Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-19

1477 Az Országgyűlés 19. ülése, 1987. szeptember 18-án, pénteken 1478 ket is, szívből köszöntjük francia kollégáinkat, és bízunk abban, hogy látogatásunk a francia-magyar barátságnak fontos eseménye. (Taps.) Szólásra következik Vári Miklós Csongrád megyei képviselőtársunk. VÁRI MIKLÓS: Tisztelt Országgyűlés! A mai napon az adóreformmal kapcsolatos kérdésekkel foglalkozunk. Elöljáróban szeretném elmondani, hogy a kormányprogram és az adóreformmal kapcsolatos viták során én egyetértek egy-két módosítással a végrehajtásban az adóreformmal. Az előbb felszólaló képviselőtársamnál ékesebben én nem tudom elmondani, ezért hozzászólásom során egy olyan gondolatkörrel kívánok foglalkozni, mely — véleményem szerint — az egész népgazdaságunkra kihat. A kormányprogram vitája során képviselőtársaim hangot adtak annak, s egyre jobban meggyőztek abban a hitemben, hogy a meglevő javaink védelme nem elhanyagolható. Több képviselőtársam szólt a nagy károkat okozó tűzesetekről, Kádár János elvtárs hozzászólásában figyelmeztetett bennünket az emberi hanyagságokból, nemtörődömségekből keletkező tűzesetek nagyságára, 220 millió forintos kár lett az enyészet martaléka. Nem mindegy tehát, hogy ezek a tények hogyan alakulnak népgazdaságunk szempontjából. Ezt a tényt a kormány március 26-án már tárgyalta, s az ülésen hozott egy olyan határozatot, amivel minimálisra kívánja csökkenteni a tűzeseteket. A határozat kimondja, hogy a tűz elleni védekezés feltételét meg kell teremteni elsősorban a gazdálkodó szerveknél és intézményeknél. A gazdálkodó szervek ennek az elvnek csak akkor tudnak eleget tenni, ha az adóreform végrehajtása során a pénzügyi kormányzat segíti a megvalósulását. Konkrétan arra gondolok, hogy a magyar szabványban szereplő, gyártmányjegyzékben szereplő tűzoltó-felszerelések adókulcsát a végrehajtás során nulla-kulccsal támogassa. Természetesen szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy csak azokat a tűzoltó-felszereléseket, amelyek tűzvédelmi célokat szolgálnak. Ezt azért tartom fontosnak elmondani, mert a szabványban vannak olyan tűzoltófelszerelések, amelyeket a polgári élet más területén is használunk, öntözésre, halászati szövetkezetek átemelésre, vagy szivattyúk, üzemanyag-kocsikon szereplő különböző kapcsolószerkezetek, tömlők. Még egyszer szeretném tehát hangsúlyozni, hogy itt a nulla kulccsal csak azt a tűzoltóvédelmi felszerelést kívánom támogattatni, amely tűzoltás céljára és a védelmi szempontok megvalósítására szolgál. Ebben kérem tehát a pénzügyi kormányzat segítségét, hogy a végrehajtás során ezt vegye figyelembe. Egy másik ilyen dolog az, amelyik az elkövetkezendő időben jelentkezni fog a kormányzat előtt: a március 26-i határozat értelmében az országos tűzoltóparancsnokság az új tűzvédelmi jogszabály megtervezésével van elfoglalva. Ebben a tűzvédelmi jogszabályban legjobb tudomásom szerint szerepel a körzet-központú ügyeleti rendszer megtervezése. Ez olyan helyeken kerülne bevezetésre, ahol a két pont között nagy az állami tűzoltók távolsága. Szűkebb környezetemből hozva a példát, Csongrád megyében Szeged és Kiskunfélegyháza között Kistelek igen messze van a két állami tűzoltóságtól, mire a helyszínre érkezik, itt már csak az enyészetet talárja. Ezért tartom szükségesnek, ha ilyen helyeken létrejönnének a körzet-központú, önkéntes tűzoltókból, vagy vállalati tűzoltókból megalakított ügyeletek. Az ügyeleti díj, illetve a tiszteletdíj ilyen fogalmát kérném a pénzügyi kormányzattól, hogy vizsgálja meg, és támogassa ezt a kezdeményezését az Országos Tűzoltóparancsnokságnak. Természetesen nem az 52 ezer önkéntes és az 50 ezer állami tűzoltóra gondoltam itt az ügyeleti díjban és tiszteletdíjban, hanem azokra, akik becsületesen helytállnak a mindennapi munkában. Vagy el kell azon is gondolkodnunk, hogy önkéntes tűzoltókkal és önkéntes segítőkkel próbáljuk-e megoldani, vagy a nagyobb összegű állami tűzoltóságok létrehozását vállaljuk ezeken a területeken. Még egyszer kérem tehát a pénzügyi kormányzatot, szíveskedjék megfontolni, amit az előbb elmondtam, és még egyszer hangsúlyozni kívánom, hogy kizárólag a védelmi célra felhasználható tömlőkről, sugár csövekről, kapcsolóelemekről lévén szó, amit kérünk, és ezzel is segíteni a társadalmi kibontakozást a kormányprogram megvalósításának. Egy másik gondolat, amit el szeretnék még mondani, az egyéni személyek tűzoltófelszerelésének a bevásárlásával kapcsolatos. A tűzoltó-propagandánk során el kell érni, hogy mi egyének is megvásároljuk a tűzoltófelszerelést, tehát ehhez is az szükséges, hogy a nulla adókulcsos sávba essék. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik az országos listán megválasztott Kállai Ferenc képviselőtársunk. KÁLLAI FERENC: Végighallgatva e két és fél nap országgyűlési tanácskozását, azzal kell kezdenem, hogy megállapítsam magamról, hogy nem vagyok teljesen alkalmas a honatyai szerepre. Megpróbálom megmondani, hogy miért nem. Túlságosan beleélős természet vagyok, és nemcsak azt hallom meg, amit elmondanak, hanem azt is, hogy hogyan, és így ez alatt a két és fél nap alatt hidegből melegbe jutva, egyik-másik karakter elemzésébe fogva biológiai rizikófaktorom van. (Derültség.) Malhereusement je ne suis pas bien. Gondolom azt mondtam, hogy nem vagyok túl jó fizikai állapotban. Kádár elvtárssal együtt voltunk Csepelen, magamat ajánlani, mint privát ember, és mint politikus, és természetesen mint színész, nem mint színművész, mint ahogy itt fel is jegyezték, és ezt tulajdonképpen köszönöm, mert nemigen szeretem ezt a megszólítást, hogy művész. Ez alatt a két és fél nap alatt rengeteg rossz problémával találkoztam. Kádár elvtárs azt mondta az első, alakuló ülésünkön, amikor ott összehívta az országos listát, hogy azzal vádolnak bennünket, hogy mi nem harcban nőttünk fel. Én közben járva-kelve az utamat, harcokkal találkozom. Emberekkel találkoztam. És ezeknek az embereknek a