Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-20

1559 Az Országgyűlés 20. ülése, 1987. szeptember 19-én, szombaton 1560 eddig az volt, hogy így tudomásul vettük a dolgokat, nem kérném, hogy most szavazzon a Parlament, de tisztelettel kérem, hogy a mentelmi bizottság elnöke, ha kell, zárt ülésen is tájékoztassa arról az Országgyűlést, hogy miért függesztette fel képviselőtársunk mentelmi jogát, hogy tehát tudjuk miről van szó. Másrészt pedig tisztelettel javasolom az Alkotmányjogi Tanács elnökének figyelmébe ezt az ellentmondást, amelyet most felvetettem. Engedelmükkel ez lett volna a konkrét javaslatom, de két ügyrendi megjegyzésem még van, amely itt, menet közben fogalmazódott meg több képviselőtársam által is. Sarlós elvtársnak címzem — megvallom őszintén —, a legjobb indulattal. Többen szóvátették azt, hogy tulajdonképpen a megfeszített négy napot úgy csináltuk végig, hogy a Parlament nem szavazta meg a napirendi pontokat az elején, az első napon. Ez formai dolog, gondolom, de hozzá tartozott volna. A másik pedig, hogy itt rettentő nagy lelkesedéssel, egyöntetű rokonszenvvel és akarattal fogadtuk el a kormány munkaprogramját, de nem egyhangúlag. Tudom, az ügyrend lehetővé teszi, hogy ne kelljen ellenpróbát tenni, de én úgy gondolom, az lett volna az igazi, és csak a hitelét erősítette volna, ha nem az lenne a sajtóban, hogy egyhangúlag fogadta el az Országgyűlés, hanem hogy döntő szavazattöbbséggel. Mert tudok arról, hogy valaki ellenszavazott volna, ha az ellenpróba megtörténik, és lehet, hogy lett volna egy-két tartózkodás, de ezen a hangulaton úgy érzem, semmit nem változtatott volna. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: A mentelmi bizottság elnöke, Horváth Miklós válaszol a mentelmi ügyben elhangzott kérdésre: (Nem szólalt fel.) Varga Gyula Szabolcs megyei képviselő kér szót. VARGA GYULA: Király Zoltán képviselőtársam utólagos megjegyzésével egyetértek. De szeretném megmondani, mélységesen nem értek egyet azzal, hogy elhangzott felszólalásában egy olyan név, amelyik nem tartozik sein a nyilvánosságra, egyelőre, sem pedig a jelenlévő meghívottakra. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának jelentését tudomásom szerint csak az országgyűlési képviselők kapták meg. Úgy érzem, egy név kiszolgáltatása egyfajta denunciálás. (Nagy taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tekintettel arra, hogy ez nem zárt ülés, azt javaslom, hogy a képviselőcsoportok vezetőin és a bizottságok elnökein keresztül tájékoztatjuk az Országgyűlés tagjait, hogy e mögött az ügy mögött mi van. Elfogadható? (Igen.) Köszönöm. Ami Király Zoltán hozzászólásának rám vonatkozó részét illeti, valóban igaza van, fel keïïett volna tennem a miniszterelnök zárszava után a kérdést, hogy ellene van-e valaki vagy tartózkodott-e valaki a szavazástól, de akkor a hangulatban — a szavazás egyöntetűségének láttán — mondtam is, hogy nem tartom indokoltnak, hogy ellenpróbát kérjünk. Bejelentem, hogy a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága jelentése következik Szirtesné dr. Tomsits Erika képviselőnek az ügyrendet érintő javaslatairól. Bölcsey Györgyöt illeti a szó. Dr. BÖLCSEY GYÖRGY: Tisztelt elvtársak! Tulajdonképpen nem kívántam volna kiegészítést tenni, mert írásban tisztelt képviselőtársaim megkapták a választ, amelyet a javaslattevő is elfogadott. Azonban ha már felálltam, megelőzendő egy-két kérdést, engedjék meg, hogy elmondjam azt, hogy a bizottság ülésén nem könnyen, de tisztáztuk, hogy nem általános, hanem egy konkrét kérdésre kellett a választ megadni. Igaz, hogy ez a konkrét kérdés felvetett képviselőtársaink részéről általánosítható kérdést is. Pontosan azt, hogy az ügyrend általános felülvizsgálatát javasolták. Ezt is sokoldalúan megvizsgáltuk, sok vélemény hangzott el, ez az ügyrend a Ház ügyrendje. Szeretném hangsúlyozni; nem a jogi bizottság ügyrendje. Ezért úgy döntött a bizottság, hogy majd később egy olyan bizottság létrehozását kell kezdeményeznünk, amely a Parlament valamennyi bizottságát és az egész Parlamentet képviseli, hogy előkészítse — majd amikor ennek itt lesz az ideje — a módosítását. Olyan szabályozás, amely valamilyen keretek közé szorítja munkánkat, az lehet tág is, lehet szűk is. Én azt hiszem, a mostanival is vannak nekünk ilyen gondjaink, de nem ez az elsődleges, hogy rosszul van leírva, hanem esetenként rosszul alkalmazzuk vagy rosszul értelmezzük. Én azt szeretném hozzátenni, hogy a módosítást pillanatnyilag nem hátráltatja, de szükséges várni a módosítással, éspedig két dolog miatt. Az előző napon lezárt kormányprogramnál is többször és hangsúlyosan szóba került, hogy a politikai intézményrendszerek munkamódszere, rendje változást igényel. Én azt hiszem, ebben az intézményrendben benne foglaltatik a mi országgyűlésünk is. Tehát ennek keretén belül lesz majd szükséges és nem külön. A másik indok, amit szeretnék még, és amihez kérem képviselőtársaim türelmét, az, hogy a jogalkotásról szóló törvénytervezet, mint tudomásomra jutott, már a nyomdából is kikerült, tehát időben meg fogjuk kapni, ez is szükségelteti azt, hogy igazodjunk majd hozzá a Ház rendjével. Amíg a kérdésben előrejutunk, meggyőződésem, hogy létre kell hozni ezt a bizottságot, amelyet — mint említettem — a jogi bizottság javaslatában már elfogadott, addig is azonban lehetséges és szükséges is, hogy képviselőtársaim — magammal kezdve —, de mindannyian gondolkozzanak, tapasztalataikat csiszolják, hogy amikor erre sor kerül, akkor konkrétan is elkezdhessünk az ügyrend módosításán dolgozni. Befejezésül egy gondolatot szeretnék még hozzátenni, hogy a módosításnál ne az legyen a célunk, hogy változtassunk, nem minden változás jelent fejlődést; hanem a kor igényének, mai munkánknak, a kormány programjának végrehajtását szem előtt tartva,