Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-17

1231 Az Országgyűlés 17. ülése, 1987. szeptember 16-án, szerdán 1232 Ami a konkrét közigazgatást illeti, itt két szempont szerint sorolhatunk. Maga a klasszikus, szoros értelemben vett államigazgatás lehetőséget ad a közkiadások mérséklésére. Tartalékai az ésszerű, szervezett munka, az egyszerűsítés, amely az ügyfélnek is érthetőbb, a gépesítés, amely gyorsít és munkaerőt kímél, és a munkafegyelem, amelynek, ha minden szinten érzékelhető fogyatékosságait intenzív munkára váltjuk, akkor kapcsolatokban, időben, emberben sokat nyerünk. A létszámgazdálkodást, amiről itt szó van, differenciáltan, a munkavégzés reális elemzése alapján és ösztönzően kell végrehajtani. Mi már túl vagyunk egy 10 százalékos létszámcsökkentésen, ennek során az új városokat, mivel kisebb létszámmal indultak, és a községeket, ahol az önállóság szabta követelményekkel még küszködnek, nem érintettük. A tanácsi fejlesztési és működési forrásokat ért és tervezett, meglehetősen nagy mértékű csökkentések hatására a következőket kell tennünk. Először: mivel nincs annak realitása, hogy a csökkentést a tanácsok akár a lakosságtól, akár a gazdálkodó szervektől származó többletbevétellel pótolják — bár erre is törekszünk, ezért erőinket az élen rangsorolt feladatok, prioritások megvalósítására, védelmére kell koncentrálni, így a közoktatás fejlesztésére szánt pénzek nem, vagy alig csökkenthetők. A mi szerencsénk az, hogy a demográfiai csúcs miatt hitelek igénybevételével, kötvények kibocsátásával, lakossági támogatással, a meglevő pénzek átcsoportosításával előrehoztuk a középiskolai beruházásokat. Az öt évre tervezett iskolák, tantermek nagy része már megépült, a többiek folyamatosan épülnek és határidő előtt fogadják a fiatalokat. Másodszor: a legfőbb gondunk — politikai jelentősége, nagyságrendje miatt is — az, hogy a lakásellátás ne szenvedjen súlyos sérülést. Itt elsősorban a lakásmobilitást ösztönözzük. Ez azt jelenti: ha valakinek tanácsi lakása van és saját tulajdont, újat, nagyobbat akar építeni, azt segítjük, szociális helyzetétől függően nemcsak kedvezményes telekjuttatással, de a tanácsi támogatás bővítésével, sőt, ha bankhitelt kényszerül felvenni, mivel a kamatláb 12 százalék, akkor a tanács a kamatkülönbözetet, tehát a 9 százalékot átvállalja, hogy csak a kedvezményes 3 százalék kamat maradjon meg az építkezőnek. A visszaadott bérlakást viszont — és ez főleg városonként nem kevesebb, mint az állami erőből tervezett lakások száma—a tanács azoknak juttatja, akik szociális helyzetük miatt jogosultak az állami bérlakásra. A harmadik: a lakosság önkéntes társulásainak támogatása rendkívül hasznos és fontos terep, mert nagyon szerény tanácsi pénzzel az érdekeltség nyomán megsokszorozhatjuk a forrásokat itt, olyan területen, mint a víz arzénmentesítése, mint az út—járdaépítés, a tanya villamosítása, a telefonellátás. Ezért ezeknél a céloknál a teljesítés legalább a terv szintjén várható. Itt említenék meg még egy nagy tartalékot: a társadalmi munkát, amely eddig településeinket sok milliárdos értékkel gazdagította, szépítette. Meggyőződésem, hogy a társadalmi munka lendülete töretlen marad és nagyságában is jelentős, ha a lokálpatriotizmus mellé sorakoztatjuk az értelmes célt, a lakossági érdekeltséget, a jó tanácsi szervezést és a méltó társadalmi elismerést. Tisztelt Országgyűlés! A napirend, amelynek elfogadásáért választóink nevében a kezünket felemeljük, nemzeti ügy. Ha megszavazzuk, bizalmat adunk a kormánynak és együtt vállaljuk a végrehajtás felelősségét. A megvalósításhoz hit kell, példamutatás, a hétköznapok okos és verejtékes munkája, a program hirdetése és megvédése a munkahelyen is, meg a szónoki emelvényen is, és annak mély átérzése, hogy ebben a kritikus helyzetben történelmi küldetésünk a nép szolgálata. És miután én a kiküldött írásos anyagból, a miniszterelnöki expozéból is minden érvében és törekvésében kiéreztem a nép szolgálatát, ezért a napirendet elfogadom és ajánlom elfogadását. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Kürti László képviselőtársunk, Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből. KÜRTI LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Az előterjesztett kormányprogram társadalmi, gazdasági helyzetünk reális felmérésére támaszkodva határozza meg a tennivalókat. Gazdaságpolitikai célkitűzéseket fogalmaz meg, kijelöli a műszaki fejlesztés feladatait, szól a gazdaságirányítással, tervezéssel, piacépítéssel szemben támasztott követelményekről. Mindebben azonban nem valami öncélt lát, hanem eszközt arra, hogy biztosítsa népünk számára a feltételeket a haladáshoz, a boldogabb, a tartalmasabb emberi élethez, ahhoz, hogy tovább haladjunk afelé, ahol a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet, s a szellem napvilága tisztán ragyog be minden ház ablakán. Ez a program végső kicsengésében emberközpontú. Hivatásomból eredően az a nézőpont, amelyből a kormányprogramból véleményt nyilvánítok, etikai, mégpedig szociál-etikai és individuál-etikai. Ebből következik, hogy mondanivalóm a munkaprogram szociálpolitikai kérdésekkel foglalkozó fejezetéhez kapcsolódik. Az egyházak korunkban küldetésük lényegéhez tartozónak ismerik fel, hogy felelősséget hordozzanak a társadalmi igazság érvényesüléséért egy nép körében és a nemzetek közösségében. Megkülönböztetett érdeklődéssel fordulnak azok felé, akik a társadalom szélére sodródnak; életkoruk, szociális helyzetük, vagy gazdasági teljesítőképességük gyengesége miatt a margóra kerülnek. Az országgyűlésre való felkészülés időszakában a Hazafias Népfront miskolci városi bizottsága lehetővé tette, hogy találkozzam a választókerületemben működő politikai és társadalmi szervek vezetőivel és képviselőivel. A velük folytatott beszélgetés során azt tapasztaltam, hogy miközben teljes egyetértésüket fejezték ki a Minisztertanács stabilizációs munkaprogramjának célkitűzéseivel aggodalmuknak adtak hangot a reáljövedelmek csökkenésének a legalacsonyabb jövedelmű állampolgárokra való kihatásaival kapcsolatban. Arra kértek, hogy a vita során igényeljek fo-