Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-21

Í629 Az Országgyűlés 21. ülése, 1987. december 16-án, szerdán 1630 letekhez hasonlóan — növekedett a jövedelem-köz­pontosítás. A köztudatban még mindig az él, hogy az agrár-ágazat a legjobban támogatott népgazda­sági ágak egyike. Az előterjesztésből az is megálla­pítható, hogy a mezőgazdaság költségvetési befizető ágazat, a számítások szerint a nettó befizetés 1988­ban 4-5 milliárd forinttal lesz több, mint az idei év­ben várható. A másik ok: az agrár-ágazat árrendszeré­nek évtizedes kötöttségei ugyancsak szűkítették a forrásokat. A két témát is figyelembe véve ágazati méretben nehéz pontos választ adni arra, hogy a lassú hatékonyság-javulás és szerkezetváltás vezet-e a szűkülő forrásokhoz, vagy fordítva, hogy a források differenciált, de reál-értékben egyértelműen kifejez­hető csökkenése fokozza a nem kellő ütemű szer­kezetváltást. A mezőgazdasági árrendszer kötöttségei 1988-ra csökkentek ugyan, de az összérték több mint a felé­nek az ára most is hatóságilag szabályozott. Az 1988. évre tervezett fogyasztói árnövekedés­ben, az élelmiszerár növekedésben az élelmiszerár növekedése is jelentős szerepet játszik. Döntően a támogatások és adókedvezmények árasítása miatt várható, hogy az eddigieknél nagyobb figyelem kí­séri majd a fogyasztói árak alakulását. Szükséges hangsúlyozni, hogy a mezőgazdasági és élelmiszerek árait ma már döntően az ipari árak ha­tározzák meg. Alapvető fontosságú, hogy ezek lé­nyegesen ne térjenek el a tervezettől, évközi intéz­kedésekkel ne növeljék a költségeket. A garantált, fegyelmezett árkezelés az agrárágazat számára is na­gyon fontos, és az élelmiszerek fogyasztási ára miatt mindannyiunk közös érdeke. A stabilizáció úgy hiszem, valamennyiünk közös ügye. Azt ma már világosan látjuk, hogy nem fog zökkenőmentesen menni. A gyorsítást óhajtó fel­fokozott figyelem és olykor türelmetlenség is tapasz­talható. Máskor meg jöjjön, aminek jönnie kell han­gulat uralkodik. Sajnos, emberek, családok, fiatalok és öregek kerülnek átmenetileg, az esetek többségé­ben önhibájuk kívül, nehéz, esetleg kritikus helyzet­be. Erre oda kell figyelnünk minden szinten és ha­tározott, gyors megoldást kell találnunk. Itt engedjenek meg egy kis kitérőt. Mindig ha­tást gyakorolnak rám azok a filmek, amelyekben bemutatják: milyen emberi, családi tragédiához ve­zet, megrázkódtatást okoz a munkahely elvesztése. Vagy pedig egy fiatalnak, ha nem kap munkát. Az el­következő időszak legnagyobb közös feladata kell legyen, hogy mindenki a legkisebb megrázkódtatás mellett kerüljön, ha szükséges, új, hasznos munka­helyre, ha ez nem lehetséges, egy több évtizedes munkaviszonnyal rendelkező dolgozó pedig nyugdíj­ba. Ez egy valóban rugalmas, kölcsönös anyagi ál­dozatvállalást is felvállaló nyugdíjrendszerrel old­ható meg, és ennek kialakítását kérem. Vissza kell állítanunk a társadalom értékrendjét, a munka, a család, a közösség becsületét. Az ügyes­kedőket, a munka nélkül szerzett jövedelmet vissza kell szorítanunk. Hinnünk kell abban, hogy a társa­dalom képes lesz a megújulásra, és tennünk kell azért, hogy ezt is kikényszerítse. Bízom abban, hogy a Par­lament elé került javaslatok a jelenlegi helyzet alapos ismeretében gyökereznek, a múlt iránti tisztelet és a jövőért, egymásért érzett hosszú távú felelősség ötvözete. Az 1988. év céljainak megvalósításáért, ezek szel­lemében végzett munka cselekvő részese leszek, azt elfogadom és elfogadásra ajánlom. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Baranya megyéből Huber Jenő képviselő­társunk következik. HUBER JENŐ: Tisztelt Parlament! Képviselőtársa­im! Kedves Vendégeink! Parlamenti szűzbeszédemre való felkészülésem közben az jutott eszembe, hogy a megszólításom sántít. Ugyanis némi túlzással azt kel­lett volna mondanom a tisztelt parlament megszólítás helyett, hogy titkos parlament. Az ebédszünetben a rádió és tv-újságot böngészve sajnálattal vettem tudomásul azt, hogy sem a rádió, sem a televízió öt csatornáján a parlamenti vita a kellő nyilvánosságot nem kapja meg, csak az összefoglaló­ban. Vívódások közepette készültem beszédemre, át­érezve a választóimért érzett felelősséget, akik Pécsett a történelmi külvárosban és a bányásztelepülésen él­nek. Nehézséget okozott a felkészülésemkor, hogy a jövő évi költségvetés nem tartalmaz választási lehető­ségeket. Emellett gátolt a rendelkezésemre álló idő rö­vidségén túl az is, hogy az írásos előterjesztés titkos minősítése nem tette lehetővé, hogy megismerjem vá­lasztóim véleményét. Tisztelt Képviselőtársaim! A több mint felére csök­kentett költségvetési hiányt tartalmazó előterjesztés tárgyalása közben kívánom, hogy gondok miatt a tíz­milliárdos költségvetési tartalék felhasználásáról a ké­sőbbiekben se legyen szó e Házban. Képviselőtársaimmal együtt üdvözöljük a törvény­javaslat harmadik részének azon politikai tartalmát, amely az országgyűlés hozzájárulásához köti a költsé­gek felhasználását. Fontos változás kezdete ez! A po­litikai közhangulat alakításának, javításának egyik kulcskérdése. Jelenti ez a legfelsőbb szintű népképvi­seleti szervünk súlyának, felelősségének növekedését, a központi és a helyi tanácsi költségvetés évközi stabi­litását. Tisztelt Országgyűlés! Mindannyian tudjuk, hogy a költségvetési vitáinkon meghatározzuk a célokat, és ehhez rendeljük az anyagi eszközöket. Ezután pedig a végrehajtás következik. A testületek és intézmények közötti információáramlás hiányosságai miatt gyakor­ta előfordul, hogy a központilag kialakított és megha­tározott elsőbbségek kötelező érvényű ereje utat tör a helyi gondok rovására is. Érdekes lenne megvizsgál­ni, hogy a lebontott tervek újra felépítve hogyan kö­szönnek vissza a népgazdasági tervre; az elmaradások­ban milyen szerepet játszik a helyi, a más irányú aka­rat, mindezek csak egy nem mindig egészséges megal­kuvással jöhettek létre eddig. A tanácsi önállóságnak meg kell felelnie annak a

Next

/
Thumbnails
Contents