Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-21

1621 Az Országgyűlés 21. ülése, 1987. december 16-án, szerdán 1622 ritások érvényre juttatását helyezi előtérbe, a kormány munkaprogramjának végrehajtását célozza. Az elmúlt évi tapasztalatok bizonyítják, hogy a költségvetés és általában a népgazdasági szintű pénzügyi hiányok vagy a külső adósságot duzzasztják, vagy tovább növelik a belföldi inflációs nyomást. Ez az, amit nem engedhetünk meg magunknak. A külső adósság terhei ma már alig elviselhető viszonyokat teremtenek a népgazdaság számára, de méginkább ferny égetik a jövő generációt. Ezért, de a gazdaság finanszírozhatósága miatt is az adósságállomány növekedését mielőbb meg kell állítanunk. Az infláció visszaszorításához mindenekelőtt magasabb vállalati teljesítmények és fejlettebb piaci viszonyok kellenek. A mai helyzetben és minden nagyobb léptékű ár- és adóreform idején élő veszély az inflációs nyomás erősödése. A kormány ezzel számol és eltökélt szándéka az infláció fékezése, a 15 százalékos fogyasztói árindex kézbentartása. Minden spontán kialakuló infláció ugyanis olyan jövedelem-többlethez juttatna egyes rétegeket, és a gazdaság egyes szereplőit, amely ellentétes lehet a kormányzati szándékkal is. Az infláció kézbentartását csak úgy tudjuk megvalósítani, ha ösztönözzük a vállalati és lakossági megtakarítás fokozását, a gazdasági és társadalmi folyamatok tervezhetősége érdekében. A beterjesztett költségvetés gondosan kialakított, széles társadalmi párbeszéddel megelőzött és megalapozott arányokat tartalmaz. Természetes korlátként veszi figyelembe a belföldön felhasználható nemzeti jövedelmet, a külső egyensúly javításához szükséges források biztosítását. Ezért arányos elosztást, a jövedelmek általános szűkítését kellett megtervezni. A kialakított elosztási arányok mindegyike védhető és indokolható. Elfogadtatásához az kell, hogy szemléletünkben polgárjogot nyerjen, ha nem lesz a számítottnál több értkesebb teljesítmény, akkor rövid távon az egyik területen többet elosztani csak egy másik területen végrehajtott csökkenés terhére lehet, hiszen nincs módunk a hiányt növelni, a deficit-finanszírozást vállalni, a jövőben ígért teljesítményt megelőlegezni, mert nincs miből. Keményen kell érvényesítenünk saját magunkkal szemben, hogy csak arra költhetünk, ami a jelen és a jövő szempontjából feltétlenül szükséges, amire telik. A kormány a költségvetés- és hitelszférában egyaránt jövedelem-szűkítő intézkedéseket tett, mégsem mondhatjuk el, hogy a jövő évben nem fenyeget bennünket a túlelosztás veszélye. Idén felgyorsult az áremelkedésből fakadó vállalati jövedelem-képződés, s ma még nem ítélhető meg terjesen, hogy az ár- és adórendezés milyen jövedelem-tartalékokat rejt, és számolnunk kell a láthatatlan jövedelmek, valamint a legkülönfélébb vállalkozásokból származó lakossági bevételek gyors bővülésével is. A jövő évre megfogalmazott feladatok középpontjában alapvető prioritásként az exportképes termelés bővítése áll. Az 1988. évi szabályozás a konvertibilis elszámolású gazdaságos kivitel feltételeit javítja, az importot ésszerűen drágítja. E célok elérését szolgálja az aktív árfolyam-politika is. Az import-gazdálkodásban kedvezőbb feltételeket teremthetnek azok a változtatások, amelyek révén az export- és az importfolyamatok jobb összehangolása válik lehetővé. A két éve indított exportfejlesztési pályázati rendszert most korszerűsítjük. A kormány a pályázatok sikerének érdekében növekvő forrásokat biztosít, és egyben bővíti a beruházók által elérhető kedvezményeket is. Olyan vállalati fejlesztéseket támogatunk, amelyek szélesítik a gazdaságos konvertibilis export lehetőségeket és emelik a vállalatok műszaki színvonalát. Ezt adókedvezménnyel, adóvisszatérítéssel, kamat-kedvezménnyel és alap-juttatással támogatjuk. Kulcskérdés, hogy a műszaki fejlesztésre, szerkezetváltásra, exportáru-alap termelésére irányuló erőfeszítések összekapcsolódjanak, egy irányba mozgassák a kutatás-fejlesztéstől kiindulva a piacképes termékek létrehozását. Tisztelt Képviselő Elvtársak! A stabilizációs program megvalósítása, de nemzetközi megítélésünk szempontjából is rendkívül nagy jelentősége van a belső pénzügyi egyensúly javításának a piaci viszonyok erősítésének, a gazdasági reform következetes továbbvitelének. A belső egyensúly javulásának egyik hordozója, hogy a költségvetés 1988-ra előirányzott hiánya lényegesen kevesebb, mint az 1987. évi. Hogy ez a hiány az évközi folyamatok hatására se haladja meg a tervezettet, szigorú és következetes pénzpolitikára és költségvetési politikára, a még elérhető pótlólagos megtakarításokra, a támogatások leépítésére van szükség. Ez tartós irányzat, amelyet a következő években is folytatnunk kell, hiszen a reálfolyamatok alakítása, illetve e tekintetben a változások kikényszerítése csak hosszabb folyamat eredménye lehet. Céljainkat úgy érhetjük el, ha a piaci viszonyokat már az új adórendszer alapján sokirányúan továbbfejlesztjük. A gazdasági verseny élénkítése érdekében korszerűsítjük a verseny-szabályozást. Ennek keretében a tisztességtelen gazdasági verseny tilalmának hatékonyabb érvényesítését kell megvalósítanunk. Ki kell dolgoznunk a monopolszervezetekkel kapcsolatos fellépés módját, a versenyhez fűződő gazdasági érdek védelmére vonatkozó szabályok elveit. Ez a legfőbb tartalma a kereskedelem, a vállalati szerződéses kapcsolatok, az egész forgalmi szféra új típusú kezelésének, egységes irányításának. A verseny fokozása érdekében növeljük a piaci szereplők számát. A folyamat megindult, de még csak a kezdetén tart. E célt szolgálják azok a jogszabály-módosítások, amelyek lehetővé teszik magánszemélyek és jogi személyek társulását; de az 1988ban az országgyűlés elé terjesztendő új társulási törvény is ezt szolgálja. A kisvállalkozások lehetőségei bővülnek. A szabályozás, elsősorban a jövedelemszabályozás versenysemlegessége javul. A nagy- és középvállalatok esetében a kialakított struktúrapolitikával összhangban tett intézkedések során fi-