Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-19

1493 Az Országgyűlés 19. ülése, 1987. szeptember 18-án, pénteken 1494 lyamatosan biztosítottuk, a jövő gazdasági esztendőkben épp úgy szeretnénk biztosítani, húsvétra szép húsvéti sonkát, minőségben jobbat, nagyobbat, esetleg olcsóbbat. (Taps.) A törvénytervezet vitája során felmerült, hogy a termelésből származó bevétel ellenőrizhetősége érdekében az adatszolgáltatási kötelezettséget szabályozni kellene. A felvásárló szervek eddig sem szolgáltattak adatot az adóhatóság felé, ha ezt elrendelik a felvásárlóknak, akkor a termelők állami felvásárlásáért szabadpiaci értékesítésben válnak fokozottan érdekeltté. És én féltem a háztáji kisegítő gazdaságokat, hogy a kötelező adatszolgáltatás a termelési kedvet lecsökkenti. A bevezetésre tervezett személyi jövedelmi adó úgyis önadóztatáson alapszik, de ezért javaslom, továbbra is fenn kell tartani, hogy az éves bruttó árbevétel alapján történő önkéntes adóbevallást is. A jövedelmet pedig központilag védelmezett jövedelmi ráták alapján kell kiszámítani. A kistermelőkkel kapcsolatos adóztatási intézkedések szelleme a bizalom elvére építsen és az adott bizalom a termelési kedvet növelheti. Kedves elvtársak! A háztáji és kisegítő gazdaságok termelésében, tenyésztési, értékesítési, takarmányellátási feladatokban a háztáji gazdaságokat nagyban segítik a termelőszövetkezetek. Mint ismeretes, a háztáji kisegítő gazdaságokból a termékek felvásárlása, bonyolítása döntő részben átkerült a mezőgazdasági nagyüzemekhez. A felvásárlási tevékenység a jelenlegi számviteli rendelet szerint belkereskedelmi tevékenységnek minősül. Tehát nem alaptevékenység. Bár véleményem szerint szerves része, mondhatnám ikertestvére a mezőgazdaság alaptevékenységének. A felvásárlási tevékenység nyereségrátája igen kicsiny, alacsony, 1.2 százalék körül van, ahol nagyarányú háztáji felvásárlás jelentős eltolódást okoz az árbevétel megosztásánál. Ha belkereskedelmi tevékenységnek nézzük, a magasabb nyereségadókulcs, így a háztáji ágazatból szerzett összes bonyolítási díjat elviszi a nyereségadó az integráló nagyüzemektől. így nemhogy a termelést, illetve a felvásárlást ösztönözzék, hanem ellentétes hatást vált ki, ezért javaslom és indokoltnak tartom a módosításra kerülő számviteli, Ületve a mérlegrendelet kiadásának probléma rendezését. Tisztelt Országgyűlés! A nyugdíjasok személyi jövedelmének kezelésével összefüggésben az a véleményem, hogy a törvénytervezetben foglaltak első változata a magasabb összegű nyugdíjjal rendelkezőket részesíti előnyben. Ellentétes a mai szociálpolitikai elképzelésekkel. Hazánkban sok olyan kis nyugdíjas, aki azért folytat kiegészítő tevékenységet, ha egészsége engedi, mert a nyugdíj nem fedezi az alapvető létszükségleteit sem. így a tervezetben foglaltak szerint nagyobb arányú terhet viselnének, mint a magasabb nyugdíjjal rendelkezők. Ebből kiindulva a kis nyugdíjasokra nézve előnyösebb a nyugdíj és a kiegészítő jövedelmek együttes összege legyen 120 ezer forintig mentesíteni a törvény adófizetési kötelezettsége alól. Tehát ez a változat véleményem szerint igazságosabb és társadalom széles rétegei számára egyértelmű lenne és én ezt támogatom. Tisztelt Országgyűlés! Végezetül hozzászólásomban a reform végrehajtásával főként gyakorlati jellegű kérdést szeretnék fölvetni. Az a véleményem, hogy a törvényjavaslat végrehajtás szakaszában akkor tesz eleget az adóreform egyik legfontosabb célkitűzéseinek, ha a normativitás erősítésének, ha mentességeket viszonylag szűk körben tudja tartani. Tudom, hogy itt a nyomás rendkívüli nagy a kormányzati szervek felé, mégis be kell látnunk, hogy minden egyedi beavatkozás közgazdaságilag jól megalapozott elvek csorbítását jelenti. Magam úgy ítélem meg, hogy a kialakított adózási szabályozási rendszer kellő tudományos alapossággal, a nemzetközi tapasztalatok figyelembevételével, magas szintű elméleti közgazdasági megalapozottsággal került felépítésre. A végrehajtási intézkedések kidolgozásának szakaszában azonban kevesebb elméleti és több gyakorlati tapasztalatot kell felhasználni annak érdekében, hogy eredményes végrehajtás garanciái e téren biztosítottak legyenek. A gyakorlati tapasztalatoknak végrehajtási rendelkezésekben történő széles körű felhasználásán túlmenően ugyancsak fontosnak tartom, hogy az intézkedések szelleme a bizalom elvére épüljön. A jogszabályok megoldási formáinál jobban érvényesüljön a bizalom elve, ne minden áron újabb és újabb hatóságok, ellenőrzési szervezetek sokaságának létrehozásával teremtsük meg a végrehajtás garanciáit. Az új típusú adózásnak részben az elmondottak miatt, részben önmagának is egyaránt lesznek kedvező és kedvezőtlen hatásai. Ezért szükségesnek tartom, hogy a lakosság körében tovább kell fokozni a tájékoztatást, a politikai meggyőzést. Ebben a munkában támaszkodni kell a helyi szervekre, hiszen az adóreform lakossági, társadalmi hatása döntő mértékben a munkáltatónál, a helyi tanácsoknál, a helyi adóhatóságoknál fog lecsapódni. Azért erősíteném, hogy a tájékoztatási munkába és a reform konkrét végrehajtásába a helyi igazgatási, társadalmi szerveket a tervezettnél nagyobb mértékben konkrét feladattal és felelősséggel vonjuk be. Az adóapparátust pedig arra kérem, hogy oly módon végezze munkáját, hogy az a közhangulatot ne rontsa, hanem erősítse a párt és a kormány iránt a lakosság bizalmát. E gondolatok jegyében a két törvénytervezetet elfogadom, támogatom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Dr. Horváth Jenő budapesti képviselő következik szólásra. Dr. HORVÁTH JENŐ: Tisztelt Országgyűlés! Ügy érzem magam, mint a lábadozó beteg, akiből lassan tűnik el a hetek óta tartó feszültség minden, egészségre káros utóhatása, amit, azt hiszem — ha őszinték vagyunk önmagunkhoz — mindnyájan végig éreztük, és éreztük a velünk találkozó állampolgárok-