Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-19

1475 Az Országgyűlés 19. ülése, 1987. szeptember 18-án, pénteken 1476 javára, az elképzelésem szerint nem lesz végrehajtható. Mire gondolok? Az áramdíjak egységesítésére. Az idényjellegű szolgáltatások kedvezményeire, az áruválaszték szélesítésére, a dolgozók megközelítőleg, persze teljesítménytől függően bérezésére, különös gonddal a közlekedési ágazatban. Egyetlen kérdés, amit ki szeretnék emelni, és súlypontozni ezzel kapcsolatban: Semmilyen szolgáltatásban nincs olyan aránytalanság szerintem Magyarországon, mint az áramdíjban. Ebben az országban négy-öt fajta áramdíj üzemel, és ez szerintem az igazságos teherviselést nagyban befolyásolja. Remélem, az Országos Anyag- és Árhivatalnak van annyi ideje a következő időszakban, ha erre sor kerül, hogy az adóreformmal egyidőben az áramdíj reformját is valósítsák meg. (Taps.) Fontos lenne figyelembe venni olyan jellegű pénzforrások helyzetét, melyet a lakosság fizet be és adókedvezményben kellene részesíteni. Ilyenek a különböző társulások által befizetett összeg, legfőképpen az egészséges ivóvíz ellátására fordított befizetés öszszegét kellene adómentesíteni. Úgy gondolom, ez országos érdek és kormányprogram is, a gyors megvalósítása jelentős előnyökkel járna, és a hozzájárulás öszszege, ami éveken keresztül emelkedik, az államháztartás pénzügyi helyzetében, ha kismértékben is, de javító tényezőként hatna. Tisztelt Országgyűlés! Beszámolóm második részében a szociálpolitikai intézkedésekkel kívánok foglalkozni, mely felett hosszas vita után — úgy tűnik — egységes álláspont alakult ki, azt támasztja alá a Pénzügyminisztérium előterjesztése, a csomagterve is. Részbeni megnyugvást ad számomra, hogy a nyugdíjasok és gyermekes családok helyzetével külön is kiemelten foglalkozik a tervezet, úgy gondolom, a nyugdíjasok magas száma ezt indokolja is. Indokolja, hogy a nyugdíj vásárlóértékét meg kell őrizni, azonban arról ne feledkezzünk meg, hogy ebből a nyugdíjból meg is kell, meg is lehessen élni. A gyermekes családoknak nyújtandó támogatás, a családi pótlék és gyermekgondozási pótlék nem tűnik elégségesnek az árakhoz viszonyítva, még akkor sem, ha ez százalékban többnek látszik. Sőt, az újabb változat szerint a támogatás még csökken is. Úgy gondolom, hogy a gyermekélelmezési és gyermekruházati támogatást a jövőben is támogatni kell úgy, hogy a családok terhét ezek a kiadások ne növeljék, azokkal szemben, akik nem vállalják a gyermeknevelést, csak saját fenntartásukról gondoskodnak. El kell azon gondolkodni, hogy a gyereküket nem vállalók, az államra átruházó szülők milyen mértékben vállaljanak pénzügyi felelősséget. Úgy gondolom, ezekkel szemben alkalmazni kell a szigorú végrehajtást, miszerint a befizetésnek fedezni kell az állam által biztosított nevelési költségeket. A családi pótlék felhasználását — véleményem szerint — ellenőrizni kell valamilyen formában. Mire gondolok a fejtegetésem kapcsán? Elismerés és tisztelet azoknak a családoknak, akik gyermekük felnevelésére fordítják ebből a szociális juttatásból fakadó pénzüket. Még nagyobb elismerés — véleményem szerint — azoknak, akik kettő, három vagy ennél több gyereküket becsülettel, tisztességgel nevelik fel. De elgondolkodtató azoknak a nagy száma, akik ezt a pénzt nem a gyerekek nevelésére, nem a család boldogulására, hanem egyéni felhasználásra, nem egy esetben az alkoholra fogyasztják el. Az a kérésem és az a javaslatom, hogy valamilyen formában e pénznek a felhasználását ellenőrizni kell, gondolok itt a tanácsokra, a gyámügyekre, illetve a gyermekek nevelését ellenőrző egészségügyi dolgozóknak a felelősségére. Amennyiben megállapítást nyer, hogy ez a pénzösszeg nem oda van felhasználva, amire ezt az állam előirányozta, kérem, e pénznek a természetben vagy más formában való juttatását a gyerekek számára. Hiszen ... (Taps.) Hiszen tudvalevő: ebből a rétegből kerülnek ki a hátrányos helyzetű gyerekek, ebből kerül ki azoknak a száma, akik nem végzik el a nyolc általános iskolát, és emiatt a bűnözés egyik melegágya lesz. Úgy gondolom, az elkövetkező időben a társadalmi juttatás felhasználását társadalmilag ellenőrizni kell. Keresőképes lakosság által befizetett összeget, amelyet adó formájában kötelesek befizetni, nem szabad felelőtlenül felhasználni, a felhasználásról, a tájékoztatás lehetőségét figyelembe véve, számot kell adni. Erről a két nap alatt már hangzott el javaslat. Tisztelt Országgyűlés! Azzal kezdtem felszólalásomat, hogy a magánszemélyek jövedelemadóról szóló törvénye sok fórumon vizsgázott. Most, itt a legfelsőbb fórumon a Tisztelt Házban is vizsgázik. De vizsgázik a készítők stábja is, de mi képviselők is ezt teszszük, amikor véleményezzük. Úgy gondolom, hogy a bizonyítványt a következő években fogjuk megkapni, és ha az elképzeléseket nem igazolja az adóreform, akkor mi ennek csak a rossz bizonyítványunkat tudjuk magyarázni. A szavazás előtt sokan gondolkodunk — remélem, hogy gondolkodtunk — azon, hogy igennel vagy nemmel szavazzunk a törvényjavaslat kapcsán. Bennem is felmerült az a kérdés, hogy esetleg a nem elfogadás mellett döntök. Azonban Grósz elvtárs tegnapi zárszava, amivel összegezte a kormányprogramot, pontosan más irányba terelte a véleményemet és a figyelmemet. Meggyőződésem, hogy valamennyi képviselőtársunk úgy fog dönteni — mivel ez elkötelezettség számunkra, és választópolgáraink is megértik —, hogy jelen pillanatban a kivezető útnak ez is egyik alappillére, hogy ezt a két törvényjavaslatot elfogadjuk. Úgy döntöttem, hogy a törvénytervezetet a szociálpolitikai csomagtervvel együtt, az eredeti formában elfogadom. Azzal a feltétellel, ha a pénzügyi tárca nem enged kibúvókat, további kedvezményeket a bevezetés megvalósításához. Azaz: a miniszter, az igazgató, a művész, orvos és hengerész jövedelmének megfelelően köteles személyi jövedelemadót fizetni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt képviselőtársak! Engedelmet kérek arra, hogy egy műsoron kívüli bejelentést tegyek: a francia parlament külügyi bizottságának a küldöttsége tartózkodik most nálunk, meglátogatták ülésün-