Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-19

1505 Az Országgyűlés 19. ülése, 1987. szeptember 18-án, pénteken 1506 fizetett jutalom a munkában részt vevők több mint 90 százalékában nem haladja meg a 100 ezer forintot. Gondolom, hogy más hasonló egyetemen sem különböznek lényegesen az arányok. A megbízásos kutatótevékenység „normál" megadóztatása jelentősen csökkentheti az oktatók, kutatók érdekeltségét a fejlesztő, újító tevékenységben, mérsékelheti a napjainkban különösen fontos állami és egyetemi bevételeket. Ezzel kapcsolatban dr. Lásztity Radomir képviselőtársam javaslata egybeesik a Veszprémi Vegyipari Egyetem oktatóinak javaslataival, így azt támogatom. Javaslom ugyanakkor, hogy az alaptevékenységen kívüli kutatómunka, azaz állami megbízások, az Országos Tudományos Kutatási Alap pályázatai, vállalatok részére végzett munkák, az általános forgalmi adó szempontjából nulla százalék kulccsal legyenek adókötelesek. E megoldás lehetővé teszi ugyanis az ilyen tevékenység preferálását. Kell, hogy szóljak a személyi jövedelemadó törvénytervezet kapcsán az oktatási intézmények, elsősorban a szakmai közép- és felsőfokú intézmények azon gondjáról, hogy mi lesz akkor, ha a kvalifikált külső óraadók, meghívott előadók az oktatási tevékenységről lemondanak. Várható, hogy a közeljövőben nagyon sokan papírt és ceruzát vesznek kézbe és számolnak. Ennek középpontjában pedig a családi vagy egyéni érdek áll. A közérzet, az egészségi állapot, az emberibb élet kerül — gondolom — az egyik serpenyőbe, míg a másikba a szervezettebb, lelkiismeretesebb főmunka és hasonlóan gondos többletmunka, túlmunka. A külső óraadásnak a latolás miatti elmaradása, vagy csökkenése tovább növelné a főállású pedagógusok, oktatók terheit, ami semmiképp sem segítené a kiemelten kezelt közép-, majd felsőfokú oktatás színvonalának megtartását, esetleg növelését. Az semmiképp sem lenne erkölcsös, ha a fennálló jogszabály alapján a főállású pedagógusokat maximálisan 40 forintért, — túlóraként, — bizonyos óraszámig az órák ellátására köteleznék. Kérem a pénzügyi kormányzatot ennek megvizsgálására az új adótörvénnyel összhangban és megnyugtató megoldására. Kedves képviselőtársak! A városi tanács apparátusában dolgozókkal átgondolva a kibontakozási tervezetet, kívánom elmondani, hogy az új adótörvény jelentős hatással lesz a tanácsi gazdálkodásra. Az elmúlt évtől kibontakozó helyi tanácsi Önállóság ugyanis együtt jár a pénzügyi források egy részének bizonytalanságával. A tanácsi bevételek egynegyedét kitevő vállalati béradó, valamint a városi és községi hozzájárulás tervezett összegei az elmúlt évhez hasonlóan ebben az évben sem teljesülnek. A tervezett bevételek elmaradása e területről, valamint az állami támogatás csökkentése az éves tanácsi tervekben megfogalmazott feladatok egy részének későbbi időpontra történő halasztását, illetőleg elhagyását tették szükségessé. Ebben a helyzetben a tanácsoknak ismét át kell tekinteniük az intézmények különböző ellátási, egészségügyi, közoktatási, kommunális szolgáltatási területek fenntartásával kapcsolatos feladataikat, kötelezettségeiket. Várható, hogy a kiemelt ellátási területek működési színvonalának javítása csak más területek ellátási lehetőségeinek visszafogásával, feladatok elmaradásával valósítható meg. Elképzelhető bizonyos intézmények más irányú hasznosítása, illetőleg megszüntetése. A fejlesztési célok megvalósítása — az egyéb források beszűkülése miatt — várhatóan csak a növekvő hitelállománnyal érhető el, ezért feltétlenül szükséges elősegítem a tanácsok hitelfelvételi lehetőségeit. A nehezedő gazdasági feltételek, a tanácsoktól az újraértékelt feladatok megvalósításához szükséges bevételi háttér, reálisan tervezhető források megteremtését igényli. Szükséges tehát a béradó és a városi-községi hozzájárulás helyébe olyan központi forrás, hogy kerüljön, amelynek tervezett összegére számítani lehet. Amennyiben ez a jövőben a személyi jövedelemadó lesz, úgy annak behajtására olyan rendszert kell kidolgozni, amely megteremti a folyamatos realizálás feltételeit. Az elmondottak elsősorban a nem bérből és fizetésből élők adókötelezettségeinek folyamatos teljesítésére vonatkoznak. Végezetül kedves képviselőtársak legyen szabad a Veszprém megyei kisiparosok megbízásából röviden szólnom. Megyénkben az egyébként fejlett szövetkezeti ipar létszámát és teljesítményét, ha összehasonlítási alapnak vesszük, a kisipar és gazdasági munkaközösségek együttes létszáma és termelési értéke a szövetkezetit meghaladja. A szolgáltatásaiban nem kis mértékben befolyásolja a falvak lakosságának közérzetét és talán hozzájárul a népességmegtartó erejéhez is. Falvakban lakik a megye lakoságának mintegy fele. Hozzájárul azonban a városi szolgáltatások színvonalának emeléséhez is. A kisiparosok többsége érzi azt a politikai elvárást is, amely a kisüzemi termelés munkahely-teremtő szerepével kapcsolatos, és amelynek szerepe a jövőben minden bizonnyal növekedni fog. A magánszemélyek jövedelemadóját alapjaiban elfogadhatónak tartják, míg az általános forgalmi adó törvénytervezetek több vonatkozásban fenntartással fogadják. A személyi jövedelemadó törvénytervezetben a vállalkozói adókulcsot magasnak tartják, amely a vállalkozásra nem segítő, inkább sorvasztó hatású lehet. Úgy ítélik, hogy a törvénytervezetben nem érvényesül következetesen a szektor-semlegesség. Egyetértenek az adó mértéke megállapításánál a 60 százalékos maximális elvonás mértékével. Az általános forgalmi adó törvénytervezet végrehajtási utasításával kapcsolatban az a megállapítás, hogy az inkább értelmezéssel és nem a végrehajtással foglalkozik. Adófizetési kötelezettségként nem a számla kiállításának időpontját tartják elfogadhatónak, hanem a kiegyenlítés idejét. Felhívják a figyelmet a végrehajtási rendeletben teendő intézkedésekre, amely fizetőképtelenség esetére vonatkozik. A 2-es számú mellékletben az építőipari szolgáltatások 25 százalékos adókulcsát nulla százalékra javasolják mérsékelni. Indoklásul a lakásállomány meg-