Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-17

1221 Az Országgyűlés 17. ülése, li hogy milyen reformot vagyunk képesek megvalósíta­ni, az megfelel-e a mai követelményeknek? A változások három fő területre irányulnak. Az egyik a szabályozórendszer egyes fő elemeinek gyö­keres átalakítása, új eszközök beléptetése; ezt szolgál­ja a monetáris eszköztár bővülése, a vagyonérdekelt­ség elemeinek kiépítése és az új társulási törvény ki­dolgozása. A változások másik területe a piaci mechanizmu­sok kiteljesítése, a megteremtett vállalati önállóság tartalmának erősítése, a központi elvárások informá­lis csatornákon történő közlésének megszüntetése, a részletekbe menő szabályozás kötöttségeinek oldása, a vállalkozás és a vállalati felelősség következetes ér­vényesítése. S végül szándékunk a kormányzati irányí­tás^ tervezés módszereinek olyan továbbfejlesztése, amely az új körülmények között is eredményesebben képes a folyamatokat az össztársadalmi érdek, a gaz­daságpolitikai célok szerint befolyásolni, ami nem ki­sebb feladat, mint a piaci viszonyok érvényre jutta­tása. Ezekhez a változásokhoz olyan új eszközöket is igénybe kell venni, mint a mostani ülésszakon előter­jesztésre kerülő adóreform. Az adóreform előkészíté­sének nagy és ellentmondásos társadalmi visszhangja jelzi, hogy itt nem egyszerűen adótechnikáról van szó, hanem a társadalmi újraelosztás és a közteherviselés új rendszeréről, vagyis fontos társadalompolitikai kér­désről. A közvélemény érdeklődése érthetően a sze­mélyi jövedelemadóra összpontosul, de itt is szeret­ném hangsúlyozni, hogy népgazdasági szempontból, így a lakosság szempontjából is az általános forgalmi adó jelentősége nem kisebb, és e kettő szorosan ösz­szefügg. A pénzügyminiszter feladata, hogy az előterjesz­tett törvényjavaslatokat a kormány nevében indokol­ja. A munkaprogrammal összefüggésben arra szeret­nék rámutatni, hogy az új adórendszert a gazdaságirá­nyítás olyan eszközének tekintjük, amellyel a vállalati és sok tekintetben az állampolgári magatartás is befo­lyásolható. Ebben a rendszerben a vállalat értékterme­lő tevékenységét várhatóan pontosabban tudjuk kö­vetni. Ha növelni akarjuk az emberek vállalkozó ked­vét, kibontakoztatni alkotó erejüket, akkor el kell fo­gadnunk a teljesítményekkel arányos, kiugróan magas jövedelmeket is. De az adórendszer átalakításával is elő kell segíteni, hogy ezek jelentős része visszaára­moljon a műszaki-technikai fejlesztésbe. Sokan felvetik, hogy a kis- vagy közepes jövedel­műek miért adózzanak? Erre azt lehet válaszolni: azért, mert a jövőben az állam az ő borítékukba is el­helyezi azt a pénzt, amit eddig a vállalattól, vagyis a dolgozóktól vont el. Azért teszi ezt, hogy világossá váljék: a közkiadások fedezetét nem a társadalom fe­lett álló állam, hanem az állampolgárok állítják elő, s ha rajtuk keresztül jut a költségvetésbe, jobban oda­figyelnek a közpénzek felhasználására, a közpénzből gazdálkodók pedig nagyobb felelősséggel sáfárkodnak a közkiadásokkal, az adófizetők pénzével. Tisztában vagyunk azzal, hogy ezeket a lehetősége­ket pusztán az adórendszer reformja nem váltja való­7. szeptember 16-án, szerdán 1222 ra. Az adórendszer eszköz, amit használni lehet jól is, rosszul is. A kormányzat felelőssége, hogy jól alkal­mazza, legyen ereje és bátorsága legyőzni az indoko­latlan ellenállást, és ugyanakkor engedjen utat min­den olyan ésszerű javaslatnak, amely a rendszer me­netközbeni tökéletesítését szolgálja. A kormány — összhangban a Központi Bizottság 1987 júliusi határozatával — úgy ítéli meg, hogy bér­rendszerünk reformjára is szükség van. Ennek napi­rendre tűzését éppen a népgazdaság, ezen belül az ál­lami szektor nem kielégítő teljesítménye kívánja meg. Nem folytatható tovább az a gyakorlat, hogy a nép­gazdaság nehéz helyzetére való hivatkozással — az egyén, illetve a dolgozó kollektíva teljesítményére va­ló tekintet nélkül — visszafogjuk a bért és nivelláljuk a bérarányokat. A bérreform tehát nem olyan tenni­való, amellyel majd akkor kell megbirkóznunk, ha eh­hez a feltételek — a megfelelő népgazdasági teljesít­mény, az anyagi eszközök oldaláról — rendelkezé­sünkre állnak. Ellenkezőleg: nélküle, a teljesítésben való tényleges egyéni és kollektív érdekeltség megszi­lárdítása, létrehozása nélkül nincsenek reális esélyeink arra, hogy a népgazdaság helyzete érdemben javuljon. Megengedhetetlen leegyszerűsítés lenne ugyanak­kor a bérreformot általános, ellenszolgáltatás nélküli reálbéremelésként felfogni. Mint köztudott, a reálbé­rek általános emelésére a közeli években nem nyílik módunk. A bérreform — amely elgondolásaink szerint széles önállóságot ad a vállalatoknak a bérrel, mint termelési költséggel való gazdálkodásban — a gazdasági reform­folyamat szerves része. A kormány a közeljövőben programot dolgoz ki a bérreformra, amelynek folya­matos megvalósítása már 1988-ban megkezdődhet. Olyan esztendők előtt állunk, amikor azt sem le­het elosztanunk, amit megtermeltünk, amiért megdol­goztunk. Ha átmenetileg és szerény mértékben is, de csökkenteni kell a lakossági fogyasztást. A fogyasztói áraknak az előző években megszokottnál jelentősebb emelése most elkerülhetetlen. A kormány szilárd el­határozása, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel csökkenti az inflációs nyomást. Az 1988-ra tervezett 14-15 százalékos fogyasztói áremelést követően már 1989-től csökkentjük az áremelkedés ütemét. Emel­lett gondoskodunk arról, hogy a kereskedelem megfelelő színvonalú, minőségű és választékú árukíná­lattal álljon a vásárlók rendelkezésére. A kormány munkaprogramja ebben a jelenlegi helyzetben is felelősen foglalkozik az életszínvonal, a társadalmi, szociális gondoskodás feladataival. Az át­rendeződéssel együtt járó feszültségek enyhítésére kü­lön intézkedéseket tervezünk. Az elhelyezkedésben, a foglalkoztatásban várható nehézségek ellenére a kormány garantálja a szociális biztonságot. A kiegyensúlyozottabb szociális viszo­nyok érdekében tervbe vettük a szociálpolitika meg­újítását. Ennek keretében a központi és helyi eszkö­zöket elsősorban a fiatalok, a gyermekes családok, az idős korúak, a hátrányos helyzetűek ellátására össz­pontosítjuk. Ilyen szellemben terjesztjük az ország­gyűlés elé 1988-ban a nyugdíjrendszer módosítását.

Next

/
Thumbnails
Contents