Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-19

1499 Az Országgyűlés 19. ülése, 1987. szeptember 18-án, pénteken 1500 vitelétől. A javaslat eltér a véleményem szerint álhumánus egyenlősdi elvtől, hiszen az adóelvonás progresszivitása miatt a családjáért nagyobb áldozatot, illetve kvalifikáltabb és több munkát vállaló család kedvezményét, ha minimális mértékben is, de differenciálja. Sajnos sok az olyan ember, aki az állam támogatását a torkán leeresztett, a jövő évtől 25 százalékos forgalmi adó alá eső alkohol fogyasztásának az emelésével kívánja növelni. Szeretném remélni, hogy ennek leküzdéséhez egy nagyon kis segítséget ad az elképzelésem, mert nagyobb jövedelem elérésére ösztönöz. A csak fő állásban dolgozóknak — őket sújtja legjobban a jövő év — javaslatom tartalmaz egy automatikusan járó előnyt. A bérek bruttósításából és a javasolt adóalap csökkenéséből ugyanis adódik egy minimális többletkedvezmény is. A családok gyermekvállalása a nemzet sorsára nézve meghatározó. A javasolt adómérsékléssel járó törődés a gyermeknevelőkkel kedvezőbb politikai hangulatot teremt, könynyebben elviselhető teszi az életszínvonal csökkenését még akkor is, ha a szintentartást nem biztosítja. Ezzel kapcsolatban a lakosság széles körében kialakult igen kedvezőtlen és feszült hangulat mérséklődne. Tisztelt Országgyűlés! Tavaly emeltük törvényerőre, itt, ebben a házban a családról szóló törvényt. Ez a jogszabály kötelezően előírja a gyermektartás kötelességén túl a rokontartás szükségességét is. Szocialista erkölcsünk is megköveteli ezt a kötelességet. Ezért célszerű, ha bizonyos mértékig az adótörvényünk is figyelembe veszi a létminimum alatti jövedelemmel rendelkező anyagüag is eltartásra szorulókat. Gondoljuk meg, hogy 1986-ban például 8.400 fő volt az olyan idős korúak száma, akiknek a havi jövedelmük a 2 ezer forintot nem haladta meg. Létszámuk kicsi, gondjuk óriási! Mindenképpen a család anyagi segítségére vannak utalva, pedig egy életen át dolgoztak, a jelenleginél sokkal nehezebb időkben kitartottak és most megélhetési gondjuk van. Hihetetlen feszültség, elégedetlenség van már most emiatt ezekben a családokban. Az államháztartás nem tudja terjes egészében átvállalni terheiket, adótörvényünkkel segítsük legalább egy kis mértékben őket és eltartóikat. Tisztelt Országgyűlés! Az adóháztartásból a javaslatom elfogadása esetén kieső adótömeg megtérülésére írásban benyújtva több javaslatot tettem. Engedjék meg, hogy ezek közül kiemeljem azt az ötmilliárd forintot, amely a jövedelmek összevonásából adódóan többletként folyik be, vagy az államháztartás és a gazdasági életünk más területén meglevő, lakosságot is iritáló pazarlások, kiadások csökkentését, illetve a láthatatlan jövedelmek adóztatásának a fontosságát. Ezt a jövedelemmennyiséget 50—150 milliárd forintra becsülik évente, amelynek adóterhe 30—40 milliárd forint. Már 10 százalékának behajtása pótolná a módosító javaslatom miatt kieső adótömeget. Tudom, hogy ez óriási munkát és problémát jelent a pénzügyi kormányzatnak, biztos vagyok benne azonban, hogy csak radikális, következetes, álhumánumtól mentes munkával lehet ezen a területen eredményt elérni, de ez a munka a közvélemény egyetértésével, sőt követelésével is találkozna. Hasonló, adókiesést pótló javaslatom az, hogy a törvénytervezet adókulcs-táblázatának „A" változatát rendeljük a lakáscélú megtakarítások „B" változatához. Ez körülbelül 3 müliárd többletbevételt jelent és nem érinti az átlagos jövedelemmel rendelkező emberek lakásépítési lehetőségét. Módosító javaslatom benyújtásával az volt a célom, hogy a közteherviselés a terhekkel is arányosabb legyen, kismértékben csökkentse az eltartottak és az eltartók, ezáltal a fiatalok életszínvonalának várható romlását, a kialakult kedvezőtlen lakossági hangulat mérséklődjön, a gyereket nevelők fokozottan érezzék az állam törődését, odafigyelését. Tisztelt képviselő társaim! Az adótörvény bevezetésének szükségességét nem vitatva, tisztelettel kérem önöket, hogy javaslatomat — amely a bizottsági ülésen is, és az itt elhangzottak alapján nemcsak az én elképzelésem — támogassák az áÜam és a választópolgárok érdekeinek megfelelően, hogy azzal egy optimálisabb törvényt tudjunk alkotni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Dr. Horváth Miklós Fejér megyei képviselőt illeti a szó. Dr. HORVÁTH MIKLÓS: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ezeréves történelmünk során, sokszor 40 éves szocializmust építésünk kapcsán, többször került ez az ország olyan helyzetbe, amelyet úgy aposztrofáltunk, hogy történelmi pillanat. Úgy gondolom, hogy most is erről beszélhetünk. Az elmúlt 15 év hibás gazdaságpolitikai döntései, valamint a helyes döntések részleges megvalósulása, vagy végrehajtásuk elmulasztása azt eredményezték, hogy kialakult egy olyan társadalmi és gazdasági válság, amelynek megoldása már nem halogatható tovább. Lépéskényszerbe kerültünk.. Ezt a belső kényszert még fokozza, elősegíti hitelezőink nyomása is. Egyértelművé vált immár mindenki számára az azonnali cselekvés szükségessége, a változtatás elodázhatatlansága. Ilyen történelmi pillanatban a döntések milyensége hosszú távra meghatározza nemzetünk sorsát. Egy ország és vezetőinek mozgásterét alapvetően befolyásolja geopolitikai helyzete. Mi Európában élünk és szocialista társadalmat építünk. Ebből kell kiindulni. A hazai átfogó radikális társadalmi és gazdasági változásokra megérett, azokat sürgető belső helyzet mellett soha nem volt a közelmúltban ilyen kedvező a külpolitikai légkör, mint napjainkban. Amikor a világpolitikában hosszú idő után kedvező változások következtek be és a szocialista táboron belül is reformfolyamatok bontakoznak ki. A döntéshozók felelőssége óriási. De ezt a felelősséget tudatosan vállalni kell. Különösen most, amikor az a tét, hogy megfontolt, felelősségteljes intézkedések nyomán megteremtődik-e annak a lehetősége,