Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-17

1219 Az Országgyűlés 17. ülése, 1987. szeptember 16-án, szerdán 1220 rülhetetlen azért is, mert a költségvetési hiányt fokozatosan meg kívánjuk szüntetni. 1988-ban már szeretnénk a jelenlegi 30—35 milliárd forint hiányt 15—25 millirádra leszorítani. 1990-re pedig egyensúly körüli állapotot kialakítani. Azt is tudjuk, hogy a költségvetési hiány megszüntetésének fő útja a bevételi források növelése, de erre rövid távon nem látunk lényeges lehetőséget. Gazdasági rendszerünk alappillére változatlanul az állami és szövetkezeti tulajdon. Ezt azért tartom szükségesnek külön is hangsúlyozni, mert csakis erre a szilárd alapra épülhet az a törekvésünk, hogy a tulajdonformák gazdagodjanak, egymáshoz minél változatosabb módon kapcsolódjanak. Nincs okunk arra, hogy egy rosszul értelmezett ideológiai stabilitás jegyében ne lépjünk olyan gyakorlati ügyekben, amelyek ellen csak az szól, hogy eddig még nem alkalmaztuk. Megújulásra képes és megújuló szocialista társadalmunknak a változó világ minden, a társadalmi haladást szolgáló jelenségét be kell tudni építeni a maga rendjébe. A társadalmi tulajdonnak ott kell hasznosulnia, ahol a közösség számára a legtöbb jövedelmet hozhatja. Ezért törekszünk az állami tulajdon belső zártságának további oldására, többek között arra, hogy megteremtsük a vállalati kollektívák és a dolgozók vagyonérdekeltségét. Versenyegyenlőséget akarunk kialakítani az állami, a szövetkezeti vagyon, illetve az egyéni kistulajdon alapján gazdálkodó szervezetek között. Támogatni kívánjuk a magántulajdonnak a szocialista vállalkozásokhoz kapcsolódó formáit, növelve ezzel a szocialista vonásaikat, valamint az önálló egyéni és társas kistulajdont. Céljaink eléréséhez a másik fontos lehetőség a nemzetközi gazdasági együttműködés továbbfejlesztése. Részvételünk a nemzetközi munkamegosztásban társadalmi-gazdasági fejlődésünknek meghatározó tényezője. Országunk fejlődését távlatilag is az dönti el, hogy mennyiben sikerül összehangolni a stabilizációs programot az átfogó világgazdasági nyitás stratégiájával. Olyan külgazdasági politikát kívánunk folytatni, amely lehetővé teszi a külkereskedelmi, pénzügyi, műszaki-tudományos és gazdasági együttműködés sokirányú és sokoldalú fejlesztését minden, hazánkkal együttműködni kész nemzettel, nemzetközi gazdasági és pénzügyi szervezettel. Ennek jegyében ösztönözzük a tartós termelési kooperációkat és a külföldi működő tőke fokozott bevonását, tovább javítva az ehhez szükséges feltételeket. Miként eddig, a jövőben is maradéktalanul eleget teszünk fizetési kötelezettségeinknek. Gazdasági fejlődésünk egyik legfontosabb alapja a szocialista országokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval folytatott kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködés hosszú távú fenntartása. Ehhez forgalmunk jelenlegi szintjét meg kell őrizni, de ha lehet, bővíteni kell. Az együttműködés egyik színtere a KGST. Arra törekszünk, hogy az eddiginél jobban használjuk fel a szocialista gazdasági közösségben rejlő lehetőségeket. Ezért támogatjuk azokat a törekvéseket, amelyek az együttműködés egész rendszerének erőteljesebb ütemű korszerűsítésére, a szocialista közösségnek a világfejlődéshez való minél szorosabb kapcsolódására irányulnak. Nagy figyelmet fordítunk a fejlett tőkés országokkal való kereskedelemre és ahol lehet, a műszakitudományos együttműködésre. Egyrészt a termelőalapunk modernizálása, a fejlett termelési módszerek átvétele, másrészt fizetési kötelezettségeink teljesítése igényli a gazdasági kapcsolataink fejlesztését. A konvertibilis elszámolású külkereskedelmi áruforgalomban már 1988-ban jelentős aktívumot kell elérni. Döntően fontos, hogy a szükséges aktívumokat lehetőség szerint minél nagyobb hányadban az exportbevételek növelésével érjük el. Figyelmeztető jel, hogy a dollárban számolt magyar kivitel értéke az évtized eleje óta lényegében változatlan. Ennek legfőbb oka, hogy kivitelünk termékszerkezete mindinkább elmarad a nemzetközi élvonal, sőt újabban a középmezőny mögött is. Az exportképesség javítását az általános növekedési és egyensúlyi követelményeken túlmenően nyomatékos importérdekek is sürgetik. A magyar gazdaság műszaki korszerűsítése, szerkezeti átépítése, a veszteséges tevékenységek importtal való helyettesítése külön-külön és együttesen követelik az import rendszeres bővítését. Ez viszont szintén elválaszthatatlan az export-teljesítmények növelésétől, a teljesítmény javulását kikényszerítő gazdaságpolitikai fordulattól. A stabilizációs időszak céljainak megalapozásához a konvertibilis elszámolású kivitel évi átlagban 4-5 százalékos, az ipari kivitel 6-7 százalékos bővítése szükséges. Különleges erőfeszítéseket igényel az a körülmény, hogy jelenleg még nincs mód az import általános bővítésére, vagyis az igényeknek csupán szelektív kielégítése biztosítható. Feltétlenül javítanunk kell viszont az import szerkezetét. Az ipar által felhasznált tőkés importon belül például rendkívül alacsony, mindössze 10 százaléknyi arányt képvisel a gépimport, és ez tarthatatlan. ösztönözzük a szocialista import növelését is. Szocialista partnereink részéről is megvan a politikai szándék, de a konkrét megvalósítás útjai nincsenek még kimunkálva. Arra kell kölcsönösen törekednünk, hogy az egymásnak szállított termékek, minőségüket és alkatrész-utánpótlásukat tekintve is egyre inkább feleljenek meg a világpiaci követelményeknek. Tisztelt Országgyűlés! A tartalékok mozgósításához, erőforrásaink jobb kihasználásához sürgetően szükséges gazdaságirányítási rendszerünk megújítása. A kormánynak az a véleménye, hogy irányítási rendszerünk és eszközeink nem fejleszthetők csak a szabályozók módosításával, ahogy azt a korábbi években rendszeresen tettük. Munkaprogramunk a Központi Bizottság júliusi határozatának megfelelően átfogó feladatokat tartalmaz irányítási rendszerünk megújítására, továbbfejlesztésére. Számunkra tehát nem kérdés, hogy reformpártiak vagyunk-e vagy sem. Ezt azok vitatják, akik politikai kételyeket akarnak elhinteni. A kérdés inkább az,