Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-19

1523 Az Országgyűlés 19. ülése, 1987. szeptember 18-án, pénteken 1524 munkaidejében lehetősége van 15-20 ezer forint megkeresésére, az túlmunka, másodállás, mellékfoglalkozás végzésére lenne kényszerítve. De az a fiatal, vagy idősebb munkavállaló, aki csak a társadalmi átlagnak megfelelő 5-6 ezer forinthoz jut a napi 8 óra havidíjaként, két gyermeket kell felnevelnie, s netalán még a magánerős lakásépítés, az otthonteremtés egyetlen lehetőség számára, nos, ennek az állampolgárnak a számára kényszerítő szükségszerűség a mellékjövedelem-szerzés. A jogszabály-tervezet meglehetősen differenciálatlanul egy kalap alá veszi őket azokkal akik csak , jólétük fokozása érdekében" igyekeznek többletbevételre szert tenni. Megoldást csak az jelenthet, ha komolyan vesszük az arányos, de igazságos teherviselés elvét, hogy mindenfajta jövedelmet egységesen szabályozunk, függetlenül attól, hogy hány helyről érkezik, de figyelemmel arra, hogy más, politika által megfogalmazott társadalmi elvárásainknak eleget tenni kívánó állampolgáraink ne kerüljenek hátrányba azért, mert gyermekeket nevelnek, vagy otthont teremtenek. Ezt a figyelembevételt csak a szociálpolitika személyre szabott, és szigorúan személyre, és nem átlagra szabott kompenzációs tevékenysége tudja ellátni. A szociálpolitikai juttatások nem állampolgári jogosítványok, hanem az állampolgárok részére juttatott kedvezmények legyenek. Ebből a gondolatból már következik, hogy a jelen pülanatban tárgyalt és vitatott adóreform-tervezet nem élhet meg megfelelő szociálpolitikai intézkedések nélkül. A jelen pillanatban birtokunkban levő szociálpolitikai csomagtervet és módosító javaslatokat — megmondom őszintén — nem tartom reálisnak. Ugyancsak feltétele az igazságos szabályozásnak, hogy ne kerüljön valaki, azért hátrányos helyzetbe, mert ma akar családot alapítani, otthon teremteni, most ért el ahhoz a fokhoz, hogy ezek a tényezők életfeltételekké váltak számára. Nézzünk egy másik példát, mondjuk az idősebbeket. Pest megyében a nyugdíjasok 46,7 százaléka 3000 forint alatti nyugdíjat kap. Bár a jogszabálytervezetből következően adófizetési kötelezettségük nincs, de a bevezetendő rendszer következményeként várható áremelkedések őket is súlyosan érintik. A társadalmi igazságosság elve azt követeli meg a társadalmi-gazdasági viszonyok szabályozásától, hogy az vegye jobban figyelembe az induló anyagi viszonyokat. Első ránézésre lehet, hogy mindkét adóalanynak ugyanakkora adózó jövedelme van, de az egzisztenciateremtés más és más korszakaiban vannak. És az előbbi példánál maradva nem mindegy, hogy mekkora adót fizet egy kétgyermekes lakásépítő, és egy gyermektelen, lakással, autóval, üdülővel rendelkező személy. Tisztelt képviselőtársaim! A jogszabály-tervezet fogalmazása szerint a jövedelmek eddiginél pontosabb követése a láthatatlan jövedelmek feltárását lehetővé teszi, s azokat bevonja az adótárgyak közé. Nos, véleményem szerint mindaddig, amíg senki sincs arra kényszerítve, hogy számlát kérjen, mert nem érdekelt benne, és ameddig a számlaadás sem kötelezettség, addig a láthatatlan jövedelem az is marad: láthatatlan és adóztathatatlan. Továbbra is jobban megéri az 1500 forintot kérő kontárhoz vinni egy mosógépet javítani, mint a háromezer forintot kérő kisiparoshoz, aki számlát is ad mellé. Én tisztelettel felkérném az érintett szervezeteket, hogy dolgozzák ki az adóztatás olyan rendszerét, ahol a láthatatlan jövedelmek is megfelelően feltárhatók és adóztathatóak. Úgy hiszem, nem hinni kell, hogy adózni fognak ezek a személyek, hanem kötelezni kell őket, hogy adózzanak. Végezetül szót kell ejtenem arról is, hogy az adóreformról szóló jogszabály-tervezet társadalmi vitája korántsem felel meg a szocialista demokrácia követelményének. A rádió, a televízió és egyéb tömegkommunikációs eszközök által adott tájékoztatás igen jó színvonalú volt, de az állampolgárok véleményének kikérése, ellenérveik figyelembevétele korántsem zajlott olyan színvonalon, amelyet a tárgyalt előterjesztés fontossága indokolt volna. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Dr. Pregun István, Szabolcs-Szatmár megyei képviselő következik. Dr. PREGUN ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Tudom, fárasztó nap áll mögöttünk, mégis arra kérem önöket, hogy az utolsó szó jogán tiszteljenek meg figyelmükkel, türelmükkel még néhány percig. Mindenekelőtt azt szeretném elmondani, hogy felszólalási szándékomban csak megerősített dr. Paskai László esztergomi érsek-prímás úrnak személyes felkérése. Nem vagyok közgazdász, sem pénzügyi szakember, húsz éve lelkipásztorként dolgozom és éppen ezért ismerem népünk jelenlegi helyzetét, mentalitását, hangulatát. Ebből fakadóan elnézést kell kérnem a szaktekintélyektől, ha néhány megfogalmazásban nem leszek egészen pontos. Feltétlenül el kell még mondanom bevezetőként, hogy hiszek a szakembereknek, megbízom a közgazdászok helyzetelemzéseiben, és nincsenek kétségeim afelől, hogy kormányunk minden tagját a jó szándék vezeti, stabilitást, gazdasági fellendülést, egyszóval a jelenlegi helyzetből minél jobb és gyorsabb kivezető utat keresnek. Kedves képviselőtársaim! Van egy olyan ősi erkölcsi törvény, hogy két rossz közül mindig a kisebbet kell választani. Ezen az országgyűlésen mi mindannyian választás előtt állunk. Választanunk kell, döntenünk kell két lehetőség között. Vagy elfogadja a magyar parlament a kormány által előterjesztett adó- és pénzügyi reformot, ami a Pénzügyminisztérium nagy tudású és szakavatott emberei szerint mégiscsak a kisebbik rossz, vagy pedig ellene szavaz, de akkor kormányunk olyan lépések megtételére kényszerül, melyek következményeiben a nagyobb rosszat eredményezik, vagyis gazdaságilag, anyagilag erkölcsileg még rosszabb helyzetbe kerül az ország népe. Végtelenül sajnálom és nagyon nyugtalanít, hogy sem a tömegtájékoztatási eszközök, sem pedig a pénzügyi szakemberek nem szóltak teljes részletességgel