Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-21

1617 Az Országgyűlés 21. ülése, 1987. december 16-án, szerdán 1618 és egyes KGST tagországokkal kétoldalú együttmű­ködésünk rendszerét és eszközeit. Megkezdtük az 1990 utáni időszakra vonatkozó együttműködésünk gerincét alkotó dokumentumok, a következő öt évre szóló tervkoordináció előkészí­tését is. Műszaki és strukturális fejlesztési elképzelé­seinket időben összhangba kell hoznunk a szocialista nemzetközi munkamegosztás tovább formálódó irá­nyaival. Meggyőződésünk, hogy a szovjet gazdaságban végbemenő mélyreható átalakítás kedvezően befo­lyásolja a szocialista közösség országai közötti és ezen belül a számunkra meghatározó jelentőségű magyar­szovjet gazdasági együttműködés továbbfejlesztését, lehetővé teszi népgazdaságaink, a vállalatok közötti új kapcsolódási pontok kialakítását, hosszabb távon elősegíti gazdaságpolitikai célkitűzéseink valóra vál­tását. Tisztelt Országgyűlés! Feladatainkat olyan világ­gazdasági környezetben kell megoldanunk, amely súlyos ellentmondásokkal terhes. Mint önök látták, a tőzsdék nyugtalansága jelzi, hogy az elmúlt két­három év megélénkülése nem tudta levezetni a fel­halmozódott feszültségeket, a pénzmozgások a vi­lágban sok irányban elszakadtak a nemzetgazdasá­gok és a vüággazdaság tényleges helyzetétől és válto­zásaitól. A világpiac bővülése ismét lassul, a főbb vi­lággazdasági folyamatokra vonatkozó eleve szerény előrejelzéseket máris lefelé korrigálják. A pénzvilág óvatossá vált, szigorodnak a hitelezés feltételei. A világban erősödik a nemzeti piacok túlzott védel­me, a protekcionizmus, ugyanakkor olyan különle­ges előnyök kiterjedt rendszere alakult ki, amely­ből nem részesedünk, a legnagyobb kedvezményes elv alkalmazására vonatkozó jogosultságunk ellenére sem. Mi minden lehetséges módon és alkalommal fel­lépünk a nemzetközi kereskedelem akadálytalan és megkülönböztetéstől mentes bővítéséért, mert meg­győződésünk: mind önmagunkra vonatkozólag, mind általában, hogy a kibontakozást nem az elzárkózás, hanem a nyitás, a kapcsolatok és a kereskedelem bővítése szolgálja. A kedvezőtlen és ráadásul bizonytalan külső gaz­dasági környezet mozgósító erővel kell, hogy hasson ránk. A nemzetközi gazdasági klíma számunkra ob­jektív adottság, éppen ezért alkalmazkodnunk kell hozzá. Ha itthon igényesen dolgozunk, akkor a ne­héz körülmények között is boldogulunk. Vannak biztató jelek. A legutóbbi csúcstalálkozó reményt ad a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatok fejlődésére is. Konstruktív nemzetközi együttműkö­déssel a világgazdaság feszültségeit okozó problé­mákat is könnyebb megoldani. A világgazdaság tar­tós és erősödő ingatagságát ugyanakkor alapvetően a kelet-nyugati kapcsolatok új alapra helyezése, minő­ségi megváltoztatása számolhatná fel. Ez ennek a világgazdasági korszaknak sürgető feladata. Magyarország nemzetközi megítélése összességé­ben továbbra is pozitív. Partnereink elismerik és tisztelik politikánkat. Megértik nyíltan feltárt gaz­dasági gondjainkat, érdekeltek abban, hogy azokat a programunkban meghatározott módon és irány­ban mielőbb magunk oldiuk meg. Ezért elvárják, hogy a gazdasági helyzetünket gyorsabb cselekvés­sel és ahol szükséges józan önmérséklettel, átmeneti lemondások árán is javítsuk. A tőkés világban fontos törekvésünk a stabilizá­ció és hogy bővítsük gazdasági kapcsolatainkat leg­főbb partnereinkkel. Az Európai Gazdasági Közös­séggel tárgyalásban állunk egy átfogó kereskedelmi és gazdasági együttműködési megállapodásról, amely rendezné a Közös Piachoz fűződő kapcsolataink egészét, pontot tenne a vitás kérdésekre és meg­nyitná a kölcsönösen előnyös együttműködés sokféle lehetőségét. Mi nem önmagában a megállapodásban vagyunk érdekeltek, hanem a kapcsolatok konstruk­tív rendezésében. Kulcskérdésnek tekintjük, hogy az Európai Gazdasági Közösség is fogadja el Magyar­országot a nemzetközi kapcsolatok egyenrangú részt­vevőjének, ugyanúgy, mint azt meglévő nemzetközi jogaink és kötelezettségeink alapján már minden más gazdasági partnerünk és a nemzetközi gazdasági szervezetek is megtették. A tárgyalásokat lassítja, hogy nemcsak a Közös Piac nevében tárgyaló Bizottsággal kell egyezségre jutnunk, hanem az Európai Gazdasági Közösség bel­ső döntési és egyeztetési szabályainak megfelelően meg kell kapni a Közös Piac mind a 12 tagországának egyetértését is. Az eljárás nehézkessége sem adhat felmentést arra, hogy a közösség tagországai meg­hozzák Magyarország diszkrimináció mentes kezelé­sére vonatkozó politikai döntésüket. Ha a partnerek részéről a politikai akarat fennáll — a megállapodás konkrét tartalmára vonatkozóan is — akkor a magunk részéről készek vagyunk az Európai Gazdasági Közös­séggel folyó tárgyalásokat rövid időn belül eredmé­nyesen lezárni. Tisztelt Képviselő Elvtársak! Fontos és hagyományos gazdasági partnereink az európai semleges országok. Úgy véljük, hogy velük már sokkal előbbre tarthatnánk a kereskedelem kor­látainak kölcsönös felszámolása terén, ha az erre vonatkozó politikai elhatározás részükről is megér­lelődne. Anakronizmus, hogy olyan országok piacain, amelyekkel kiváló és az élet minden területére ki­terjedő kapcsolataink jól működnek, a gyakorlatilag mindenki másnak nyújtott kedvezmények és kedve­zőbb eljárások számunkra versenyhátrányos hely­zetet alakítottak ki. A magyar gazdaság immár rendelkezik azzal a jogi és szabályozási eszköztárral, azzal a nyíltsággal, amely a nemzetközi kereskedelem szabadságából nyerhető előnyöket valódivá és kölcsönössé teszi. Az elmúlt években növekedett kivitelünk a távolabbi fejlett tőkés piacokra is. Vállalataink éltek azzal a lehetőséggel, hogy Japán és Üj-Zéland kedvezményes vámokat nyújt a magyar exporttermékekre, kiter­jesztve ránk az úgynevezett általános preferenciális rendszert. Az Egyesült Államokban az elmúlt hóna­pokban folytatott tárgyalásaim alkalmával magam is azt tapasztaltam, hogy e hatalmas piacon, ahová meg­különböztetés mentesen juthatnak be a magyar áruk

Next

/
Thumbnails
Contents