Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-19

1483 Az Országgyűlés 19. ülése, 1987. szeptember 18-án, pénteken 1484 zetbe kerültek. A szabályozók szorításában éltek és egyre inkább a gazdaság perifériájára szorultak. A normatív szabályozás általános előírásai mellett - épp a magas bérhányad következtében — nem tudtak annyi nyereséget elérni, amennyi fedezetet nyújtott volna a költségvetési befizetés teljesítésére. Pedig egyébként jól dolgoztak, sőt a népgazdaságban kialakult kedvezőtlen tendenciákkal szemben az ipari szövetkezetekben az utolsó két év eredménye kiemelkedően sikeres volt. Ám a munkabérterhek egyre nagyobb arányú emelése olyan mértékben terhelte meg az érdekeltségi alapokat, hogy az már-már az alaphiányos gazdálkodás árnyát vetítette előre. Ezen a helyzeten 1986-tól az OKISZ javaslatára a kormányzat nyereségadó-visszatartási lehetőség biztosításával igyekezett segíteni, örömmel hallottam a kereskedelmi bizottsági ülésen a pénzügyminiszterhelyettes elvtárstól, hogy a nyereségadókevezmény továbbra is megmarad. Ám a nyújtott kedvezmény ellenére már az elmúlt évben több mint 20 százalékkal csökkent a népi iparművészeti és hagyományos háziipari termelés. Az igazsághoz tartozik, hogy a szabályozók kedvezőtlen hatásán túl a termelés visszaeséséhez hozzájárult a stagnáló életszínvonal is, amely a belföldi keresletet csökkentette. A tervezett adó- és árreform bevezetése a népi iparművészeti termelést folytató szövetkezeteket még az eddiginél is kedvezőtlenebb helyzetbe hozza. A népművészeti termékek napjainkig forgalmi adómentesek voltak. A törvényjavaslat szerinti 25 százalékos általános forgalmi adókulcs alkalmazása a szövetkezetek által eddig élvezett jelentős kedvezmény megszűnését jelenti. A magas adókulcs alkalmazása azt eredményezi, hogy az eddig is viszonylag drága termékek fogyasztói ára átlagosan 15—18 százalékkal emelkedni fog. Az adómentességre vonatkozó OKISZ-javaslatot a Pénzügyminisztérium elutasította az egységes szabályozásra való hivatkozás miatt, amely alól csak szűk kivételezés lehetséges. Sajnálatos, hogy a szűk kivételezésbe nem fér bele a magyar népi iparművészet. Kérelmünk pedig nem is a kivételezésre vonatkozott, csak korábbi pozíciónk, az adómentesség változatlanul hagyására. Nem kívánom a kivételek szűk körét bírálni, de megítélésem szerint amennyire szükséges a sport vonzóvá tétele érdekében a sportszerek kivételes kezelése és arra az eddigi 20 százalék adókulcs helyett az adómentesség biztosítása, legalább annyira indokolt lenne a zsűrizett népművészeti termékekre is, amelyeket óvni, ápolni kellene még gazdasági áldozatok árán is. Javaslom tehát a törvénytervezet 2. számú mellékletének módosítását oly formában, hogy a 69-es termékszámú egyéb ipari termékeknél a 69—95-ös termékszámú zsűrizett népművészeti és iparművészeti termékek is mentesüljenek a 25 százalékos forgalmi adó alól. Ez elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a népi iparművészet szövetkezeti termelésként fennmaradjon és a szövetkezeti tagok nemzedékek láncolatán át végezzék hagyományőrző tevékenységüket. Tisztelt Országgyűlés! Az általános forgalmi adóról szóló törvényjavaslat indoklása szerint a forgalmi adó bevezetésével nő a termelői és fogyasztói árak közötti szintkülönbség, és ez lehetővé teszi a műszaki-technikai fejlődést hatékonyabban szolgáló adórendszer megteremtését. Előzetes számításaink szerint sajnos nem ezt érzékeltük, hanem azt, hogy a kézmű- és háziipari szövetkezeteknél visszamaradó nyereség az eddiginél is minimálisabb lesz. Ebből eredően az adó- és árreform következményeit sem tudják elviselni. A legújabb árindexek alkalmazásával az átszámítást elvégezve a népi iparművészet eddigi 12 százalékos árbevétellel arányos nyeresége 4 százalékra csökken, ez nem teszi lehetővé a megfelelő gazdálkodást és az elvárt mértékű fejlődést. Tisztelt Országgyűlés! Van még egy fontos érvem arra vonatkozóan, amennyiben a kormányzat a népi iparművészetet és a hagyományos háziipari tevékenységet fenn kívánja tartani, ezekre a szövetkezetekre a tömegtermelésre méretezett szabályozókat miért nem szabad ráerőltetni? Szabályozó rendszerünk általában arra ösztönöz, hogy a gazdálkodó szervezetek termelésük hatékonyabbá tételére, a gépesítésre és az élőmunka észszerű felhasználására törekedjenek. Csakhogy a népművészeti és háziipari szövetkezetek a gazdálkodáson kívül még egy sajátos szerepet is betöltenek: hagyományőrző feladataik hasonlóan fontosak, mint a gazdaságiak. A népművészeti termékeket ugyanis éppen az teszi értékessé, népművészeti értékűvé, hogy azok hagyományos módon, kétkezi munkával készülnek. A géppel készített utánzatok nem népművészeti termékek, így értékük is kisebb. Tetézi a gondokat, hogy ebben az ágazatban sok a megváltozott munkaképességű, a nyugdíjas és a bedolgozó, akiket nem lehet átcsoportosítani a népgazdaság hatékonyabb munkaterületeire. Az átirányítást azért sem lehet megoldani, mert az érintett szövetkezetek nagy része iparral alig rendelkező területeken, zömében kis településeken működik, majdnem kizárólag nőket, többnyire idős asszonyokat foglalkoztatnak. Közülük sokan kisnyugdíjas, idős emberként erősen rá vannak utalva erre a munkára és az csak elismerendő, hogy 70-75 éves korban is — bár koruk és egészségi állapotuk miatt egyre leépülő teljesítménnyel, de — értékeket tesznek le a társadalom asztalára. Az élethez kötődést, egy közösséghez való tartozást, lelki megnyugvást jelentő hasznosságtudatot megőrizni csak értelmes, teremtő munkával lehet. A tervezett bértömeg-szabályozás éppen a bedolgozói foglalkoztatás visszafejlesztését diktálja, hiszen létszámcsökkentésre ösztönöz. Bedolgozói foglalkoztatás hiányában e réteg tevékenysége, mint konkrét munka, nem jelenne meg termelési értékként. Ebből eredően szociális problémáik a jelenleginél is nagyobb terhet jelentenének a népgazdasági költségvetés kiadási rovatában. Vállalhatják-e hát ezek a szövetkezetek a bedolgozói hálózat visszafejlesztését? Hiszen egy ilyen döntésnek foglalkoztatáspolitikai jelentősége is van. Amikor a szövetkezetek több ezer bedolgozónak otthoni munkalehetőséget és ezzel jövedelmet vagy jőve-