Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-19

1513 Az Országgyűlés 19. ülése, 1987. szeptember 18-án, pénteken 1514 ja megvételre az államnak, és ezért meghatározott I adómentesség illetné. Végezetül szeretnék szólni a nyugdíjasok helyzetéről. Szórnom kell, mert képviselői körzetem népességösszetételében igen jelentős nagyságrendet tesz ki. Szólnom kell, mert véleményem szerint ez az a réteg, mely előtt már nem lehet nagy perspektivikus időtávlat. És gazdasági gondjaink mellett nem keveseknek mindennapos megélhetési gondjai vannak. A tervezet két változatot tartalmaz. Véleményem szerint nekünk azokat az embereket kell támogatni, akik rákényszerülnek, hogy alacsony nyugdíjuk mellett dolgozzanak. Statisztikai adatok tanúbizonysága szerint 1986-ban a nyugdíjak nagyság szerinti szerkezetében 4000 forintos felső határig 70.8 százalékuk tartozik. Merjük kimondani: e réteg számára a mellékjövedelem megszerzése létfontosságú. Sok esetben a népgazdaság sem mondhat le foglalkoztatásukról. Az „A" változatnak nincs szociális tartalma, a „B" viszont egy magas szociális gondoskodást hordoz. Ezért magam részéről a „B" változat mellett voksolok, azzal a javaslattal, hogy a mindenkori fogyasztói kosár árindexével növelt, melyet végre világosan, ellenőrizhetően deklarálni kellene, 96 ezer forint összeg legyen az összevont adómentes jövedelem. Ezzel valóban a legjobban rászorult rétegeket támogatjuk, elismerve áldozatvállalásukat. Tisztelt Ház! összefoglalva: tisztességgel be kell vallanom, hogy igenlő szavazatom ellenére bizonyos kétségeim is vannak a személyi jövedelemadó gyors bevezetését illetően. Annak technikai kiforratlansága, jelenlegi degressziós vonzatai miatt. Úgy érzem, amennyiben belátható időn belül — két-három évre gondolok — nem tudunk megfelelő bérszabályozást mellé tenni, úgy az előbb említett jellege marad fenn, mely további akadályokat gördíthet a kibontakozás elé. Arra kívánom a kormány figyelmét felhívni, hogy a kiforratlanság miatt felmerülő, esetleg kiadásra kerülő állásfoglalások ne vezethessenek el egy áttekinthetetlen rendszerbe. Mindenki egyetértésével találkozik az az igény, hogy jó irányú változást kell elérni társadalmi, gazdasági fejlődésünkben. Ennek elengedhetetlen feltétele a bizalom helyreállítása a gazdálkodók és a vezetés között. Ehhez a vezetésnek kell megtenni az első bizalomerősítő lépéseket restrikciós szemléletének feladásával, ténylegesen bízva a piaci mechanizmusokban, annak értékítéletében. Adjuk föl azt a szemléletet, amely előbb megítél, és utána mér, előbb mérjünk és utána ítéljünk, össze kell kapcsolni a gazdasági reformot a társadalmival, tovább szélesíteni, erősíteni a demokratizmust, hogy évek múlásával ne az derüljön ki, táguló tér van elhatározott szándékaink és tetteink között. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Fodor Pál Csongrád megyei képviselő következik. FODOR PÁL: Tisztelt Országgyűlés! Az 1968-as gazdasági mechanizmus bevezetése óta az egyik legI fontosabb gazdasági döntéshez érkeztünk. A nyilvánosság előtt folyó viták úgy állították be az adóreformot, mintha nemzeti létünk vagy nemlétünk függne ettől a lépéstől. Pedig ez lényegében a gazdaságpolitika eszköze és nem egy mindenható csodaszer. Évek óta arról beszélünk, hogy radikális változásokra van szükség a gazdaság megújulásához. A jelenlegi körülmények között a gazdasági folyamatok felgyorsítása érdekében első lépésként az adóreform kerüljön bevetésre. Ez az egyik szükséges feltétele, hogy a gazdasági folyamatokat tisztábban lehessen látni. A vitában nagyon sokan a bevezetésre kerülő adóreform ellen szóltak. Pont azok, akik ágáltak ellene, azok felejtették el, ők voltak, akik a változásokat követelték és most az első lépésnél megriadnak. Az elmúlt évek gazdasági eseményei követelték meg, hogy most már nem lehet tovább halasztani, be kell vezetni egy új adózási rendszert. Sokkal szerencsésebb lett volna, ha erre a lépésre öt-tíz évvel ezelőtt vagy 1968ban került volna sor, amikor a gazdaság sokkal erősebb pozícióban volt, és ennyi negatív hatással nem kellett volna számolni. Véleményem szerint első lépésként korábban célszerűbb lett volna a hozzáadott-értékadó előkészítéseként az egyfázisú forgalmi adót bevezetni, mert ez az adóalanyok szempontjából és az adóhivatal szempontjából is sokkal egyszerűbb lett volna. Az átállás szerteágazó és nehezen nyomon követhető hatásai miatt külön hangsúlyozni kell az alapos, részletes számításokkal alátámasztott és más változásokkal összehangolt előkészítés fontosságát, és a lakosság folyamatos tájékoztatását. Megkezdődött, illetve megkezdődnének az 1988. évi tervek készítése. Arra kérem a kormányt, minél előbb hozza nyilvánosságra a tervezéshez szükséges szabályozókat. A vállalatoknál nagy a bizonytalanság, mivel nem tudják milyen szabályozók lépnek életbe az adótörvényen kívül, azért várakozó álláspontra helyezkednek, ez lényegében termelésvisszafogást, tartalékolást jelent. A korábbinál egyszerűbb és stabilabb, semlegesebb adórendszer, kevésbé aktív adópolitika Összhangban lehet egy olyan gazdasági reformmal, amely megnyitja az utat a gazdasági folyamatok piaci koordinációja, a gazdasági szereplők érdekeinek nem hierarchikus alapokon történő összehangolása előtt. Előtérbe kerülnek az adóztatás természetes funkciói. Csongrád megye vállalatai és szövetkezetei is végeztek számításokat a rendelkezésre álló adatok alapján. Az információk igen hiányosan álltak rendelkezésre az adóreform várható hatásairól, miszerint országosan a vállalatoknak mintegy 50 százalékának jobb lesz a helyzete. Csongrád megyében a vállalatok nagy része nem ebbe a kategóriába tartozik. A nyilvánosságra hozott termelői árindexszel történő számítások azt mutatják, hogy az ipari vállalatok árbevétele és eredménye meghatározó mértékben csökken, a termelői árak indexeinek csökkenésénél jelentősebb mértékben. Csongrád megyében még magas a nem önálló gyárak, gyáregységek száma. Az árbevétel 12—20 százalékkal, az eredmény ennél jelentősebben, 30—50 százalékkal csökken.