Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-21

1573 Az Országgyűlés 21. ülése, 1987. december 16-án, szerdán 1574 sok is azt bizonyítják, hogy partnereink is az együttműködés bővítésében keresik a gazdasági növekedés egyik hajtóerejét, összességében szerényebb forgalomnövekedést alapoznak meg a megállapodások. Ezért évközi folyamatos munkával kell további lehetőségeket feltárni a kölcsönös, országos és vállalati érdekek alapján. Megkülönböztetett jelentőségű tárgyalásokat folytatunk a Szovjetunió vezetőivel a jövőbeni együttműködésünk tartalmáról és kereteiről. Minden témakörben a maximais megértést, segítőkészséget és együttműködési szándékot tapasztaltuk. Megállapodtunk a forgalom szinten tartásában és az áruszállítások szerkezetének fokozatos módosításában. A többi KGST-országhoz hasonlóan mi is foglalkozunk a Közös Piaccal való viszonyunk rendezésének kérdéseivel. A Közös Piac tagországai hagyományos és fontos gazdasági partnerek Magyarország számára, ezért a kapcsolatok rendezéséhez komoly érdekünk fűződik. Tárgyalások folynak az első átfogó megállapodásról, hazánk és az Európai Gazdasági Közösség között, amelyeket szeretnénk belátható időn belül sikeresen befejezni. Minden lehetséges alkalommal fellépünk a bennünket sújtó diszkriminatív intézkedések megszüntetése érdekében. Nemzetközi kapcsolataink együttműködésünk biztató távlatait nyitja meg a Szovjetunió és az Egyesült Államok között kibontakozó párbeszéd új szakasza. Túlzás nélkül vallhatjuk, hogy a történelmi jelentőségű csúcstalálkozó — amely az új politikai gondolkodásmód terméke — olyan nemzetközi együttműködést tesz lehetővé, amelyre nem az ellenségeskedés, a gyanakvás, a gazdasági kapcsolatokban a hátrányos megkülönböztetés, hanem a kölcsönös érdekeken nyugvó együttműködés jellemző. Ezért a Magyar Népköztársaság kormánya a legmelegebben, a legőszintébben üdvözli a szovjet—amerikai közös nyilatkozatban megfogalmazott törekvéseket, és különösen azt az eltökéltséget, hogy „minden szinten tovább kell fejleszteni és intenzívebbé kell tenni a hivatalos kapcsolatokat azzal a céllal, hogy gyakorlati és konkrét eredményeket érjenek el... " A magyar kormány a maga részéről az eddigiekhez hasonlóan a jövőben is minden lehetséges módon hozzá kíván járulni a fegyverzetkorlátozás és a leszerelés ügyéhez, az atommentes világ megteremtéséhez. Javaslom a Tisztelt Országgyűlésnek, hogy a mai ülésén nyilvános állásfoglalásban fejezze ki egyetértését e történelmi jelentőségű megállapodással. Ajánlom, hogy az állásfoglalást a parlament külügyi bizottsága szövegezze meg. A kormány munkaprogramjának beterjesztésekor ígéretet tettem önöknek arra, hogy — felgyorsítva a kormányzati munka korszerűsítését célzó előkészületeket — javaslatot teszünk a Minisztertanács és a minisztériumok szervezetének új rendjére. Ezért terjesztem most elő a kormány nevében az ezzel kapcsolatos törvényjavaslatot. Mindezt széles körű konzultáció és tapasztalatszerzés előzte meg, melynek során a szervezeti változások szinte egyöntetű támogatást kaptak. A tervezett szervezeti intézkedések és az ezekhez kapcsolódó személyi változások ennek a folyamatnak az első ütemét jelentik. Ebből következik, hogy most csak olyan személyi változásokra terjesztek elő javaslatokat, amelyek a szervezetkorszerűsítéssel függnek össze. A mostani első lépést követően 1988-ban szándékozunk előkészíteni, és 1989. január l-jével bevezetni a még szükségesnek ítélt módosításokat. A törvényjavaslatot 1987. december 14-i ülésén megtárgyalta, és támogatta az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága. Egyetértett azzal, hogy azt a kormány nevében önök elé terjesszem. A kormányzati munka továbbfejlesztésénél abból indulunk ki, hogy a mai helyzetben gyors reagálásra, kemény és néha kényszer szülte döntések meghozatalára, s — az alapvető irányok tartása mellett — állandó manőverezési készségre van szükség. Ez elképzelhetetlen a kormányzás munkastílusának átalakítása, a döntési rendszer megváltoztatása és a felelősségi viszonyok áttekinthetővé tétele nélkül. Mindez olyan követelmény a központi állami irányítással szemben, amely szervezeti és személyi változásokat is igényel. Ugyanakkor nem becsülve le a szervezeti viszonyok fontosságát, és a vezető állami tisztségek arra legalkalmasabb személyekkel való betöltésének jelentőségét, mégis azt kell mondanunk, hogy ezeknek a tartalmi célokhoz: az ország előtt álló, megoldásra váró feladatokhoz képest eszközszerepük van. Az ország sorsa nem a minisztériumok átszervezésén, hanem mindenekelőtt a termelő munka hatékonyságán múlik. Itt még érdemi változást nem tapasztalunk. A minisztériumok felsorolásáról szóló törvényjavaslatot elsősorban azokkal a tartalmi összefüggésekkel indoklom, amelyekbe a javasolt szervezeti intézkedések és személyi változások beágyazódtak. Ezek közül a következőkre kívánom figyelmüket felhívni: — Az állam gazdaságszervező szerepe a jövőben nem csökken, ellenkezőleg, erősödik, de az más, közvetettebb formában nyilvánul meg, mint eddig. — A másik tartalmi követelmény azzal kapcsolatos, hogy a kormánynak a jövőben nyitottabbnak kell lennie a társadalmi fejlődés új jelenségeire. — S végül a tartalmat érintő harmadik törekvésünk azzal függ össze, hogy erősödik a szocialista demokrácia, és fokozódik az állami szervek munkája feletti társadalmi ellenőrzés. A kormányt érintő javaslataink arra irányulnak, hogy a Minisztertanács testületi jellegének erősítését összhangba hozzuk a miniszteri önállóság és felelősség növelésével. Ennek jegyében felülvizsgáltuk a miniszterelnökhelyettesek funkcióját és a kormánybizottságokat. Alapvető célunk, hogy a minisztériumok munkájában a kormányhoz kötődést erősítsük, egyidejűleg azonban a tárcájukhoz tartozó szakkérdésekben növeljük a miniszterek saját döntéshozatali lehetőségét. Annak érdekében, hogy a minisztériumok önállóan lássanak el tárcaközi koordinációt, képesek legyenek komplex kormányzati feladatok felelős ellátására, megszüntetjük a Minisztertanács tisztségviselőinek miniszterek feletti szervezetirányító tevékenységét. A miniszterek és az országos hatáskörű szervet vezető államtitkárok a jövőben közvetlenül a Minisztertanácshoz kapcsolódnak, munkájukért a kormánynak és az