Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-19

1521 Az Országgyűlés 19. ülése, 1987. szeptember 18-án, pénteken 1522 gyerekben az esélyek azonos szülők esetében genetikai szempontból jobbak. — Azt hiszem, hogy ez az okkázió egyedülálló a rossz demográfiai szituációnk megjavítására. Ez csak akkor ismétlődik majd, amikor a Ratkó-lányoknak a leányai kerülnek szülőképes korba, olyan 10-15, nem tudom pontosan hány év múlva; akkor majd ennek a mostani, Köpeczi elvtársaknak némi bajt okozó demográfiai minirobbanás csökkentett változata, valamiféle mini minilnúlám fog feltehetőleg bejönni. Ettől függetlenül minden jó adórendszernek fontos pszichológiai és pedagógiai eleme az adóvisszatérítés. Én kérem fizettem adót — fél évig csak, többen munkatársaim közül több évig is — az Amerikai Egyesült Államokban vagy más fejlett adórendszerű nyugati államban. Az adóvisszatérítés intézménye nagyon megédesíti a pirulát a nem nagykapitalista számára is. Nálunk is érdemes lenne az adóvisszatérítés eszközével jobban élni. Ez valahogy — eléggé homályosan — a házépítés körül szerepel ugyan, de talán majd a végrehajtási utasításban fogalmazható meg pontosabban. Főleg építkezéseknél környezetkímélő beruházások, nemcsak a csatornázás, de például naphőgyűjtő elemeknek a tetőbe való beépítése; ez Svájcban kötelező egy csomó helyen. Környezetkímélő találmányok jövedelmeinél: idestova remélem nálunk is megjelennek majd a gépkocsiba beépíthető elég költséges katalizátorok. Megint hosszan lehetne sorolni e lehetőségeket, amelyek az állampolgári felelősség fokozását vehetnék célba. Befejezésül tisztelt képviselőtársaim és tisztelt kormányszemélyiségek, lévén szerencsénkre a szebbik nem is képviselve, felszólalásom kezdetén az adózás szent kötelességéről szóltam, de ezzel szemben létezik egy másik jog és kötelezettség: tudniillik az adózók, egyben az egész nép ama joga, hogy választott képviselői által leendő megvitatásra a kormányzat — ezúttal annak kötelezettségeként — bocsássa közre terveit és beszámolóját, hogy a befolyt közpénzekkel és közvagyonnal miként kíván gazdálkodni, illetve miként gazdálkodott. Nem a költségvetésre és teljesítésének vitájára gondolnék elsősorban. Ez úgyis formális, hiszen jelentős mértékben gazdasági kényszerpályán mozog, amin arkangyalok sem tudnának változtatni. De olyan több-tízmilliárdos kötelezettségvállalásra gondolnék, amiről a közvélemény csak évek múltán értesül, amikor már nem lehet a dolgon változtatni. Arról nem is szólva, hogy a közvélemény sohasem szavazta volna meg. Attól, hogy egy bizonyos ponttól egy folyamatban levő beruházás valóban szükségessé válik, amit a felmerült konkrét esetben most már nem vitatok, az még nem válik helyessé! Szóval ez nem igazolja az eredeti koncepciót. Itt kérnék valamivel több nyíltságot, vagy ha már idegen szóval jobban értjük, glasznosztyot. Ilyesmit nem kész tervek birtokában, hanem az ötlet komolyabb kialakításának stádiumában célszerű a képviselőháznak megvitatnia. De nemcsak ilyen nagy és talponmaradásunkat megkérdőjelező tételeket érdemes figyelemmel kísérni, hanem sok apró-cseprő csodaszereket, csodatalálmányokat, csodaszerekről való filmeket stb. Ha ezek költségeit összeadnánk hirtelenjében, akkor ezek is elég szép milliócskákra gyűlnek fel, amelyek, ha a szakembereket előre megkérdezték volna, fel sem merülnek. Tisztelt Ház! A mai világban célszerű a szakemberek véleményét megbecsülni — erről Tóth János képviselőtársam mondott el jóegynéhány nagyon megszívlelendő dolgot, amikkel szó szerint egyetértek — és nem a felelőtlen tömegkommunikációs ámokfutóknak hinni. (Derültség.) Köszönöm szépen szíves figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Fetter Gyula, Pest megyei képviselő következik. FETTER GYULA: Tisztelt Országgyűlés! Kedves képviselőtársak! Mindenki számára közismert tény, hogy az ország gazdasági helyzete, a központi költségvetés hiánya gyors intézkedéseket követel, különben nemcsak fejlődési lehetőségeink szűkülnek be, hanem a jelen pillanatban nagy erőfeszítésekkel fenntartott életszínvonal is tartósan csökkenni fog. Ezen a folyamaton változtatni nehéz. Sok áldozattal járó feladat. Nehézségeit tetézi, hogy a változtatás nem tűr halasztást. Nem tűr halasztást, de kapkodást, felelőtlen gyorsaságot sem. A szükséges átalakításokat a lehetőségek arányában minél hamarabb, de alaposan átgondolva, összefüggéseit is szem előtt tartva kell végrehajtani. Nem lehet ez másként az előttünk fekvő jogszabály-tervezet esetében sem. Nem szabad döntést hozni mindaddig elfogadásáról, amíg mindazt a követelményt, nézetet, amit a bevezetése felvet, kellő alapossággal meg nem vizsgáltuk, mellékhatásait elégséges mértékben meg nem ismertük, kellemetlen torzító hatásaikat az arányos közteherviselés elvét figyelembe véve megfelelő ellenintézkedésekkel nem ellensúlyoztuk. Hozzászólásomban ezekre a kellemetlen, de attól még létező mellékhatásokra szeretném felhívni a tisztelt Országgyűlés figyelmét. Ezek nem általam önkényesen kiemelt problémák, hanem választóim, elsősorban a Pest megyében élő fiatalok által felvetett kérdések. A magánszemélyek jövedelemadója címmel és tartalommal törvényjavaslatról kell dönteni képviselőtársaimnak, az országgyűlésnek. A törvénytervezet indoklás-részében megfogalmazott célokkal, úgy, mint a jövedelmek egységes szabályozásával, az arányos közteherviseléssel, a gazdálkodó szervezetek mozgásszabadságának növelésével, mint elvekkel természetesen egyetértek, de kérdés, hogy mennyire tükrözi ezeket az elveket és például a társadalmi igazságosság követelményét a jogszabály-tervezet. A teljesség igénye nélkül néhány gondolatban szeretném kifejteni azokat a gondolatokat, amelyek választóimban és bennem is megfogalmazódtak. Véleményem szerint a törvényjavaslatban megfogalmazott elképzelés éppen azokat a rétegeket érinti a legkedvezőtlenebbül, még ha időlegesen is, amelyek már ma is problémásnak, terhesnek tudják életszínvonalukat. Nem valószínű, hogy az a személy, akinek fő