Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-17

1223 Az Országgyűlés 17. ülése, 1987. szeptember 16-án, szerdán 1224 Család- és népesedéspolitikai céljainkkal összhangban gondoskodunk az ezt szolgáló eszközrendszer fokozatos kiépítéséről, korszerűsítéséről. A következő három évben a lakásépítést, -felújítást, és a minőségi cseréket is számítva mintegy 550—600 ezer család lakáshelyzete változik kedvezően. Ehhez új lakásgazdálkodási rendszert kell kidolgoznunk a társadalmi szervezetek, mindenekelőtt a Kommunista Ifjúsági Szövetség bevonásával. A lakásmobilitás felgyorsításával, igazságosabb támogatási rendszer kialakításával kell segítenünk az otthonteremtés feltételeit. Hozzáteszem, hogy a szociális viszonyok javításában is számítunk a társadalom részéről eddig is tapasztalt segítőkészségre. Elvárjuk a szülők gyermekeik iránti és gyermekek szüleikkel szembeni kötelességérzetének növekedését, mert ennek értékét, érzelmi többletét a leggondosabb kormányzati szociálpolitika sem helyettesítheti. Tisztelt országgyűlés! A kormány tisztában van azzal, hogy csak akkor szerezheti meg a programhoz nélkülözhetetlen társadalmi támogatást, ha érezhetően megnő a társadalmi ellenőrzés, ha az állampolgárok képviselőik útján és közvetlenül is felelősen szólhatnak bele a gazdasági célok és eszközök kijelölésébe. A kormányzati lépésekkel érintett egyes csoportok képviselőinek bevonása a döntések előkészítésébe, a döntéselőkészítés egészének nagyobb nyilvánossága nem csupán a döntések minőségét javíthatja, de hozzájárulhat a társadalmi aktivitás ma oly szükséges kibontakoztatásához is. A Minisztertanács és az állami irányító szervek munkájának korszerűsítése, a kormányzati tevékenység fejlesztése nem oldható meg egyetlen határozattal. Az erre irányuló előkészületek már évekkel ezelőtt megkezdődtek, és ez lehetővé teszi, hogy a szükséges döntések rövid időn belül megszülessenek. A kormány munkamódszerének megújítása szempontjából az államigazgatás központi szervei munkájának ésszerűsítése és összehangolása, valamint a döntési jogkörök és a felelősségi viszonyok világos elhatárolása a legsürgetőbb feladat. Azt akarjuk elérni, hogy a Minisztertanács elsősorban nagy horderejű kérdésekben döntsön és ne terheljék részletkérdések. Szükség esetén természetesen képesnek kell lennie az operatív döntések gyors meghozatalára, és egyes elhatározások korrigálására is. A kormány mellett olyan szakértői hálózat kialakítására van szükség, amely képes az egyébként nélkülözhetetlen hivatali szakértelmet és ágazati szemléletet kontrollálni és az egységes kormányzati szempontokat megfogalmazni. A Minisztertanács munkájának testületi jellegét úgy kívánjuk erősíteni, hogy ezzel együtt az adott államigazgatási terület irányításában növekedjen a miniszteri önállóság és felelősség. A miniszterek, illetőleg a minisztériumok munkájában egyidejűleg kell érvényesíteni az összkormányzati szemléletet, és a többi tárcával való együttműködési készséget. A vállalati önállóság fejlesztésével párhuzamosan oldani szándékozunk az irányítás túlzott ágazati zártságát, a népgazdaság egészében pedig a merev, funkcionális és ágazati elkülönülést. Célunk annak elősegítése, hogy a gazdasági minisztériumok egy adott népgazdasági ág átfogó, tulajdonformáktól független szabályozására, befolyásolására, ne pedig a vállalatok hierarchikus irányítására koncentráljanak. Közeli teendőink sorába tartozik, hogy rendezzük egyes országos hatáskörű államigazgatási szervek jelenlegi ellentmondásos helyzetét. Azokat a szerveket, amelyeknek valójában nincs államigazgatási jellegük, sajátosan szabályozott vállalattá, vagy költségvetési intézménnyé tervezzük átalakítani. Az állami irányító munka természetesen nemcsak kormányzati szinteken folyik. A vállalatok, a lakosság termelőként, fogyasztóként vagy állampolgárként közvetlenül az államigazgatás alsóbb szintű szerveivel kerül kapcsolatba. Az állami munka hatékonyságát, politikai céljaink gyakorlati megvalósítását többnyire az itt szerzett közvetlen tapasztalatokon mérik. Ezért a Minisztertanács, mint az államigazgatás központi szerve, megkülönböztetett figyelmet fordít az államapparátus munkájára, munkafeltételeire, és minden szinten növelni kívánja a munka szakszerűségét és törvényességét. A nehezedő gazdasági körülmények nemcsak az állampolgári, hanem a hivatali fegyelmet is lazítják, kedveznek a korrupciónak, a pozícióval, a „gazdasági hatalommal" való visszaélésnek. A kormány a gazdasági okok lehetőség szerinti megszüntetése mellett minden rendelkezésére álló eszközzel, többek között az ellenőrzési tevékenységgel, az igazságszolgáltatás és a bűnüldözés erősítésével is fel akarja venni a harcot a negatív társadalmi tendenciák, különösen a korrupció, a hatalommal való visszaélés és a protekcionizmus ellen. Céljainkból következik, hogy magát az államot is olcsóbban kell működtetnünk. Nagyon fontos természetesen, hogy az állami költségvetés kiadásainak csökkentésére irányuló törekvéseink során ne kergessünk illúziókat, és ne kövessünk el hibákat. Az egészségügyre, vagy az oktatásra fordított összegek csökkentése például nem lehet célunk, de a hatékonyabb működtetést, a gazdaságosabb felhasználást itt is elő kell mozdítani. Biztonságunk és nemzetközi kötelezettségeink teljesítésének garantálásával egyidejűleg takarékosabban kell gazdálkodnunk a védelmi kiadásokkal. Álláspontunk szerint az állami szerveknél kisebb létszámú, de képzettebb, jobban megfizetett apparátusra van szükség. Ezt már régen hangoztatjuk, de érzékelhető eredményeket még alig mutathatunk fel. Ezért itt is fordulatra van szükség. Meggyőződésem, hogy a létszámcsökkentés legfőbb haszna nem elsősorban forintban mérhető, hanem a rendszer hatékonyabb működésében, ami főleg áttételesen, politikai értelemben az állampolgári közérzetre gyakorolt hatásában fejthet ki igen pozitív hatást. Elhatározott szándékunk, hogy munkánkat az eddiginél jobban az Országgyűlés ellenőrzése alá helyezzük, és szervezeti megoldásokat is akarunk teremteni arra, hogy a kormány szándékairól, terveiről már a