Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-19

87. szeptember 18-án, pénteken 1498 1497 Az Országgyűlés 19. ülése, 191 sát szolgálná. Azt hiszem Széchenyi István mondta, hogy aki a múltját nem becsüli, a jövőjét sem érdemli. Ehhez a múlthoz nemcsak a tárgyi művészeti és történelmi értékeivel tartoznak. Ehhez a múlthoz hozzá tartozik azoknak a közelmúltban nyugdíjba ment embereknek az áldozatos élete is, akikről most ennek a 250 millió forintnak az ellenében döntenünk kell. Azt hiszem, amikor a parlament igent vagy nemet szavaz, ezeket az érveket is a mérleg serpenyőjébe kell tenni. Kállai Ferenc képviselőtársam azzal kezdte felszólalását, hogy sokat gondolkodott azon, vajon habitusa, idegrendszere alapján helyes-e hogy e feladatot vállalta. Azt hiszem, hogy helyes. Én is sokat elgondolkodtam rajta, miután egy képviselőtársam azt mondta a szünetben, hogy meg fogja szavazni a javaslatomat, ha meggyőzöm. Sajnos, őszintén be kell vallanom, azok közé tartozom, akiket úgy hívnak, hogy lépcsőházi érvelők. Az érveim nagy része nem akkor jut eszembe, amellyel támogatni tudnám az álláspontomat, amikor fölfelé jövök, ahol el akarom mondani mindazt, amire szándékozom, hanem akkor jut eszembe, amikor már lefelé megyek, hogy még ezt is elmondhattam volna. Az idő korlátai között egyébként sem lenne rá lehetőségem. Arra kérem önöket, segítsenek! Gondoljanak a további érvekre is, melyek akkor jutnak eszünkbe, amikor lefelé megyünk a lépcsőn. Ez motiválja állásfoglalásukat akkor, amikor a két variáció és az általam javasolt kiegészítés megszavazása mellett döntenek. Köszönöm türelmüket. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Viola Károly, Pest megye képviselője. VIOLA KÁROLY: Tisztelt Országgyűlés, képviselőtársaim! Szeretném, ha hozzászólásomat legalább egy erénye lenne, ezért mondandómat rövidre fogom. Két dologgal szeretnék foglalkozni. Először a törvény előkészítéséről mondanám el a véleményemet. Nagyon tetszett és követendő példának tartom, hogy a törvényjavaslat előterjesztője már a javaslatba is alternatívákat dolgozott be, lehetőséget adva ezzel a választásra. A bizottsági vitákban a pénzügyi kormányzat olyan partnernek tekintett bennünket, mint akik a jobbítás és nem a gáncsoskodás szándékával mondják el a véleményüket. A tervezet kidolgozásában résztvevő szakemberek irányunkban megmutatkozó segítő szándékát, konkrét segítségét örömmel tapasztaltam. Rengeteg munka hárult a Pénzügyminisztériumra, a sok javaslat megvizsgálása, következményeinek feltárása miatt. Meggyőződésem, hogy a tárca ilyen kedvező hozzáállásának is köszönhető az, hogy a kollektív bölcsesség érvényre jutásával a törvényjavaslat sok kedvező változáson ment át. Köszönöm ezt a korrekt, és a későbbiekben is követendő hozzáállást és vitakészséget, amelyben rendezni végre közös dolgainkat, eredményesebben lehet. Tisztelt képviselőtársaim! Az Országgyűlés ügyrendjének megfelelő formában törvénymódosító javaslatot terjesztettem elő, amely lényegét szeretném most ismertetni. Az illetékes bizottság szavazattöbbséggel, de nem egyhangúlag, úgy határozott, hogy nem terjeszti az Országgyűlés elé. Ennek ellenére kérem, hogy a tisztelt Ház elé kerüljön döntésre, és ügyrendünk alapján tisztelettel indítványozom, hogy a javaslat feletti szavazás külön történjen. Javaslatom, amely a 17-es § (2) bekezdéseként illeszkedne a törvénybe, így hangzik: „Legyen mentes az adó alól a magánszemély jövedelméből az eltartottak után évi 9.600 forint személyenként. Eltartottnak minősül az a kiskorú, aki családi pótlékra jogosult, aki után családi pótlékra jogosult az eltartó, illetve az a rá vonatkozó nyugdíjkorhatárt meghaladó életkorú személy, akinek az adóköteles jövedelme a saját jogú minimális nyugdíj összegének 80 százalékát nem éri el. A kedvezmény igénybe vételének részletes szabályait a végrehajtási utasítás állapítaná meg. Ezen módosító javaslatom lényegében megegyezik Bánffy György képviselőtársam indítványával, azzal a különbséggel, hogy a kedvezményezettek körét nemcsak a gyermekekre, hanem az anyagüag is tartásra szoruló időskorúakra, pontosabban azok közül is csak a leghátrányosabb, a létminimum alatti jövedelemmel rendelkezőkre is javaslom kiterjeszteni. Emiatt a javasolt adómentes jövedelem mértéke havi 200 forinttal csökken az előzőleg említett javaslattal szemben. Kompromisszumos megoldásként elfogadhatónak tartom a javaslatomban szereplő 9.600 forint helyett 8.400, havi 700 forintnak megfelelő adóalap- csökkentő összeget, illetve az eltartottak fogalmának szűkítését, hogy a várható adótömeg-kiesés csökkenjen, és elfogadható várjon. A pénzügyi kormányzat előzőleg a vita során elfogadta a három gyermeket nevelők kedvezményezését, amelynek kieső adótömegét — másfél milliárd forintot — egyéb módon pótolni tudja. Javaslatom elfogadása esetén már csak a különbség biztosítása szükséges, és erre javaslatom is van. Miért tartom célszerűnek és fontosnak az adótörvényben az eltartottak számát is figyelembe venni? Azért, hogy a törvény ne csak — nagyon helyesen — a jövedelmekkel arányos mértékben állapítsa meg a közteherviselést, hanem vegye figyelembe a család terheit is. Tehát a jövedelmekkel arányos, de a terheket részlegesen figyelembe vevő közteherviselés alakuljon ki. Enélkül két egyedülállót, azonos jövedelmet feltételezve, ugyanakkora adókötelezettség terheli, mint azt, aki egy, két vagy három fő eltartásáról gondoskodik. Pedig ugye terheik lényeges mértékben eltérnek! Ez a teher az általános forgalmiadó bevezetéséből adódóan ugrásszerűen megnő, hisz a gyermekruházat várható áremelkedése 30-50 százalék, de az egyéb, elkerülhetetlen kiadások nagysága is emelkedni fog. Ennek teljes kompenzálása a családi pótlék körülbelül 800 forintos megemelését tenné szükségessé, ez viszont elképzelhetetlen a mai gazdasági helyzetben. A kormányzat, a gazdasági kényszer miatt — érthető módon — ennek körülbelül a felét tervezi biztosítani. Tudjuk, hogy a gyermeknevelés költsége, amelynek becsült évi nagysága 25 és 50 ezer forint között van, nagy mértékben függ a család életmódjától, élet-