Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-3

171 Az Országgyűlés 3. ülése, 1985, október 11-én, pénteken 172 nehéz körülmények között külkereskedelmi mérlegünk aktívummal zárt, noha valamelyest elmaradt a tervezettől; a lakosság fogyasztása, az egy főre eső reáljövedelem a tervezett 0,5 százalék helyett 1 százalékkal javult. Erről is szólt a pénzügyminiszter elvtárs. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy a jövedelemtöbblet döntő része a kis- és magánvállalkozásokból származik. Az eredményeket elismerve a bizottságokban élénken és szenvedélyesen szóltak azokról a kérdésekről is, amelyek nem a tervnek megfelelően alakultak, és akadályozták a terv maradéktalan megvalósulását. Több éven keresztül megfigyelhető — és ez az 1984. évre is jellemző, még akkor is, ha az ipar- az előirányzott tervét mennyiségileg teljesítette —, hogy az ipar, de különösen a gépipar értéket hozó teljesítménye a szükséges és lehetséges szinttől elmaradt. Ennek alapvető oka — mondotta több képviselő —, hogy az ipar termékszerkezetériek, műszaki színvonalának lassú a korszerűsödése és elégtelen a nemzetközi versenyképessége. Más szóval: az ipar termelési szerkezete nem a kívánt irányban fejlődött. Ennek oka részint a felhalmozási erőforrások elégtelenségében, részint az innovációs készség, a műszaki haladás iránti fogékonyság nem kielégítő színvonalában keresendő. Az energiafelhasználás — sajnos — az előző évek csökkenésével szemben a számítottnál jobban nőtt. A fajlagos anyagköltségek nem csökkentek megfelelően. Általában a termelési költségek szintén nőttek. A beruházásra fordított összeg is több a tervezettnél, és különösen kedvezőtlen, hogy a beruházók nem az exportképességet növelő, a költségeket csökkentő fejlesztésekre fordították anyagi erőiket. A vitában sokan bírálták a gazdasági szabályozókat — ez a tegnapi és a mai vitában is érzékelhető volt —, főleg azok gyakori változásait, és azt, hogy azok nem segítették eléggé a gazdaságpolitikai célok megvalósítását^ nem ösztönöznek nagyobb hatékonyságra, az exportra, sőt — ahogy mondták — ma előnyösebb a vállalatoknak a hazai piacra termelni. Már hosszabb időszak tapasztalatai igazolják, hogy a közgazdasági szabályozás módosításai során a kelleténél erőteljesebben érvényesülnek a költségvetési megfontolások, korlátozva a gazdaságpolitikai törekvések érvényesülésének lehetőségeit. A szabályozásnak mindkét célt szolgálnia kell. Az egészséges, perspektivikus szükségleteket is tükröző arányok fenntartására azonban nagyobb erőfeszítéseket kell tenni. Ügy véljük, hogy a költségvetési egyensúly biztosításában az eddigieknél nagyobb szerepet kell és lehet szánni a társadalmi közkiadásokkal való takarékosabb gazdálkodásnak is. Ma már — azt hiszem, mindenki számára nyilvánvaló, hogy — a szabályozók nem maradhatnak statikus állapotban., Ha mozog a világ, változnak a viszonyok, akkor a szabályozóknak is változniuk kell. Az már viszont kevésbé érthető, hogy a szabályozók egy része egy évet sem bír ki, és túlságosan lassan változik akkor is, amikor életképességét a gyakorlat nem igazolta vissza. E témával kapcsolatban egyébként több képviselőtársam szólt arról, hogy életünket, magatartásunkat befolyásoló társadalmi környezet, morál nem eléggé teljesítményt követelő, teljesítményt kikényszerítő, és ezért nem is ösztönöz kellően a fegyelemre, a szervezett, keményebb munkára. És az is igaz, hogy a gazdaságfejlesztést elősegítő infrastruktúra mindmáig nagyon alacsony színvonalú. Kedves Képviselő Elvtársak! A költségvetési bizottság vitájában többen szóvá tették I — eire a miniszter elvtárs is utalt —, hogy a zárszámadási jelentés a képviselők jobb informálása miatt javításra szorulna. Elhangzottak olyan vélemények, hogy a beszámoló jelenlegi formájában túlságosan összevont, és ennek következtében nehéz áttekinteni például a költségvetés és a vállalatok közötti kapcsolatok rendszerét, noha azok ma — számos vonatkozásban — döntő problémát jelentenek. Ismeretes, hogy a költségvetési egyensúly biztosítása végett a vállalati nyereségeket erőteljesen adóztatják: számos vállalat véleménye szerint az érdekeltséget és az exportot fenyegető mértékben. Másfelől: a költségvetés szubvencióra és dotációra jutó hányada még mindig .25 százalék, ami a múlthoz képest javulást jelent, de a mai helyzetben soknak tűnik. Ezért közgazdasági és műszaki körökben vannak olyan nézetek, hogy a költségvetés még mindig elvon a jóktól, hogy a gyengéket segítse, noha a gazdaságtalan tevékenységek és vállalkozások megszüntetésére már számos határozat és állásfoglalás született. Ezért a terv- és költségvetési bizottság olyan döntést hozott, hogy a legközelebbi jövőben foglalkozni kíván a veszteséges tevékenység problémáival, ha lehet, a költségvetésen keresztül, ami a jelenlegi szerkezet módosítását kívánja meg. Az is világosabbá tenné a helyzetet, ha rendszeresen kapnánk olyan kimutatásokat, amelyek felsorolnák azokat a vállalatokat, amelyek veszteségesen gazdálkodnak, és bemutatnák azt is, hogy ezek a vállalatok milyen nagyságrendben fogyasztják a más vállalatok által előállított nemzeti jövedelmet. A vitában az is felmerült, hogy a kormányzati szerveknek a közeljövőben érdemes lenne megvizsgálni a nemzeti jövedelem újra elosztásának jelenlegi gyakorlatát és a gazdaságpolitikai követelményeknek megfelelően újra kellene szabályozni azt. Tisztelt Országgyűlés! A terv- és költségvetési bizottság megbízásából a különböző állandó bizottságok vitáiban elhangzott, s általuk legfontosabbnak vélt néhány kérdésről szóltam. Abban a tudatban tettem ezt, hogy kormányunk, a Pénzügyminisztérium ismeri ezeket a jelenségeket, amelyek gazdaságunkban, társadalmunkban pozitív és negatív előjellel fellelhetők. Abban is biztosak vagyunk, hogy a kormány azon dolgozik, hogy a kettős gazdaságpolitikai cél megvalósuljon. Nevezetesen: a külkereskedelmi egyensúlyi helyzet megszilárduljon; a nemzeti jövedelem termelése növekedjen, mert csak így tudjuk elérni a második célt, azt,