Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-17

1237 Az Országgyűlés 17. ülése, 1987. szeptember 16-án, szerdán 1238 szocialista rendszerhez. Nem tudom, hogy minősítjük, mióta vagy mikor léptünk mi a szocialista fejlődés útjára. Mondjuk, ha veszek egy évszámot, 1948, de lehet korábbit is venni bizonyos értelemben. Azóta is mind a mai napig jelenlévő hiba, hogy valamikor még a koalíciós viszonyok között, a két munkáspárt létezése idején, áe később is, amikor már megváltoztak a politikai viszonyok az országban, egypártrendszer lett és így tovább, végestelen végig, előbb deklaráltuk a vívmányokat, előbb rendeltük el a járandóságokat, a juttatásokat, amibe beleértek olyasmit is, hogy ingyenes közoktatás, állampolgári jogon ingyenes gyógyítás, egészségügyi ellátás és sok minden mást meg lehetne nevezni. Ezeket deklaráltuk. És az anyagi alap megteremtése késett. Nem ajánlom, hogy ezeket mi most vegyük elő, hogy változtassunk ezeken, de ez megtörtént. És ebből két hiba következik. Az egyik, hogy ezek a vívmányaink nem érvényesíthetők száz százalékig és a valóságnak megfelelően. Ennyiben tehát nem száz százalékosan úgy van, ahogy mondjuk. Nem részletezem, mert mindenki tudja, mire gondolok. És a másik: nem teremtettük meg az anyagi fedezetet és alapot azokhoz a vívmányokhoz, amelyeket deklaráltunk. És sok ilyet tudnék még mondani. Ez egy folyamatos hiba, de tanulni kell belőle. Gondoljanak csak mondjuk az ötéves tervekre, vagy az éves tervekre, ez ott hogyan tükröződik. Én csak Magyarországról beszélhetek, magyar állampolgár vagyok, de egy szocialista gyakorlatról kell beszélni, vagy egy megfigyelésről. Én az idők folyamán már sokféle ötéves tervet, meg éves tervet láttam és a következő megfigyelésem van. Kidolgoztuk a tervet mindig úgymond mérlegelések alapján, a feladatokat megjelöltük. Szerintem túl részletesen minden értelemben. A tervezés most jubilál, egy kicsit majd változtatni kell rajta. Úgy látszik ennyire tételesen és darabosan nem lehet a terveket csinálni majd a jövőben, mint ahogyan most csináljuk. És milyen volt a végrehajtás? A kiadást mindig teljesítettük, majdnem mindig túlteljesítettük, a bevételt száz százalékig — az ötéves terveket viszont amelyekre én emlékszem, lényeges vonatkozásokban nem teljesítettük. És ennek a vége az volt, hogy többet fogyasztottunk, osztottunk el különböző célokra, mint amennyit ténylegesen megtermeltünk. Ez folyamatosan és sok éven keresztül ment, és úgy látszik, a mi rendszerünknek ezideig, egyelőre ez egyik gyenge pontja. Nem lehet ezt a gyakorlatot folytatni. így áll a felelősség dolga. Aki akarja, ossza tovább a felelősséget. Mert mondtuk, hogy van kollektív vezetés is, és ez van; a mi pártunkban kollektív vezetés van. A végrehajtásban van egyéni felelősség, vannak testületek, amelyek felelnek. Ezt el is lehet osztani, hogy ki milyen régen van ezekben a testületekben. Akkor valószínűleg nekem jár a legnagyobb rész ebből a felelősségből, mert valahogy jelen voltam mindig. Elfogadtam ezeket a terveket és megszavaztam. Hát így áll a felelősség dolga. A legfőbbnek azt tartom, hogy tanuljunk belőle és levonjuk a konzekvenciákat. Szerintem a Minisztertanács munkaterve és nyilatkozata levonja a tanulságokat ezekből a tapasztalatokból. Egy témát azért kiemelek. Ismerjük a nemzetközi gazdasági folyamatokat, nem ebben van a hiba, hogy nem ismerjük. A hiba az, hogy nem tudtunk alkalmazkodni hozzá idejében és megfelelően. Amit úgy hívunk, hogy szerkezetváltás és termékváltás, rendkívül lassú. Ezért mi magunk megnehezítettük a saját helyzetünket a nemzetközi piacon. Az áruink leértékelődtek, és még egyéb okoknál fogva is sokszor értéken alul és nehezen voltak eladhatók. És itt szokott a sajtó, természetesen nyugaton erőteljesen, de még nálunk is összehasonlításokat tenni. De az összehasonlítások nem egészen igazságosak. Milyen az ügyvitelünk, a gazdálkodásunk, bezzeg az Egyesült Államokban, a Német Szövetségi Köztársaságban, Japánban tudnak szerkezetet váltani, terméket váltani gyorsan és hatékonyan. Mindjárt hozzáteszem, hogy ez igaz. Csak a propaganda nem tekinti egészen át, hogy itt miről is van szó. És most egy kicsit a rendszerekről is akarok szólni. Kérem, az USA, az NSZK, Japán, Nagy Britannia — még lehetne mást is nevezni — gyorsabban tud termékszerkezetet váltani, mint Magyarország. És nem azért, mert nem ismerte fel a magyar vezetés, hogy termékszerkezetet kéne változtatni - más okok miatt, ami a rendszerünk sajátosságaiból és nehézkességéből következik és a különbözőségéből is. Kérem, én nem akarok a beszédben semmiféle nagyzoló összehasonlítást tenni, de megmondom, hogy az USA-t, az NSZK-t és Japánt, meg más ilyennek nevezett élenjáró kapitalista országokat megkülönböztetik bizonyos dolgok a Magyar Népköztársaságtól. Hogy úgymondjam, a mi rendszerünk előnyére. Magyarországon van ingyenes közoktatás, ott nincs, Magyarországon van ingyenes egészségügyi szolgáltatás, ilyen nincs az Egyesült Államokban sem, Japánban sincs. Nem akarok külön senkit sem sérteni és így rendszervitát folytatni, de a megnevezettek között van olyan, amíg nálunk az indulásnál három hét az évi fizetett szabadság, az élenjárók közt van olyan, hogy az évi fizetett szabadság hat nap csak. Azért ez egy kis különbség, amikor működésről van szó és az átállásról, mert még hozzátartozik — és én ki merem mondani, bár már régen használunk ilyen kifejezéseket —, hogy ott megvan a kapitalista kizsákmányolás, az emberek ember általi kizsákmányolása, sőt a megnevezett vezetők más népek energiáit is szipolyozzák. Az egész fejlődő világét, és még bizonyos értelemben a szocialista országoktól is szipolyoznak át energiát, különböző módszerekkel és eszközökkel. Hát azért ez is van, hogyha azt mondjuk, ők miért gyorsabbak és így tovább. Itt két út van. így fő vonásaiban ismert út a kapitalista út a fejlett országokban, mert ha kapitalizmusról beszélek, azért az egy nagy része a világnak, mint társadalmi rendszer, és nem mindegyik áll úgy, mint ez a megnevezett három-négy élenjáró kapitalista ország. A szerkezetváltás rendkí-