Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-19

1519 Az Országgyűlés 19. ülése, 191 ELNÖK: Szentágothai János (országos lista) képviselő a következő felszólaló. SZENTÁGOTHAI JÁNOS: Tisztelt Ház! „Nekem speciel tetszik". Már tudniillik a személyi jövedelemadóról szóló törvényjavaslat. Főleg az idősebbek talán észrevették, hogy első szavaimat és a kísérő gesztust a személyi kultuszos idők egyik viccéből vettem, a pontos szituációra már nem emlékszem, nem is merném elmondani, pláne Kállai Ferenc barátom jelenlétében, miután magamat nemhogy tehetséges színésznek, de még tehetségtelen ripacsnak is csak nehezen tudnám nevezni. — Sőt, ha nem félnék attól, hogy ezzel Kádár elvtárs egyik kijelentésével ellentétbe jutnék, akkor félhangon egy kisebb „hurrá"-t is mondanék. Értékelve azt, hogy deklarációk után most végre úgy látszik, mégis csak történik valami. Persze jobb lett volna, ha ez a javaslat más fontos és hatékony intézkedések első sikerei nyomán került volna ide. De valóban nincs vesztegetni való időnk. Amióta a világ világ — és ez úgy látszik így lesz a szocializmusban is, legalábbis abban, amit mi kívánunk építeni, az állampolgár szent kötelessége — csakúgy mint a haza védelme —, hogy erőihez mérten kivegye részét a közteherviselésből. Nemcsak kötelessége, de egyben privilégiuma is, hiszen mégis csak privilégium, ha az ember jövedelme felette van az adómentes sávnak. Ebben a teremben is elhangzott egykor a nagy szólam: „fizessenek a gazdagok". - A történelmünkbe bizonyára nem éppen igazságossága emlékezetén bevonult III. Mátyás, egykori nagy tanítómesterünk is hangoztatta ..., mert ha jól emlékszem Hunyadi után volt egy kisebb II. Habsburg Mátyás is, akiről a világtörténelem a Prága városában lezajlott nevezetes defenesztrációs jelenet kapcsán emlékszik. — Persze jobb lett volna annak idején ezt kissé differenciáltabban kezelni, mert elvégre voltak szerényebb polgári vagyonok, melyek nem kizsákmányolással, hanem tisztességes alkotó munkával, takarékossággal, szolid kockázattal is járó vállalkozással keletkeztek. — E nem differenciált kezelés miatt számos érték ment veszendőbe, sok tehetséges embert vesztettünk el. Tehát most parafrazeálhatjuk a nagy mondást eképpen: „fizessenek adót a jó jövedelemmel rendelkezők". Egyébként nekem — tisztelt Ház — csibészes szenvedélyem volt egykori „nagy tanítónk" mondásait parafrazeálni — menet közben, annak idején — ilyen pimaszságokat Pécsett akkoriban jó tanítványok mellett megengedhetett magának az ember, de a tárgyalás komolysága miatt ennek legszebb gyöngyszemeit sem akarom elmondani — kint a folyosón még a sajtónak is elmondom. (Közbeszólás: Halljuk!) Na nem, kérem szépen. Persze ennyi idő után bevezetett kemény adóztatás keserű pirula. Az adózásra és különböző elveire, módozataira vonatkozóan nagy nemzetközi tapasztalat áll rendelkezésre, ezek pozitív és negatív, pszichológiai és gazdasági kihatásaira. Igaz — mint ahogy a külföldi sajtó is megjegyzi — eddigelé nem szocialista társadalmi berendezkedésű országban. De másutt is, '. szeptember 18-án, pénteken 1520 kihatásainak megjósolása a hosszú távú meteorológiai előrejelzésnél is nehezebb. Ezért egy idősödő agykutatótól bizonyára senki sem vár konkrét javaslatokat. Mégis szakmámból kifolyóan talán jobban érzékelem azt, ami a miniszterelnöki expozéban is szerepelt — és amire Kádár elvtárs is utalt felszólalásában — tudniillik, hogy bajaink jelentős része — én ezt még meg merném toldani azzal, hogy 90%-a — saját fejünkben van. Itt ül a bizalmatlanság, a hibák másban való keresése, a munkafegyelem hiánya, elvtelenség, a minél gyorsabb meggazdagodás kény szerképzete, a közvagyonnal való bánás felelőtlensége; a mai idők nehézségei és ellentmondásai láttán, főleg fiatalok részéről, irracionális magatartási formákban és pótcselekvésekbe való menekvés. A vezetőkben a gyengeség, a jó embernek lenni, vagy látszani vágyás, szemet hunyás a tehetségtelenek és középszerűek elterpeszkedése, az alkoholizmus felett; a talpnyalók megtűrése, szembenézni nem tudás saját hibáinkkal és mulasztásainkkal, stb., stb. Napestig sorolhatnám. — A szomorú igazság az — mélyen tisztelt képviselőtársaim — hogy gazdaságunk válságszituációjánál nagyobb bajnak látom a társadalmunkban gyorsan mélyülő erkölcsi válságát. Keserű gyógyszerként üdvözlöm a személyi jövedelem megadóztatását. Az adózás az állampolgári felelősség újraélesztésének szerintem egyik fontos eszköze, de remélhetőleg — és ez aztán tőlünk is függ — a demokrácia elmélyítésének potenciális eszköze; erről majd még felszólalásom végén. Nagyon sajnálom, hogy a sokgyermekes családok adókedvezményére vonatkozóan benyújtott javaslatomat sem az illetékes bizottság, sem a Pénzügyminisztérium nem fogadta el és helyette, egy a dolgot elkenő adóalap-csökkentő módosítást — bár ez is nagyon szép — fogadott el. De a jónak mégiscsak a jobb az ellensége. Nem felel meg a tényeknek, hogy a háromés ennél többgyermekes családoknak megállapítandó adóból nyújtott — ez volt a javaslatom — a harmadik és minden további gyermekenkénti és évenkénti 5000 forint adóvisszatérítés a nagy jövedelműeket preferálná. Ezeknek ez úgysem számít, de nagyon is számít az éppen az adózó sávba bekerülő és afeletti egy-két sávba eső kvalifikáltabb és igyekvő munkásoknak és hasonló alkalmazottaknak és értelmiségieknek. Ezek gyermektöbbletére és a férfiak egészségvédelmére — tudniillik a férfiak halnak el inkább idő előtt; nem akarom a hölgyeket bántani. — De van egy speciális indoka is, amiért nem lehet ezt kizárólag költségvetési témaként kezelni. Tudniillik, kereskedelmi nyelven mondva, egy egyedülálló okkáziónak az utolsó napjában, sőt óráiban vagyunk: az úgynevezett Ratkó-leányok most kerülnek lassan ki a szülőképes korból. Amennyiben őbelőlük még ki lehetne csalogatni egykét gyermeket. (Nagy taps.) — Kérem, ne tessék cinizmusnak venni: ez tényleges lehetőség. Azonkívül a harmadik, meg a negyedik gyermek az — mint nem egészen elsőrendű kocsimárkáknál is az első tízezer kilométer után — amikor már kijöttek a hibák: az első két gyereknél kijöttek a genetikai bajok. Van ugyan nálunk genetikai tanácsadás, de mégsem tudunk mindent. Tény tehát, hogy a harmadik, negyedik, ötödik