Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-21

1605 Az Országgyűlés 21. ülése, 1987. december 16-án, szerdán 1606 kozásunkat. Ha a délelőtti vita nem húzódott volna el, akkor most tulajdonképpen Marjai elvtársnak a felszólalása következne, úgy is, mint miniszterelnökhelyettesé és mint kereskedelmi miniszteré. Viszont elmaradt délelőttrol három szónok. Az a gyanúm, hogy Újvári képviselőtársunk délelőtti rövid felszólalásával nem tekinti megtörténtnek a délutánra beütemezett felszólalását; így ennek következtében Újvári képviselőtársunknak adom meg a szót. ÚJVÁRI SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Ezzel a napirenddel kapcsolatosan két területtel kívánok foglalkozni, az egyik a tanácsi gazdálkodás, amely számos feszültséggel terhes. Mindenekelőtt hangsúlyozni szeretném, hogy a tanácsi gazdaság sem működhet kellő előrelátás és megfelelő garanciák nélkül. Az ebben az évben több alkalommal végrehajtott állami támogatások csökkentése viszont nehéz helyzetbe hozta a tanácsokat. Ennek következtében a lakossággal gondosan egyeztetett célokat kellett többször módosítani, esetleg elhagyni, ami nem tesz jót a tanácsok tömegkapcsolatának és rontja a lakosság közérzetét is. A költségvetés terheit mérséklő központi szándék teljesen érthető. De a jelenlegi gazdasági helyzetben is elég nehéz megmagyarázni, hogy az ebben az évben már végrehajtott jelentős csökkentések után miért újból a lakosság szinte minden rétegét érintő tanácsi költségvetést — ezen belül a tanácsi beruházásokat — kell ilyen mértékben tovább korlátozni. Ugyanis a fejlesztési források mintegy egyharmadával és a fenntartási előirányzatok több címen való újabb csökkentése további nagy terheket ró a tanácsokra. Emiatt további alapvető igényeket kielégítő fejlesztésekről kell lemondaniuk, illetve elhalasztaniok. Itt említem meg - nem elsősorban nagyságrendje, hanem inkább bevezetésének körülményei, a lakossággal ez ügyben széles körben folytatott, sokszor nehéz párbeszéd miatt is — a településfejlesztési hozzájárulást, közismerten a TEHO-t. A több éve megszavazott TEHO ugyanis, amelyet rrnndenütt bizonyos fejlesztésekhez kapcsoltak, önmagában — a tanácsok lecsökkentett pénzügyi lehetőségei miatt — nem elégséges a korábban meghirdetett célok megvalósításához. Ezért ezek a célkitűzések vagy elmaradnak, vagy megvalósításuk későbbre halasztódik. Ilyen helyzetben maga az érintett lakosság veti fel a TEHO fizetésének indokolatlanságát és kéri annak megszüntetését. Gondot jelent továbbá, hogy egyes tanácsi intézmények működtetése — elsősorban kisebb településeken, ami megyénkre különösen jellemző — már ma is a kritikus határon van. Több helyen már ez évben is likviditási gondok jelentkeztek. A támogatások újabb csökkentése pedig csak tovább rontja a helyzetet. Az új adórendszer is lényegesen érinti a tanácsi gazdálkodást. A forgalmi adó fizetési kötelezettség ugyanis előreláthatólag — a központi ellentételezések ellenére is — tovább növeli a kiadásokat. Várható a vállalati koordinációból származó tanácsi bevételek csökkenése is, ez is kedvezőtlenül hat a tanácsok gazdálkodására. Továbbá az említett csökkentő intézkedések következtében kérdésessé válik a múlt év elején bevezetett, úgynevezett normatív jellegű tervezési-pénzügyi rendszer működtetése is. A megváltozott feltételek között például nem működtethető jelentős módosítások és visszalépések nélkül az úgynevezett fejkvóta és a céltámogatási rendszer. Tisztelt Országgyűlés! Mindezek alapján arra kérem a kormányt, hogy az eredményes és tervszerű tanácsi gazdálkodás érdekében tegyen intézkedéseket arra, hogy a Jövőben a szabátyozó eszközök és a rendelkezésre álló tanácsi lehetőségek már kellő időben biztonságosan tisztázottak legyenek. A végrehajtás során pedig érvényesülhessen a tanácsi gazdálkodás önállósága. Ne lehessen tovább folytatni azt a gyakorlatot, hogy egyes központi szervek által az évközben végrehajtott csökkentéseket utólag terjeszthessék jóváhagyásra az országgyűlés elé. Ezért örömmel üdvözlöm az előterjesztett törvényjavaslatban azt, hogy a tanácsok részére biztosított állami támogatások előirányzata a jövőben csak az országgyűlés hozzájárulásával változtatható meg; amire remélem nem kerül sor. Meggyőződésem, hogy ez elősegíti a tanácsok biztonságos gazdálkodását és megnyugtatóan hat a közvéleményre is. Tisztelt Országgyűlés! A tanácsok számára a jelenleg folyó tervezőmunka, a jövő évi tervek elkészítése, majd végrehajtása igen nagy erőpróbát jelent. Hiszen a stabilizációs időszak első évében lényegében azt kell biztosítaniok, hogy az új körülmények között, a jelentősen mérséklődő központi támogatások ellenére is ki tudják elégíteni a lakosság közérzetét alapvetően meghatározó ellátási igényeket, hogy ne csökkenjen — legalábbis lényegesen ne — a tanácsi intézmények által nyújtott szolgáltatások színvonala és hogy munkájukat végül is közmegelégedésre tudják végezni. A másik téma — amelyet már egy korábbi ülésen is felvetettem — a Balatonnal kapcsolatos. Most mégis azért teszem ezt újból szóvá, mert az utóbbi időben — főként az 1983-as kormányhatározat óta — kedvező folyamat indult meg e téren, amelynek folytatása a jelenlegi gazdasági helyzetben is indokolt. A számos teendő közül most csak egy területet, a vízvédelmet emelem ki, amely viszont minden másra meghatározó. E téren már számos jó intézkedés született, amelynek következtében bizonyos javulás tapasztalható. Az elért eredményekkel azonban nem lehetünk elégedettek, ugyanis ezek nem biztosítják elsősorban a legkritikusabb terület, a keszthelyi-öböl vízminőségének egyértelmű és hosszabb távra szóló javulását. A Balatonnak ezen a részén ugyanis a víz minősége továbbra is labilis. Ez is arra figyelmeztet bennünket, hogy a megkezdett munkát folytatni kell.