Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-19

1503 Az Országgyűlés 19. ülése, 1987 sadalombiztosítási összegeket, s akkor nem okoz gondot az, hogy a nyugdíjak, a családi pótlék, GYES stb. vásárlóértékét megőrizze. Az új módosítási javaslatban szerepel, hogy a szakszervezeti tagdíjak levonhatók a jövedelemből, nem képeznek adóalapot. Tudom, hogy ez egy szimpatikus javaslatnak látszik, amelyet a szakszervezetek javasoltak. Csak éppen ellenkezik az adórendszernek azon elvével, hogy minél kevesebb kedvezményt és kivételt adjon. Ilyen meggondolásból azt hiszem, hogy a párt, KISZ, Vöröskereszt, MTESZ, sportkör stb. tagdíjak is levonhatók lennének. Aki tagja akar lenni

f valamelyik szervezetnek, az fizesse meg a tagdíjat. Úgy gondolom, hogy az adók kidolgozását megelőzően sem a társadalmi, sem szakmai vitára nem volt elegendő idő. Elfogadom, hogy az idő sürget, de az a véleményem, hogy az általános forgalmi adó okozta változásokat, valamint a személyi jövedelemadó következményeit ma teljes egészében senki sem tudja megítélni. Ezért javaslom, hogy egy év múlva, amikor a hatásuk már megítélhető, az Országgyűlés térjen viszsza a törvény újbóli tárgyalására, és esetleges módosításra. Fontosnak tartom azt, hogy a kévpiselők, de a közvélemény is a mostaninál jóval tájékozottabb legyen. Szocialista hazánkat több mint 40 éve építő magyar népünk felnőtt, és joggal várja el, hogy vezetői felnőttként kezeljék. A tőlük várt áldozatok vállalását a gazdaságpolitikai célkitűzéseinknek elfogadását és maradéktalan támogatását csak nyitott, demokratikus, őszinte politikával lehet elérni. Befejezésül az Országház kupolájának márványtáblájáról idézem szent István szavait: „Tanácskozásaink legyenek megfontoltak, minden cselekedetünket a bölcsesség mértékéhez mérjük, kövessük az ősök nemzetfenntartó hagyományait, legyünk hűséges, önzetlen és áldozatos munkálói a nemzet érdekeinek, hogy elhatározásainkból és tetteinkből áldás, boldogság és a régi dicsőség szálljon magyar hazánkra." így legyen. (Taps.) ELNÖK: Fehér Tibor, Veszprém megye képviselője kért szót. FEHÉR TIBOR: Tisztelt Országgyűlés! Kedves képviselőtársak! Azt hiszem, mindannyiunk teljes egyetértésével találkozott miniszterelnökünk expozéjában az a bejelentés, amely a kormány munkamódszerének megújításával kapcsolatos. Szemléleti mód változását tükrözi az az igény, amely a döntések előkészítésében a képviselők fokozott bevonásával kapcsolatos. E lehetőség betekintést nyújthat a kormányzati munkákba, a törvényelőkészítések gondjaiba a képviselők részéről, de hozzájárulhat a bizalom javításához, a realitás érzék növeléséhez is. Mondom mindezt azért, mert a most tárgyalt adótörvények előkészítésében épp ezt a közvetlen kapcsolatot hiányoltuk, mint előttem néhány képviselőtársam elmondotta. Azt gondolom, a képviselők feladata a tervezetekkel való azonosulni tudás a választóik érdekei védelme céljából. \ szeptember 18-án, pénteken 1504 Ha ehhez az elmélyült lelkiismeretes munkához nincs elég idő, nehezen tud felelősséggel bárhogy is szavazni, csorbát szenvedhet tekintélye választói előtt, gondot okozhat a megnyilatkozás. A ránk nehezedő terhek, amelyekről kívülállóak annyiszor szóltak, a rövid felkészülési idővel, így az intenzívebb munkával voltak kapcsolatosak. Az említett problémák persze csökkenthetők lettek volna, ha az előterjesztett törvények átgondolt, dialektikus szemléletű megvilágításban kerülnek a széles nyilvánosság elé a tömegtájékoztatási eszközökben. Választóim kérdéseiből úgy tűnik, ez most elmarad. Pedig, ha valamikor igen, most különösen nagy szükség lett volna rá. Többek megítélése szerint az adótörvények vegyes fogadtatása nem utolsósorban ennek tudható be. E kérdéskört érintette korábban többek között Szirtesné dr. Tomsits Erika budapesti képviselőtársam is. Tisztelt Ház! A válaszókkal folytatott személyes beszélgetések során Veszprémben számos műszaki szakember, egyetemi oktató is kifejtette véleményét a személyi jövedelemadó-törvénnyel kapcsolatban. Általános volt az a nézet, amely nem tartja elégségesnek a reáltudományokkal foglalkozók számára a törvénytervezet nyújtotta kedvezményezést. Egyetértettek a kulturális bizottságban is felmerült aggodalmakkal. A műszaki technikai-technológiai forradalom növekvő sebességű végrehajtása, az ipari szerkezetváltás — nehezen tagadható — ma döntően a reálértelmiségi rétegtől függ. E kreatív réteg alkotó kedvére, közérzetére, anyagi érdekeire viszont legalább úgy kell tekintettel lenni — a nagy fordulópontot jelentő adótörvénynek — mint az előterjesztésben kiemelt mezőgazdasági kistermelőkre. Ezzel összefüggésben nem lehet elhallgatni azt sem, hogy az egyetemi oktatók, kutatóintézeti munkatársak, a nem túl régen végrehajtott béremelés ellenére sincsenek kellően megfizetve. Átlagbérük alatta marad az ipari műszakiak átlagbérének. E körülmény is magyarázza, hogy sok tehetséges fiatal vész el, — anyagiak miatt — az oktatás, a kutatás számára, vállal másutt munkát. Nagy a veszélye a felsőoktatásban a jövedelmekből fakadóan a kontraszelekciónak, a negatív tendenciák felerősödésének. A személyi jövedelemadó törvénytervezete a 6. § (1) bekezdés „a" pontjában és a 6. § (1) bekezdés „b" pontjában foglalkozik csak az innovatív tevékenységgel. Említés sem történik a szinte minden reálegyetemen, főiskolán végzett megbízásos, úgynevezett „kk" munkákról, azokról a főmunkaidőben, vagy azon kívül végzett kutatómunkákról, amelyek a publikációkkal a tudományos előrelépést segítik, a bevételeknél pedig az anyagi biztonságát javítják az oktatóknak. Kell szólni a fizetett tiszteletdíjak mellett arról is, hogy a megbízások bevételei jelentősen segítik az oktatási intézmény eszközállományainak pótlását is. A Veszprémi Vegyipari Egyetemen például a megbízásos munkákból az oktatók és dolgozók mintegy 75 százaléka vállal részt. Az éves szinten fejenként ki-