Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-19

1501 Az Országgyűlés 19. ülése, 19> hogy 10 év múlva hazánk valóban felzárkózzon az európai gazdaságokhoz, ezzel mintegy lehetővé téve társadalmi gondjaink megoldását is, vagy lesüllyed a gyengén fejlett országok színvonalára. Ez utóbbi be­láthatatlan következményekkel járna. Döntésünkben egyetlen domináns szempont ér­vényesülhet. Azt kell tenni, ami a magyar nép tár­sadalmi, gazdasági kibontakozását, előrejutását le­hetővé teszi. Még azon az áron is, hogy ideológiánk­ban, filozófiánkban kialakult, de nem biztos, hogy mindenben helyes szocializmus képünkben meghoz­zuk a korunk diktálta szükséges változásokat. A társadalmi-gazdasági reform csak akkor valósul meg, ha gondolkodásunkban, szemléletünkben, érték­rendünkben társadalmi méretekben változás jön létre. Ha minden magyar állampolgárt érdekeltté tu­dunk tenni abban, hogy a tisztességes, értékteremtő munkával biztosítsa megélhetését. Ha csak a társadal­milag hasznos tevékenységet ismerjük el és fizetjük meg, a felesleges bürokráciától és intézményeitől meg tudunk szabadulni, ha a vezetés minden szintjén ön­állóan gondolkodni, vállalkozni, döntést hozni és fe­lelősséget vállalni képes emberek kerülnek. Akkor igenis lesz esélyünk arra, hogy tíz év múlva kevésbé feszültségekkel teli és jobb gazdasági körülmények között élő Magyarországon éljünk. Céljaink elérésének egyik eszköze az új adórend­szer. Az általános forgalmi adó a világ számos orszá­gában jól funkcionál, igaz, hogy nem szocialista tu­lajdonviszonyok között, de úgy gondolom, hogy mint adótechnikai módszer, a pénzügyi kormányzat által felsorolt előnyökkel rendelkezik. De fontosnak tar­tom azt, hogy a tőle remélt tisztánlátást a még fenn­maradó adók és dotációk ne zavarják és ezek a lehető legrövidebb időn belül szűnjenek meg. Természetesen ez az adófajta csak akkor hozza a tőle elvárható eredményeket, ha valóban szektorsem­leges lesz, ha a többi elvonás nem lesz olyan mértékű, még az átmeneti időszakban sem, hogy a jól működő vállalkozásoknál ne maradjon lényegesen több vállal­kozásra alkalmas pénzeszköz. Mivel ez az adóforma csak egy eszköz ahhoz, hogy a kibontakozási folya­mat meginduljon, ennél sokkal fontosabb, hogy a kormány gazdasági stratégiája olyan legyen, amely va­lóban elvezet a megjelölt célhoz. Konzekvens gazdaságpolitikával, rövid idő alatt ki kell alakítani a valós piaci helyzetet, amely azután közgazdasági módszerekkel szabályozza a gazdaságot. Ne jöhessen létre a kormány és a veszteséges gazdasá­gok között olyan alku, amely végül is a gazdaság visz­szarendeződéséhez vezet. Tudom azt, hogy az egész nemzetgazdaság, valamint az életszínvonal szempont­jából az általános forgalmi adónak sokkal nagyobb a jelentősége, mint a személyi jövedelemadónak. Mégis a közvélemény hangulatát az utóbbi borzolta fel. Itt ebben jelenik meg, hogy mennyi tiszta jövedel­me lesz egy dolgozó állampolgárnak. A pénzügyi kor­mányzat képviselőivel folytatott bizottsági viták so­rán bennem az a meggyőződés alakult ki, hogy a sze­mélyi jövedelemadó-rendszer úgy jött létre, hogy az általános forgalmi adó bevezetésével a költségvetés­7 . szeptember 18-án, pénteken 1502 ben keletkezett adóhiányt a személyi jövedelemadó pótolja. Tehát a kormány a várható 70 millió adó­hiányt felosztotta sávos progresszivitással személyi jövedelemadó formájában. A viták során úgy éreztem, a pénzügyi kormány­zat munkatársai úgy gondolkodnak, hogy a meg­szüntetett adók kieséséből származó költségvetési hiány csak a személyi jövedelemadóból pótolható. Tudom azt, hogy a kormány az államháztartás egyéb kiadásait is szándékozik csökkenteni. De az így keletkezett bevételeket úgy látszik máshol kívánja fel­használni. Ezen adóreform éppen a körülötte kiala­kult viták miatt az elmúlt több hónapos tárgyalási, előkészítési időszak alatt a legtöbbet változott. Még az országgyűlést megelőző napon is alapos változáso­kon ment keresztül. Megjelent benne a lakástámoga­tási kedvezményeken túl a három és többgyermekes családonként és évenkénti 12 ezer forint adóalapból történő levonás lehetősége. Mindkét kedvezményt fontosnak tartom, és egyetértek vele. A gyakori vál­toztatások viszont megerősítik bennem azt a meggyő­ződést, hogy a személyi jövedelemadó minden vonza­ta és következménye az idő rövidsége miatt nem kel­lően átgondolt. A népesedési adatok birtokában 1987 január 1-től május 31-ig 16.000-rel lettünk evesebben. Fontos, hogy a személyi jövedelemadó, amely törvényszintű szabályozás, rendelkezzen olyan automatizmussal, amely az eltartottak számát értékőrzőén preferálja. Javaslom, hogy a kormány egy év alatt dolgozzon ki egy olyan személyi vagy családi, vagy a kettőt kombi­náló adórendszert, amely az eltartottak számát is fi­gyelembe veszi. A most rendelkezésünkre álló szociál­politikai csomag nem elégséges ahhoz, hogy a több­szörösen hátrányos helyzetű egyéneket és családokat megfelelően kompenzálja. Egy évvel ezelőtt a csa­ládjogi törvény tárgyalása során javasoltam, hogy a családdal kapcsolatos termékdotációkat, — gyermek­ruha, cipő, bútor, stb. — szüntessék meg, és az így fel­szabaduló összegeket juttassák közvetlenül a csalá­dokhoz, jelenjen meg a családi pótlék emelésében. A gyermekruházati cikkek 32 százalékos áremel­kedése jelzi azt, hogy az akkori javaslatom egyik része teljesült. De az így felszabaduló pénzeszközök nem je­lennek meg a családi pótlék tervezett 380—430 forin­tos emelkedésében. És úgy látszik, hogy az egyéb ár­emelkedésekkel együtt a családi pótlék értéke, vásár­lóereje kevesebb lesz 1988-ban, mint az idén, 1987­ben volt, hogy az eddig 70 százalékos szülői terhek tovább fognak növekedni, 75—80 százalékra. Ez a többgyerekes családokat olyan hátrányos helyzetbe hozza, hogy megélhetésük forog kockán. Ha azt akar­juk, hogy az előbb említett népesedési ráta tovább ne romoljon, akkor feltétlenül szükséges a szociálpoliti­kát, s ebben való gondolkodásmódot alapvetően re­formálni. Az 1986-os költségvetés adataira visszaemlékezve — a társadalombiztosítási bevételek és kiadások egyenlegénél 7 milliárd 358 millióval több volt a be­vétel, mint a kiadás. Jelentős összeg. Ebből kiindulva javaslom azt, hogy a költségvetés kezelje külön a tár-

Next

/
Thumbnails
Contents