokban. A szocializmus nem járhatja ezt az utat. Azt hiszem, ez magyarázatra nem szorul. Hát ezért, hozzátéve, hogy ez egy nehezebb út, és bizonyos értelemben lassabb folyamat. Szeretném kiemelni a Központi Bizottság júliusi határozatának egy mondatát. Ott minden rész fontos, de én szerintem ebben a kulcsmondatban benne van a mi egész programunk lényege, ahogy és amit tennünk kell. Úgy gondolom — én a szocialista rendszer híve vagyok, s azt hiszem, nem kell külön mondanom, kommunista meggyőződésű ember vagyok — a mi feladatunk — most csak magunkról beszélek, de ez lehet szélesebb értelemben is — a szocialista rendszer alapelveit, humánus alapelveit megtartva meg kell teremteni a racionális, hatékony gazdálkodás feltételeit. Ha ez nincs, a szocializmus nem győzhet véglegesen. Ez a mi júÜusi nyilatkozatunknak a kulcsmondata — szerintem. Ez egy történelmileg új feladat. Én csak magunkról beszélek most, nem találtuk meg még ennek az útját, módját. Meg kell találnunk, és meggyőződésem, hogy meg fogjuk találni annak az útját és módját, hogy a gazdasági életben a struktúra-, a szerkezet- és egyéb változások, amelyek szükségesek, a szocialista elvek betartása mellett és azok figyelembevételével oldódjanak meg, mert azokat meg kell oldani. Ezt majd még egy-két vonatkozásában érintem. Ami elengedhetetlen, hogy ez a szociaÜzmus azért fejlődik, nálunk is, most is fejlődik, igaz nagyon alacsony tempóban. De még erről is szeretnék két szót szólni. Az én világszemléletemből is következik, hogy a társadalom alapja a munka. Az egész társadalmi felépítmény a gazdaságra épül. Ha a szociaÜzmus biztos jövőt akar magának, és a mi népünk, amely a szocializmus építésének az útját járja, akkor szilárdabb gazdasági alapot kell kiépítenünk, mint ahogy eddig tettük. Ez az a történelmi lecke, amit mi nem oldottunk meg. Mint mondottam, másokról nem tudok és nem is akarok szólni, de meg szeretném mondani, hogy történelmileg azt hiszem, hogy az egész szocialista világ most keresi az utat. Helyenként határozottabban előbbre járnak, másutt talán lassabban, de ez kikerülhetetlen és szükségszerű dolog. Ez nagy útkeresés. Nos, mivel én ezt a rendszerrel hoztam összefüggésbe, és a vezetés felelősségéről is beszéltem, meg szeretném itt mondani - a magam nevében feltétlenül tudok beszélni —, hogy engem mi vezet, de merem mondani, hogy a mi kollektív pártvezetésünket is milyen dolog vezeti. A vitában sokszor felmerült — nem is azt mondom, hogy teljesen alaptalanul —, hogy a szükséges reformok időnként megálltak, megtorpantak, aztán megint megmozdultak, következetlenség volt. Itt szeretném kijelenteni, a magam részéről igen határozottan, de azt hiszem, a Központi Bizottság nevében is mondhatom, hogy minket nem az vezetett — amennyiben ennek valahol egy szakaszban alapja van —, hogy megállítsuk a reformfolyamatot. Hyen szándékunk nekünk nem volt. Mi ezen az úton régen járunk, határozottan és céltudatosan. Hanem az, amit itt mondtam, hogy a szocializmusban a tiszta közgazdasági követelményeket csak úgy egyszerűen érvényesíteni nem lehet, elvtársak. Nem lehet. Mi a közgazdászokat mindig biztatjuk, mutassanak, dolgozzanak, jussanak valamilyen tudományos következtetésre. Ezt közöljék, de hogy mit, hogyan lehet bevezetni a valóságba, — mert itt sok minden másra is gondolni kell — az a párt, és az ország vezetésének nagyon terhes feladata marad. Van persze hiba is a munkánkban — ezt én nem veszem magamra, bocsánat, hogy valamiben én is legyek vétlen. Néha túl sok dolgot ideologizálunk. Tehát ideológiát és politikát csinálunk olyasmiből is, amiből nem szabad ideológiát és politikát csinálni. Itt nagy kérdésekről is szó van, olyanról, mint például az érdekek. A pártnak és a kormánynak volt bátorsága és időben kimondta — bár itt antagonisztikus osztályok nincsenek — valós érdekek azonban vannak, és ezek összeütköznek. Ebből következik az a feladat, hogy ezt látni kell, tudni kell, számolni kell velük, és össze kell hangolni az érdekeket. Ez egy folyamatos feladat. A személyi érdekeltség ugyanígy áll. Mi apeUálunk az emberek öntudatára, világnézetére, gondolkozására, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy meg van a személyes érdeke. Ha a két dolog tartósan ütközik, akkor nem lehet előre haladni. Azt hiszem, hogy a mi vezetőségünk elég határozottan lépett ezeken a területeken, de volt, amiből politikai kérdést is csináltunk — feleslegesen. Említhetem példának azt a fogalmat, hogy nyereség. Ezt a szocialista országokban kezdetben nem volt nagyon ajánlatos emlegetni. Nekem mély meggyőződésem, hogy minden olyan társadalomban — s ma még ilyenek is vannak, ma még feudalizmus is létezik a világon —, ahol feudalizmus van, ahol kapitalizmus van, ahol szocializmus van, de árutermelés folyik, a rendszertől függetlenül azonos normákat és mérőeszközöket kell használni. Ez nem ideológiai, nem politikai kérdés, mert énszerintem, hogy szocialista országban a vállalat nyereséggel dolgozhat, ez nincs ellentétben a szocializmussal. Pontosan ellenkezőleg. Én szerintem nemcsak, hogy nyereséggel kell dolgozni, hanem még inkább nyereséggel kell dolgozni, mint kapitalista, vagy feudalista országban minden vállalatnak. Mert egy magasabb rendszerű társadalmi rendszer létalapja a gazdasági munka ered-