Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-17

1235 Az Országgyűlés 17. ülése, 1987. szeptember 16-án, szerdán 1236 lalását a gazdasági-társadalmi kibontakozásról, a Minisztertanács itt beterjesztett munkaprogramját és az ehhez kapcsolódó szavait a miniszterelnöknek, azt hiszem, azt mondhatjuk, hogy az ország vezetése ma is a valóságról beszél és az igazat mondja és nyíltan beszél. És ezt meg kell tartanunk, ezt a szokást. Enynyit így a bevezetőben. Most a helyzetről. Én természetesen nem fogom újra elemezni, mert ez teljesen fölösleges. A helyzetmegállapítás lényeges vonásai terjesen nyilvánvalóak most már. A fő jellemzője, hogy nem következett be a gazdasági munkában az a fordulat az utóbbi években, amire feltétlenül szükség lett volna. Ennek folytatásaként az ország össz-szükségleteire többet fogyasztott mint amit megtermelt. A harmadik dolog — ez már közvetlen, konkrét kérdés — ennek következtében a költségvetési hiány növekedett és az adósság is növekedett, mint ahogy itt a miniszterelnöki expozéban hallották. Ezt azzal szeretném befejezni — a helyzetelemzésre való utalást, mert ez csak utalás —, hogy mind a helyzet, mind az idő cselekvést és határozott lépést követel most az ország vezetőitől és népünktől is. Milyen körülmények játszottak közre a mai helyzet kialakulásában? — mert hiszen a széles körű társadalmi vitában is felmerült ez. Azt hiszem, talán azzal kezdhetném, hogy nálunk — ez lassan már egy történelmi szakasz — a szocialista társadalom alapjainak a lerakása megtörtént, a termelőszövetkezetek megalakításával be is fejeződött, ezeken az alapokon a szocialista építés megkezdődött Magyarországon. De ide tartozik az is, hogy a szocialista építés is egy új szakaszba lépett. A korábbi — és ez persze nemcsak a mi országunkban folyó szocialista építésre vonatkozik — szakasz az úgynevezett extenzív fejlődés szakasza volt, amikor jelentős nyersanyagok és élő erő volt bevonható az építőmunkába; és ezek a tartalékok nincsenek. Ezt az újabb szakaszt hívjuk úgy, hogy a szocialista építés intenzív szakasza. Meg kell mondani — amit már korábban is megfelelő nyomatékkal hangoztatott a párt, és nemcsak a párt —, hogy ez az intenzív szakaszra való átállás lassú. A másik: mindenki emlékszik, hogy 1974-ben a nemzetközi gazdasági életben jelentkezett az olajárrobbanás, ami láncsorozatot vont maga után és lényegesen megváltoztatta azokat a nemzetközi gazdasági körülményeket, amelyek között Magyarországnak élnie, dolgoznia és gazdálkodnia kell. Még ezeken az árrobbanásokon túl a világgazdaságban egyéb folyamatok is végbementek. Egészen új ipari ágazatok jelentkeztek, a nemzetközi gazdasági életben olyan jelentős tényezők, amik korábban nem léteztek. Ezt sem mértük fel időben, ennek a hatását a mi gazdasági munkánkban. Ugyanebben az időszakban a nemzetközi gazdasági körülményekhez való igazodás nem történt meg és természetesen a további részlete — mint tudjuk — a szerkezet és termékváltás, ez sem következett be. Helyenként egyes ágazatokon belül, vállalatokon belül igen, de a népgazdaságban nem következett be, és ennek még közvetlen megjelenési formájában azt jelenti, hogy a termékeink — és ezt is szeretném hangsúlyozni — termékeink minősége nem felel meg a követelményeknek. És itt ne csak a nemzetközi piac igényeire gondoljanak, én ezt kiterjesztem a hazai fogyasztásra. Nem felel meg e minőség sem a követelményeknek. Most ezekkel a tényezőkkel, késlekedésekkel kapcsolatban az eddigi széles körű vitában — ahogy Grósz elvtárs is hivatkozott erre — felmerül a felelősség kérdése. Ki, kik felelősek ennek a helyzetnek a kialakulásáért? Én szeretnék erről valamit mondani, hozzátéve, hogy felelősöket természetesen lehet keresni, találni, megállapítani, de ennél fontosabbnak tartom a kérdésnek azt az oldalát, hogy a tapasztalatokból okuljunk, s amik hibák voltak, azt ne felejtsük el. Én miben látom a hibát? Úgy tűnik, a vezetés hibájának lehet nevezni — beleértve a párt- és az állami vezetés hibáját — először, hogy az 1974-ben kezdődött árrobbanást és minden egyebet, amit a későbbiekben ez maga után vont, időlegesnek, átmenetinek tartotta a mi párt- és állami vezetésünk. Nem mi voltunk egyébként az egyedüliek. Akkor amikor ez a folyamat elkezdődött a világon senki sem látta, ami ebből később kialakult. De hát mi a magunk oldaláról beszélhetünk, mi ezt átmeneti konjunkturális jelenségnek tartottuk. A következő — ez reánk, mint szocialista ország vezetőire érvényes — bizonyos mértékig mi is tagjai lettünk egy olyan téves hiedelemnek, hogy a világgazdasági változások a szocialista országok gazdálkodására nem hatnak vissza és nem gyakorolnak komoly befolyást. Ez komoly hiba volt. De volt, és szólni kell róla. Különösképpen a tapasztalatok miatt. A következő ilyennek tartom és feltétlen meg szeretném itt nevezni, hogy ebben a bizonyos helyzetben, amikor a nemzetközi gazdasági körülmények — meg kell mondani, hogy számunkra hátrányosan — változtak, gondoljunk az 1974-75—76-os időre, mi elkövettük azt a komoly hibát, összefüggésben a másik hibás szemlélettel, hogy a szocialista országokra nem hatnak komolyan ezek a változások, fenntartottunk egy közepes fejlődési ütemet mind a termelés vonalán, mind az életszínvonal emelkedését tekintve. És jó pár éven keresztül tartottuk, ezt az ütemet. Ez persze sokszor szóba kerül sokféle tényező között. Szocialista partnereinknek, akik megfordulnak az országban, az életkörülményeket a tele boltokat látva fel is tűnt ez és kérdezősködtek. Én azt mondtam, hogy kérem vessék össze a statisztikát. Ma már látjuk: hibának bizonyult ezt a fejlődési ütemet tartani. Mi a KGST statisztikában mindig a KGST országok középarányosai közé tartozunk. Nem valami esztelen, nem tudom én miféle tempót diktáltunk, de meg nem alapozott tempót diktáltunk. És ebből következett be, amit ma úgy hívunk, hogy ennek a súlyos hibának a következtében bizonyos évek alatt, mind mostanáig, az ország többet használ fel, mint amennyit megtermel. A hiba megtörtént. Majd a tanulságokból mindenképpen okulni kell. Még egy hibáról szeretnék szólni, ez más természetű. Ez már a rendszerünk sajátosságához tartozik, a