Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-3

169 Az Országgyűlés 3. ülése, 1985. október 11-én, pénteken 170 nem egy ösztönző pénzügyi politika része le­gyen. A sokszor terhesnek tartott pénzügyi fel-* tételek enyhítésének útját tehát nem a haté­konysági követelmények csökkentése, hanem a pénzügyi rendszer ösztönző erejének erősítése, a teljesítmények és jövedelmek igazságosabb összehangolása kell, hogy szolgálja. Ez vezet el véleményem szerint a dinamikusan fejlő­dő vállalatok tevékenységének alátámasztásá­hoz és ahhoz, hogy a kellően nem hatékony vál­lalatok vagy gyorsan megjavítsák tevékenysé­güket, vagy gyorsan visszafejlődjenek. Hadd jegyezzem meg, hogy véleményem szerint ez az inflációellenes politika legmélyebb alapja; az inflációellenes politikát nem korlá­tozhatjuk önmagában az árhivatal vagy az ár­megállapítás tevékenységére. Feladatnak tekintjük emellett a vállalatok és a lakosság önkéntes 'megtakarításának to­vábbi ösztönzését, mert ez is segít abban, hogy a költségvetési terhek bizonyos fokig mérsék­lődjenek. Utalni szeretnék arra, amit Lázár elv­társ a beszámolóban mondott; a lakossági adó­rendszerben a méltányosabb közteherviselést is eredményező intézkedéseket kell hoznunk mind az adó-, mind pedig az illetékrendszerben. Kötelességünk az is, hogy a költségvetési intézményektől legalább olyan igényes tevé­kenységet várjunk el, mint a vállalatoktól. A költségvetési intézmények széles köre igen sok intézkedést tett hatékony, takarékos gazdálko­dásra. De azért ezen a téren sem kevés az olyan intézmény, amely inkább a kétségkívül valós szűkösségre hivatkozik, anélkül, hogy alkotóan átgondolná a szervezeti-intézményi rendszer ter­jedelem- és funkció-elavultságából táplálkozó veszteségek és pazarlás kiküszöbölésének útját. Ezért e téren is erőteljes politikát kell foly­tatnunk. A magunk részéről az indokolatlan kö­töttségek csökkentését, a döntések decentralizá­lását, a felelősebb intézményi gazdálkodást, a bevételekben való érdekeltségek erősítését kí­vánjuk alátámasztani. De megköveteljük, hogy a helyi vezetők azután éljenek is. ezekkel a le­hetőségekkel. Végül szeretném fölhívni az önök figyel­mét is — és természetesen elsősorban a magam figyelmét — azokra a megjegyzésekre, amelye­ket a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság a zár­számadási jelentéshez tett. A Népi Ellenőrzési Bizottság egyetértett az 1984. évi gazdasági­pénzügyi folyamatoknak a zárszámadás indoko­lásában kifejtett minősítésével, alapvetően pozi­tívan értékelte a pénzügyi és költségvetési poli­tika szerepét. De rámutatott arra a jogos igény­re is, hogy a költségvetési tervezés legyen meg­alapozottabb, az évközi módosítások valóban csak az ésszerű rugalmasság igényéhez igazodja­nak, ne legyenek még kivételesen sem az átgon­dolatlanság kényszerű következményei. Ügy vé­lem, ezt a megállapítást a vita, Lázár elvtárs válasza teljes mértékben megerősítette. Mi azért igyekszünk olyan rendszert és stílust kialakí­tani, amely ezeket a hiányosságokat mielőbb maximálisan csökkenti, remélhetőleg előbb­utóbb teljesen kiküszöböli, és ebben számítunk az illetékes országgyűlési bizottságok megala­pozott bíráló megjegyzéseire és felelős javasla­taira egyaránt. Kérem a Tisztelt Országgyűlést, hogy a be­terjesztett törvényjavaslatot a bemutatott költ­ségvetési mérleg adatainak megfelelően fagyja jóvá. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Javaslom, hogy hallgassuk meg Varga Gyula képviselőtársunkat, a terv- és költségvetési bizottság előadóját. VARGA GYULA: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Elvtársak! Az előttünk levő, a kormány által benyújtott, a Magyar Népköz­társaság 1984. évi költségvetésének végrehajtá­sáról szóló törvényjavaslatot Országgyűlésünk állandó bizottságai nagy felelősséggel, aktivitás­sal vitatták meg. Az érdeklődést és az aktivitást mutatja, hogy a bizottságokban 61-en szólaltak fel, mond­tak véleményt, vagy tettek javaslatot a gazda­ság kedvező folyamatainak erősítésére, a kedve­zőtlen jelenségek megszüntetésére, vagy leg­alább azok mérséklésére. A bizottságokban az érdemi munkát segí­tette, a képviselő elvtársak informáltságát pe­dig javította a Központi Népi Ellenőrzési Bizott­ság írásos véleménye az állami költségvetés vég­rehajtásáról. Ezt a jelentést is megtárgyalták a bizottságok, és azt olyannak tartották, amely figyelmet érdemel a további munka során is. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság vé­leménye lényegét tekintve — erről szólt a pénz­ügyminiszter elvtárs is — megegyezett a pénz­ügyminiszter elvtárs jelentésével, értékítéleté­vel, ugyanakkor több olyan kedvezőtlen jelen­ségre is felhívta a figyelmet, amely akadályozza a gazdaságpolitikai célok megvalósítását. Pél­dául: a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság vé­leménye szerint az egyensúlyi helyzet eddigi javítása alapvetően pénzügyi, költségvetési esz­közökkel valósult meg. Ez azonban bizonyos kedvezőtlen hatásokkal is járt: gyakoriak vol­tak a szabályozás mértékeinek — sokszor utóla­gos — változtatásai, a vállalati gazdálkodásba és â jövedelem felhasználásába való központi be­avatkozások, amelyek nem kedveztek a vállal­kozásoknak, a kezdeményezéseknek és a haté­konyságra épülő vállalati differenciálódások­nak. Az egyensúly javulását a belső felhasználás, mindenekelőtt a felhalmozás visszafogása is be­folyásolta, ami viszont korlátozta a gazdaság korszerűsödésének lehetőségeit. Tisztelt Országgyűlés ! A bizottságok az 1984. évi költségvetés végrehajtásáról szóló je­lentéssel egyetértettek. A terv- és költségvetési bizottság október 4-én összegezte a tapasztala­tokat és megállapította: a szigorú kormányzati intézkedések és a vállalati, lakossági erőfeszítések hatására a terv összességében a gazdaságpolitikai céljainknak megfelelően teljesült. Az 1984. esztendő eredmé­nyes volt. Ez lemérhető azzal — mint arról He­tényi elvtárs is szólt —, hogy fizetőképességün­ket megőrizzük; /

Next

/
Thumbnails
Contents