Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-21

1625 Az Országgyűlés 21. ülése, 1987. december 16-án, szerdán 1626 ság július 2-i állásfoglalása, majd az ennek alapján kidolgozott kormányzati munkaprogram is. A korábbinál most nagyobb összhang alakult ki a gazdaságpolitika, a gazdasági rendszerünk, a reform fejlesztése, intézményrendszerünk és a személyi feltételek biztosítása között. Ez ebben az időszakban könnyíti a munkát, elősegíti, hogy a nagyarányú átrendeződést — ami egy viszonylag rövid időszakra koncentrálódik — minél kisebb ráfordítással, áldozattal, minél rövidebb idő alatt vigyük végbe. A gazdaságpolitika szigorú gazdálkodási kényszert közvetít, amelynek életünk szerves részévé kell válnia. Megtanultuk, hogy a laza gazdálkodás, a gazdaságban a könnyű pénzhez jutás, az értéknövelés nélküli áremelés csak stagnálást, visszaesést eredményezhet. Egyidejűleg gazdaságunk működési rendszerének továbbfejlesztését célzó intézkedéseink a reform kiteljesedéséhez visznek közelebb bennünket. Hosszú idő után, ha jól élünk vele, segíthet bennünket Keletről és Nyugatról egyaránt a nemzetközi környezet oly módon, hogy elfogad bennünket olyannak, amilyenek vagyunk, és amilyennek lenni akarunk, értékeli eddigi bejárt utunkat. Értékeli a kétévtizedes reform eddig elért eredményeit, a piaci viszonyokat jelentőségének megfelelően alakító, a szocialista gazdasági rendszer megteremtése felé tett lépéseinket. Értékeli az erősödő demokráciát, az egyéni és közszabadságot, a közbiztonságot, a lakossági ellátást, a gazdálkodó szervek önállóságát, az állampolgárok és kollektívák gazdasági tevékenységének bővülő kereteit. Értékeli, hogy felismertük utunk buktatóit, fejlődésünk gyenge pontjait és elégtelenségeit is, hogy megfogalmaztuk változni és változtatni akarásunkat, akaratunkat a megújulásra. Azt a felismerést, hogy elemekből, de ne egymástól elválasztott elemekként építsünk reformokat, hanem a politikában, a gazdaságban hosszú távú, egymásra épülő, összhangban fejlődő és önfejlődő rendszert alakítunk. Számunkra új ez a nemzetközi helyzet, mert jelenleg senki és semmilyen komoly meghatározó nemzetközi erő nem várja el tőlünk, hogy fejlődésünket ne a saját magunk választotta úton valósítsuk meg. Tanulnunk kell a megújuló Szovjetunió, a szocializmus nemzetközi tapasztalataiból, fel kell használnunk azt az új lendületet, amelyet ez ad a világnak. Nem a kapitalizmust kell utánoznunk, még kevésbé követnünk, de végleg szakítanunk kell a megkövesedett, bürokratikus, túlközpontosított szocializmus-gyakorlattal is. Mindent meg kell tanulnunk a tőkés országok tapasztalataiból és adaptálnunk kell szocialista viszonyainkra azt, ami alkalmazható a mi környezetünkben és nem idegen elveinktől, felfogásunktól. Nemcsak a külső környezet kedvezőbb az egyre erőteljesebb szovjet reformok, a szovjet-amerikai kapcsolatok örvendetes fejlődése nyomán^ hanem külső megítélésünk is jobb, mint amilyennek ezt itthon érzékelni lehet. Elmondhatjuk, hogy a velünk összehasonlítható országcsoportokhoz, országokhoz mérten, kétségtelen gondjaink, nehézségeink ellenére is jobban állunk, előbbre tartunk és további fejlődésünk lehetőségeit is erős alapokra helyeztük az elmúlt évtizedekben. Célunk, hogy a nemzetközi megbecsülésünk és a belső feszültségeink közötti ellentmondást úgy oldjuk fel, hogy a külső megbecsülés mércéjét elérjük. A kedvezőbb külső megítélést érzékelve és észlelve sokszor úgy értékeljük, mintha partnereink, vagy más országok, országcsoportok érdekeltebbek lennének a mi saját dolgaink alakulásában, de legalábbis annak reális értékelésében, mint saját magunk. Ha ebből az erőteljesebb cselekvés szükségessége fogalmazódik és teremtődik meg és ezzel nem túlzó, de szilárd, a jogos és szükséges magabiztosságot adó önbecsülés párosul, akkor ez végső soron sajátos hajtóerejévé válhat a magyar fejlődésnek. A kormánynak, a vállalatoknak, az egyéneknek most nem azt kell nézniük, azzal foglalkozniuk, amit szeretnének; mi lenne jó, hanem amit ebből a valóságban elérni lehetséges. A kormány a ma és a holnap lehetséges maximumára törekszik. Amit a kormány joggal és elkerülhetetlenül elvár az állampolgároktól, az ország népétől, annál többet követel meg saját magától, saját intézményeitől. Tisztelt Képviselő Elvtársak! Köszönöm figyelmüket. (Taps. ) ELNÖK: Békés megyéből Vass Józsefné képviselőtársunk következik. VASS JÓZSEFNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Azt, hogy a mai országgyűlésen szólhatok, részben szerencsés, részben nagyon nehéz feladatnak találtam. Szerencsés azért, mert egy hete a világpolitikában olyan történelmi pillanat zajlott le, amelyet a két világháborút átélt kedves, idős választóim a televízió előtt, a régi eseményektől megborzongva, a meghatottságtól könnyes szemmel néztek végig; a fiatalabbak pedig ki nem mondott feszültségektől megkönnyebbülve vették tudomásul, hogy létrejött a világ, a történelem első leszerelési megállapodása; a két hatalom a szembenállástól az együttműködés felé fordult. Nehéznek pedig azért találtam, mert hazánk sorsáért hozott eddigi elhatározásaink a legnehezebb, a végrehajtás kezdeti szakaszához érkeztek. Tisztelt Országgyűlés! A jelenlegi pénzügyi, gazdasági helyzetet leegyszerűsítve én úgy szoktam jellemezni, hogy ez most olyan, mint amikor valaki nagytakarítást végez, mindent kimozdít a helyéről, a régi már nincs, az új pedig nem került a helyére. Napjainkban ilyen körülmények között a jövő formálása valamennyiünktől nagy felelősséget kíván. Mint országgyűlési képviselő naponta találkozom aggódó választóim kérdéseivel: hogyan és miként lesz a jövőben? Szeretném elmondani, hogy az emberek többsége tenni akar, dolgozni akar. Tudják, érzik, hogy az ország nehéz helyzetben van, azt is tudomá-