Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-21

1623 Az Országgyűlés 21. ülése, 1987. december 16-án, szerdán 1624 gyeimet kell fordítani a szervezet egyidejű korszerűsítésére is. A kötvénypiacon — és erről már Medgyessy elvtárs is beszélt — erős a versenyhelyzet, amely a jól gazdálkodóknak, illetve a jó befektetési lehetőségeknek jelenthet verseny-előnyt. Sokoldalúan elő kell segíteni, hogy a lakosság pénzeszközeinek is mind nagyobb hányada — az esetenként pazarló fogyasztás és a pénzt befagyasztó vagyonhalmozás helyett — a termelésbe kerüljön. Ennek érdekében bővülő formákat gazdaságszervezési eszközökkel nekünk kell tartalommal megtöltenünk. Az árszabályozásban a jogi feltételek adottak ahhoz, hogy közvetlen hatósági befolyásolás csak a legfontosabb alapanyagok, energiahordozók és a termelő infrastruktúra meghatározott területeire terjedjen ki. A jövő évi feladat kettős: egyrészt az ellenőrzési mechanizmussal biztosítani kell az árfolyamatok globális kézbentartását, másrészt azt, hogy az árhatósági beavatkozásra a valós piaci viszonyok létrehozása és ne azok visszafogása érdekében kerüljön sor. A lakossági ellátás biztonságát mennyiségben és szerkezetben szavatolnunk kell. Fokozott tiszteletben kell tartanunk a fogyasztó szuverenitását, igényeit. Nemcsak a kereskedelem felszereltségét, a kereskedelmi módszereket kell bővítenünk, hanem annak kulturáltsága, az emberi magatartás javítása is szükséges. A mostani időszakban különösen indokolt a kereskedelem helytállását, teljesítményét elismernünk, de a jövőben nagyobb követelményeket kell támasztanunk velük szemben is. A teljesítmények ösztönzésének egyik fontos eszköze a szigorú vállalati keresetszabályozási kötöttségek oldása. Ennek keretében olyan vállalati költséggazdálkodás megvalósulása a célunk, amely mellett nincs szükség a bérek és keresetek elkülönült, központi szabályozására. Arra , törekszünk, hogy ennek feltételeit mielőtt megteremtsük. Meg kell említenem, hogy 1988-ban nagy és igényes feladatunk a tervezés reformja, olyan jelentős, a gazdasági rendszer korszerűsítését szolgáló reformlépések kidolgozása és életbe léptetésének előkészítése, mint például az adórendszerrel és a piaci viszonyok fejlesztésével összhangban álló bérreform, a lakásgazdálkodás rendszerének átalakítása, az új nyugdíjrendszer, a társadalombiztosítás reformja. Tisztelt Országgyűlés! 1988-ban a külső egyensúly javítását szolgáló terheket nagyobb részben az aktív keresők viselik. Hiszen amíg a keresetek átlagban csak 4-5 százalékkal nőnek, a pénzbeli társadalmi juttatások ezt lényegesen meghaladó mértékben, több mint 20 százalékkal. A közösségi fogyasztásban általában, de az egészségügy, az oktatás, a kultúra terén is szigorú takarékosság kell, hogy érvényesüljön. A stabilizációhoz és a kibontakozáshoz új munkaerőpolitikára van szükség, amely a szerkezetátalakítást a foglalkoztatáspolitika oldaláról is alátámasztja, és a gazdasági változások, a veszteséges tevékenységek felszámolása következtében nehéz helyzetbe kerülő munkavállalók elhelyezkedését segíti. Ennek egyik fontos eszköze a gazdaság igényeihez jobban igazodó átképzési rendszer, a munkahelyváltoztatást segítő információs közvetítő hálózat, de általában is a munkaerőmozgás feltételeinek javítása. Erre van költségvetési fedezet, amelyet ésszerűen, célirányosan, nagyon körültekintően kell felhasználni. Ez nem egyszerű szervezési, szervezeti kérdés. A tisztességesen dolgozó ember számára nem lehet büntetés az, ha vállalatot kell cserélnie, vagy régi szakmáját egy újra felváltania. Nem vétkes az egyén, a dolgozó ember abban, hogy e változtatásokra szükség van. Ezt világosan meg kell magyarázni; de a változtatásban érintett embereknek ez nem elég. Olyan feltételeket kell teremtenünk, amelyek elviselhetővé teszik a változásokból adódó nehézségeket, emberi problémákat. Ez mindnyájunktól, kormányzati, társadalmi, politikai szervezetektől egyaránt mély felelősségérzetet, emberséget követel. Tisztelt Országgyűlés! A népgazdasági egyensúly érdekében nem kerülhető el — távlati érdekeink miatt is — a fogyasztás, a reálbérek jelentős csökkentése. Felvetődik a kérdés: lesz-e kellő ösztönzöttség a munkára, a teljesítményre, az exportra? Ennek az ellentmondásnak a feloldásához gyökeresen új szemléletre van szükség. Az élet megváltoztathatatlan, óhajainktól független tényeként el kell fogadnunk, hogy nemcsak a nagyobb bér, vagy vállalati szinten a nyereség ígérete ösztönözhet a teljesítményre, hanem az egyént a munkahely, a vállalatot a piac, a vevő megtartása, a tönkremenés veszélye, az országot pedig a nemzetközi színtéren való lemaradás fenyegetése kell hogy többlet-teljesítményre késztesse. A többlet-teljesítmény ma már nemcsak az ösztönzés, illetőleg ösztönzöttség kérdése, hanem annak kérdése is, hogy ezt a kényszert a vállalatoknak, egyéneknek és csoportoknak, vezetőknek és beosztottaknak egyaránt tudomásul kell venniük és cselekvéssé kell transzformálniuk. A gondolkodás, az alkotás, a cselekvés irányát a kormányprogram és az annak megvalósítását szolgáló gazdaságpolitika, a rendszer korszerűsítése megszabja, de ebben az irányban nincs korlát. Tisztelt Országgyűlés! Mint ahogy Grósz elvtársnak az első napirendi pontnál elmondott beszéde mutatja, a kormány a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának teljes támogatásával kemény és következetes munkát végez, munkaprogramjának megvalósításáért. A magyar párt és a kormány 1957 óta halad a reformok útján. Tettük ezt sokszor olyan körülmények között is, amikor még barátaink támogatását, egyetértését sem bírtuk teljes mértékben. Manapság szerencsére más idők járnak, a szocialista országok többsége saját megújulási, kibontakozási programján dolgozik. Nemcsak feladatunk, de kötelességümk is tovább folytatni azt az utat, amely a reform lendületes és következetes megvalósítását jelenti. Ezt irányozta elő a Központi Bizott-