Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-21

\987. december 16-án, szerdán 1628 1627 Az Országgyűlés 21. ülése, 1 sul veszik, hogy az átalakítás átmenetileg áldozatokat követel tőlük. Áttanulmányozva a jövő évi költségvetést és népgazdasági tervet, az reális helyzetképet tár elénk. Ez a helyzet és cél, jól tudom, sajnos, többségében igen szigorú követelményrendszer úgy a gazdálkodó szervek, mint a lakosság irányában. Tudomásul véve azt, hogy az előrehaladáshoz nincs más út, a kormányzati szervek felé csak azt tudom ajánlani, hogy amit itt elhatározunk és eldöntünk, azt igen következetesen hajtsuk végre. Meg kell vallanom őszintén, én úgy látom, hogy gondjaink, problémáink nem kis hányada annak is a következménye, hogy a döntést követően a végrehajtásban lent és fent nem voltunk elég következetesek, sem elég egységesek. Én a magam részéről a jövő évi költségvetést és népgazdasági tervet úgy tekintem, hogy annak cél-, és eszközrendszere összhangban van egymással, mert azt csak így tudom elfogadni. Az előterjesztésből ez számomra nem tűnik ki egyértelműen, a kiemelt célokat szolgáló eszközök, szabályozó elemek nem kerültek elég hangsúlyosan, elég világosan az előterjesztésbe. Azt is el kell mondanom, hogy mint képviselőnek a számok, a táblázatok tömkelegében nem könnyű eligazodnom, még így sem, hogy most a korábbiaknál több tájékoztatást kaptunk, amit szeretnék itt megköszönni. Zavar, hogy az új ár- és adórendszer a bevételeket és kiadásokat is érintő hatásai elmosódnak, a gazdasági tisztánlátást ígérő szabályozás reál-folyamatai és a költségvetésben megjelenő folyóáras elszámolások tartalmilag követhetetlenek. Vállalati tervekkel nem eléggé alátámasztottak, nincsenek alternatív javaslatok. A pénzügyekkel kapcsolatos előterjesztésekre, megnyilatkozásokra még nem hat eléggé a kormány új szelleme, a világos, őszinte, egyszerű stílus. Az általam tett néhány kritikai észrevétel természetesen nem csorbítja a pénzügyi kormányzat óriási vállalkozását, munkáját, amely az előterjesztés mögött van, és amelyről nem lehet elismerés nélkül szólni. Nagyra értékelem, hogy a pénzügyi folyamatokban egy kedvező változás következett be. Két év alatt a pénzügyi hiány felére csökken. Ez nem kis eredmény. Jó lenne ezt szélesebb körben is tudatosítani, hogy az emberek lássák: erőfeszítéseink nem hiábavalók. Az őszi ülésszak nehéz munkáját a tévé segítette, szinte velünk élt az ország lakossága, és ez nagyon jó volt. Később nem egy esetben úgy közelített meg kérdéseket, mintha nem is ebben az országban élne. Kérem, legyenek következetes partnereink e nehéz munkában. Segítsenek az embereknek az eligazodásban. Az elmúlt ülésszakon nagy horderejű kérdésekben döntöttünk. Elfogadtuk a kormányprogramot, az új adórendszert. Az általános forgalmi adó és a személyi jövedelemadó hatásai a jövő évi költségvetésben és népgazdasági tervjavaslatban megjelennek, az majd csak ezek után fog kiderülni, hogy döntéseinknek mi lesz a következménye. Nem tagadom, bennem van szorongás, itt-ott még kétség is, különösen ha az árakra gondolok. Mitől is van ez? Azzal számolhatunk, hogy a fogyasztói árszínvonal emelkedni fog 14-15 százalékkal. Az utóbbi hónapok, hetek eseményei, az árak „elengedése" bizonytalanná tesz. Kérdezem, kézben tudjuk-e ezeket a folyamatokat tartani, megvan-e a kellő elszántság és eszközrendszer ahhoz, hogy meg tudjuk akadályozni az indokolatlan áremelkedést. Ebben a kérdéskörben már a választ is megkaptam, részben Medgyessy elvtárs expozéjában kitért rá, az előttem szóló Marjai elvtárs is több ízben foglalkozott ezzel a kérdéskörrel. Az megnyugtató számomra, hogy a kormány részéről határozott elhatározás van arra, hogy az inflációt fékezni kívánják. Az eszközrendszert illetően az elmondottakból a közgazdasági tartalmát, szándékait én megértem, hosszú távon én azokban bízom is, és elfogadom, de itt most 1988-ról tárgyalunk, és én még 1988-ra a feltétel-rendszerét tisztán azoknak alkalmazásához nem látom biztosítva. Ügy döntöttem tehát, hogy hozzászólásom ezen részét nem törlöm, menet közben, talán 1988-ra még jogos ez a kérdés, részben mindig. Tudom, hogy az áremelkedés sok esetben a jövedelmek oldaláról is motivált, sok helyen az indokoltnál több jövedelem áramlik ki. Az állami költségvetés terheinek csökkentése a stabilizáció megteremtésének egyik eszköze. Jelen előterjesztés nem tartalmazza a közkiadások, az intézményrendszer korszerűsítéséből adódó lehetséges megtakarításait. Ez önmagában is probléma, de ezen túl az egyes intézmények puszta léte a sok áttétel miatt lassítja a folyamatot. Ez részben válasz, itt is megnyugtató, a felső szinten épp délelőtt nagy lépést tettünk annak korszerűsítésére, de a további, az alacsonyabbrendű, vagy alacsonyabb-fokú intézményhálózat további korszerűsítése még hátra van, dehát úgy gondolom, hozzászólásom talán így sem veszítette értékét és aktualitását. Az adótörvény végrehajtásában is csúszások tapasztalhatók. A vállalati munkát gyorsító határozott döntések, még a technikai segédeszközök is késnek. A vállalatok többlet-munkáját nem honorálja szabályozó, pedig a dolgozók döntő többségével kapcsolatos teendőket itt kell ellátni. Ügy tűnik, máris túl sokan akarnának az adózásból megélni, sorra alakulnak a nagy adószervezet mellett a kis szervezetek is. Tisztelt Országgyűlés! Az agrár ágazatról is szeretnék szólni. Hozzám ez az ágazat igen közel áll, két okból is: részben mert a sarkadi Lenin Termelőszövetkezetben, az országban elsőként alakult termelőszövetkezetében dolgozom, másrészt az egész életem szinte a mezőgazdasághoz kötődik. A törvényjavaslat indoklásában szerepel, hogy az ágazat 1987-ben közepes évet zárt. Az árrendszeri kötöttségek és a számítottnál lassúbb hatékonyság-javulás miatt a fejlesztések több területen nem érik el a kívánatos mértéket. A szűkülő források okait célszerűnek látszik több oldalról is elemezni. Egyik oka, hogy az utóbbi években — más terű-