Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-19

1515 Az Országgyűlés 19. ülése, 1987. szeptember 18-án, pénteken 1516 A termelői árindexek nyilvánosságra hozatalánál nem derül ki egyértelműen, hogy milyen elvek alapján csökkentették a termelői árakat. És több vállalatnál az vetődött fel, hogy a termelői árak változásával burkoltan támogatási lehetőség adódott egyes egységek számára. A megye mezőgazdasági üzemei is az adóreform hatásaként eredmény-csökkenéssel számolnak. Ennek mértékét a folyamatosan változó ipari árak és a végleges termelői árak pontosítása nélkül nehéz megbecsülni. A kézi munkaigényes ágazatokból Csongrád megyében is több van, a könnyűipar, élelmiszeripar, ipari szövetkezetek. Jövedelmezősége a bérbruttósításból adódó költségnövekedés miatt jelentősen csökken. A megye mezőgazdasági szövetkezeteit ez különösen érzékenyen érinti, mivel ezeknek az ágazatoknak az aránya az országos átlag kétszerese, mindezeken túl az ország növényház-területének 54 százaléka itt található, ami újólag utal a munkaerő megdrágulásának problémáira. A bérbruttósítás költségeit több szövetkezet nehezen tudja elviselni, nem biztosít a nyereség fedezetet a költségnövekményre. Figyelembe véve, hogy a megyében úgy az iparban, mint a szövetkezeteknél jellemző a szintén kézi munkaigényes bérmunka. A tőkés bérmunka csökkenése, illetve megszűnése jelentős valutakiesést jelentene, amire figyelni kell. A helyes cél, hogy a bruttósításnál a nettó kereset ne változzon, a jelenlegi számítási mód szerint nem valósul meg teljesen. Mert például munkahelyem is, a szalámigyár esetében is a keresetből az érdekeltségi alapból történő kifizetések már levonásra kerülnek. így főleg a bruttó jövedelemtől függő szabályozásnál, ami a mezőgazdaságra, és élelmiszeriparra vonatkozik, ahol a keresetek jelentős része az érdekeltségi alapból történő személyi célú kifizetésektől függ, nem tudja biztosítani a dolgozók nettó keresetének megtartását. A vállalatunknál a kereset 83 ezer forint, a bér ebből 70.500 forint, a bérbruttósítás költségeit még tudjuk fedezni, de a dolgozók személyi jövedelme viszont a kereset összetétele miatt csökken, előreláthatólag körülbelül 15 százalékkal. A fő munkaviszonyból származó keresetek bruttósítását a következőképpen volna célszerű véleményem szerint megoldani. A bruttósítás alapját ne az előzetes számítás határozza meg, hanem a várható 1988-as évi keresetek alapján az egész év során folyamatosan meghatározásra kerülő bruttósítás össz-értéke legyen az ezt követő években az egyéni bruttósítás százalékos mértéke. Ezzel a módszerrel történő bruttósítás a vállalatok számára jelentene többletterhet, de egyben a költségvetésnek többletbevételt eredményezne. Az exporttámogatások gyors megszüntetése nehézségeket jelenthet. Különösen azoknál a gazdálkodó egységeknél, amelyeknek jelentős az exportja. Amennyiben változik a konvertibilis export támogatásának rendszere, ebben az esetben számolni kell azzal, hogy több vállalat kénytelen lesz tőkés exportját csökkenteni. Elvárásként szerepel, hogy a vállalatok növeljék exportjukat. De még az eredeti tervükhöz sem áll rendelkezésre a szükséges import. A szalámigyár esetében a belső ellátás is veszélybe kerül a műbelek hiánya miatt. Külön problémát fog jelenteni, hogy az eredmények csökkenésével arányosan szűkülő fejlesztési lehetőségek komolyan veszélyeztetik a szerkezetváltást. A képződött eredmény nem biztosít elég alapot a műszaki fejlesztésre, ez pedig évek múlva kritikus helyzetet teremt a megye iparának helyzetében is. A várható pénzügyi és gazdálkodási nehézségek, továbbá a felkészülésre rendelkezésre álló rövid idő alatt a gazdálkodók igényelnék, hogy az átállás időszaka egy év erejéig szankciómentes legyen, vagy pedig kis büntetésre kelljen számolni. A hozzáadott-értékadó tulajdonsága, hogy a legnagyobb terhet a kereskedelmi és azon belül a kiskereskedelmi vállalatoknak kell viselniük. Várhatóan a kiskereskedelmi vállalatok eredménye lényegesen csökken, de ennél veszélyesebbnek ítélik meg az adminisztrációs terhek növekedését, mert ehhez sem eszközzel, számítógéppel, programokkal, sem felkészült, az adózás szabályait ismerő munkaerővel nem rendelkeznek. Az év vége felé, az utolsó hónapokban komoly áruhiánnyal kell számolni, mert egyszer az átárazás, másodszor pedig a készletleértékelések miatt a kereskedelmi vállalatok az utolsó hónapokra alig rendelnek. Ez a probléma valamelyest csökkenthető volna, ha nem a december 31-i, hanem korábbi árakkal történne az átárazás. Mert most egy folyamatos áremelési gyakorlat a jellemző. Ha a lakosságnak már komoly áremelkedéssel kell számolni, akkor legalább áruhiány ne legyen. A gazdasági fellendülés zálogát a vállalatok és az ott dolgozó kollektívák hordják magukban. Hiába tett meg mindent a vállalat, ha az egész társadalom egésze nem áll fel ez mögé, hiába takarékoskodnak a vállalatoknál az erőforrásokkal, hiába dolgoznak jobban, ha más területeken felesleges és pazarló elosztással és fogyasztással találkoznak. El leli érni, hogy ne csak a gazdálkodó szervezeteknél, hanem mindenhol társadalmi szintű teljesítménykényszer legyen. Hatékony és igazi fellendülést a vállalati szintű, hosszú távú érdekeltségi rendszer kialakításával lehetne biztosítani, ami egyben a vagyonérdekeltséghez kapcsolódna. A szocialista tulajdon viszonyai között a legmagasabb szintű érdekeltséget az árutermeléshez, a piaci versenyhez, a hatékony gazdálkodáshoz, a vállalatok erőteljes és valóságos tulajdonosi érdekeltsége biztosítja. A vagyonérdekeltség hatására, ha az párosul az egész irányítási rendszer folyamatos korszerűsítésével, a piaci egyensúly javulásával és a kemény költségvetési korláttal, az egyének és a kollektívák érdekeltté válnak személyi jövedelmük rövid- és hosszú távú növekedése megalapozásához. Igaz, a vagyonérdekeltség az anyagi feltételek mellett a tudati, erkölcsi tényezők alakulását is feltételezi, ezért teljes kibontakozása csak hosszabb távon valósulhat meg. Tisztelt Országgyűlés! Bízva abban, hogy a tervezett adótörvény hatéko-