Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.
Ülésnapok - 1985-19
1517 Az Országgyűlés 19. ülése, 19 nyan segíti a gazdaság kibontakozását, azt elfogadom és elfogadását javaslom. (Taps.) ELNÖK: Borbély Sándor budapesti képviselő következik. BORBÉLY SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! A választóimtól beérkezett észrevételek alapján szeretnék egy pár szót mondani a választókörzetemben felmerült problémákról. A lakosság túlnyomó többsége egyetért azzal, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetből ki kell lábalni és le kell rakni az alapjait a későbbi évek kibontakozási programjának. Ugyanakkor úgy érezzük, hogy a jelenlegi törvényjavaslat nem tökéletesen szolgálja ezt a célt. Egyenlőtlen terheket ró a lakosságra, további ellentmondásokat, komplikációkat szül. A fő problémát az adósávok és legfőképpen az adókulcsok meghatározásában látjuk. A javaslat szerint az adózási kötelezettség a legnagyobb mértékben az úgynevezett átlagdolgozót, az anyagi javak megteremtőjét sújtja, míg az átlag fölötti jövedelemmel rendelkezők esetében minimális az adókulcs növekedése. Ebben a formában nem ösztönöz arra, hogy a termelékenységet minél nagyobb mértékben növeljük. Igaz, hogy az átlagszférában a dolgozók számával egyenes arányban vonható be a legnagyobb adóösszeg, de ez elérhető lenne oly módon is, hogy az átlag fölötti jövedelmeket jóval nagyobb mértékben kellene megadóztatni. Ez sokkal igazságosabb rendszer lenne és ezzel megvalósítható lenne az a cél, hogy mindenki a megszerzett anyagi javainak arányában progresszíven vegye ki részét az állami terhekből. A háttéripart a termelés visszatartó erejének tartom. Ez a több kereseti forrással rendelkezők összjövedelmének jelentős csökkenését jelenti. Az igaz, hogy vissza kell állítani a főmunkaidőben elérhető keresetek becsületét, de véleményem szerint ez pont most, a népgazdaság jelenlegi helyzete mellett rövid távon nem megoldható. Tudjuk, hogy az emberek többsége szükségszerűségből vállal plusz munkát. Legtöbb esetben lakásgondjaik megoldása érdekében. Ugyanakkor ezzel a tevékenységgel nem utolsó sorban a népgazdaság egyes területein jelentkező hiánytevékenységeket oldanak meg. Az összevont adózási rendszer véleményem szerint csökkenteni fogja a főmunkaidőben elérhető nagyobb keresetek iránti igényt és ugyanúgy a többletmunka iránti vállalási kedvet, ami közvetve kedvezőtlenül hatna vissza a gazdaságra. Felmerült az a probléma, hogy a törvényjavaslat nem tesz különbséget a különféle jövedelmi források között. Ugyanolyan módon kezeli a közvetlen termelőmunkából befolyt jövedelmet, mint például egy bérbeadásból, tulajdonhasznosításból származó jövedelmet. Úgy gondolom, ezzel erősen fékezi a termelői kedvet és inkább a könnyebben, munka nélkül megszerezhető jövedelmek felé Ösztönöz. Az adócsökkentő tényezők elismerésénél az évi 12 ezer forint kedvezmény alacsonynak bizonyul. A tényleges költségek minimális részét öleli csak fel. Ja7 . szeptember 18-án, pénteken 1518 vaslom itt többek között figyelembe venni a már meglevő lakások állandó, nem kismértékű költségeit, mint például OTP-törlesztés, lakbér, rezsiköltség. Az adóreform bevezetésével továbbra sem látom bebiztosítottnak a láthatatlan jövedelmek feltárását, megadóztatását, holott ez az emberek zömét jogosna irritálja. Utalok itt Viola Károlynak a megjegyzésére, ő sokkal bővebben beszélt erről. A vagyonbevallási rendszer sem hozhat 100 százalékos eredményt, mivel a lakosság nagy része nem a vagyon gyarapításába, hanem például külföldi utazásba fekteti az ily módon megszerzett jövedelmét. Külön gondot kellene fordítani a testi fogyatékos emberek méltányos elbírálására, mert ezek az emberek nem kis terhet vesznek le az állam válláról azzal, hogy minden erejüket összeszedve, képességeiken felül is munkát vállalnak. E rétegnek sokkal többe kerül létfenntartásuk — gondolok itt a mozgássérültekre, vakokra, hallássérültekre —, ezért javasolnám nagymértékű adókedvezményben részesíteni őket. A takarékbetéti kamatok megadóztatása, a kamatlábak némi emelése mellett is úgy látjuk, hogy maga után vonhatja a lakossági betétállomány jelentős csökkenését, ami a pénzintézményeket érzékenyen érintheti. A nyugdíj mellett dolgozók adóztatási tervezetével egyetértek; de meg kívánom jegyezni, hogy az átlag feletti, kiugró nyugdíjakat is be lehetne vonni az adózási körbe. Igaz, hogy a nyugdíjak mögött egy ledolgozott élet áll, de figyelembe véve a mai népgazdasági helyzetet, és sok nyugdíjas kedvezmény van, lényegében kialakult egy olyan nyugdíjas réteg, amelynek jóval magasabb az életszínvonala és ezt még növelni is tudja, jobban mint egy átlagos aktív dolgozó, akinek még a gyerekeiről is gondoskodnia kell. Tisztelt Országgyűlés! Mind magam, mind választóim nevében összefoglalva szeretném elmondani, hogy úgy látjuk, az adóreform jelenlegi formájában átdolgozást igényel, mivel több megoldható problémát hordoz. Feltétlenül szükségesnek tartjuk az adókulcsok olyan jellegű átdolgozását, hogy azok ne elsősorban a bérből és fizetésből élő termelő osztályt sújtják, hanem a kimagasló jövedelműk nagyobb részt vállaljanak az állami terhekből. Igaz, hogy jelenleg a bérek bruttósítása tehermentesíti a dolgozókat, de hosszú távon a keresetek jelentős csökkenésével számolhatunk az egyre növekvő áremelések miatt. Úgy látom, az adóreform közvetve több negatív jelenséget is tartalmaz. Gondolok itt arra, hogy a megemelt szociálpolitikai kedvezmények ellenére erősen lecsökken a születések száma, az egyre nehezedő anyagi gondok miatt. Az összevont egységes adózási rendszer véleményem szerint visszaveti a termelő tevékenységet, a kisvállalkozói kedvet, ami más problémákhoz vezethetne. Szerintem fokozza a láthatatlan jövedelmek iránti igényt, ami tovább tud élni, mivel a vevő is, eladó is kedvezőtlenebb gazdasági helyzetbe kerül. Kialakult az a vélemény is, hogy az új rendszer nagy mértékben csökkenti a családi beruházásokat is. Igaz, ez pillanatnyilag megfelel annak a célnak, hogy visszaszorítsuk a vásárlóerőt, de hosszú távra ez nem lehet végleges tendencia.
