Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-3

159 Az Országgyűlés 3. ülése, 1985. október ll-én, pénteken 160 Több tekintetben és összefüggésben — és talán kötődik ez kicsit a közhangulathoz is — elhangzott: tömegkommunikáció. Nos, erre egy példát — lévén, hogy magam is ott dolgozom — megint csak hadd mondjak. Kapolyi elvtárs szólt itt a szénellátás gondjairól ; nagyon érzékletesen, és indokolva azt, hogy végül is azért a fejlődés e tekintetben mégsem marad el. S többen igényelték a tömegkommunikáció jelenlétét bizonyos helyeken, bizonyos folyamatokban, jelenségekben. Én csak annyit szeretnék kérni a tömegtájékoztatás felügyeletét ellátó szerveinktől: tekintsék a sajtót, a tömegkommunikációt minden tekintetben felnőttnek, mert ahhoz, hogy mi valóságosan és reálisan tudjunk beszélni és az ország közvéleményét tájékoztatni, ahhoz erre elengedhetetlenül szükség van. Ha Juhár elvtárs előbb jelenik meg — megítélésem szerint •— A Hét műsorában, akkor egy csomó rémhírt, pletykát, és az információs hiányból származó és a réseken betömörülő mindenféle szöveget eleve meg lehetett volna előbb akadályozni. Az emberek ezrei ott álltak 48 órája a TÜZÉP-telep előtt, és a sajtó nem írhatta ezt meg, nem írhatott erről, mert nem volt célszerű, és ezért, azután nem is szóltunk róla. Csak arról, hogy a bányászok teljesíteni fogják a tervet, többet termelnek, de az emberek lehet, hogy erre nem is tudtak odafigyelni, mert épp szénre vártak. Nem volt idejük újságot olvasni. Azt hiszem, hogy ezekre éppen ezekben a nehéz években érdemes lenne jobban odafigyelni. Ha már a sajtónál tartok, legyen ez kicsit — ha javasolhatom — kormányprogram, hogy az illetékesek álljanak ki a sajtó, a televízió kamerái elé, a rádió mikrofonjához még többször, mint eddig, ahogy kezd ennek egy új gyakorlata kialakulni, mert az emberek igénylik ezt. És tudunk is mondani számukra sokkal többet, mint eddig, általánosságoknál, vagy egyéb dolgoknál. Végezetül ígértem — és még van azt hiszem, két percem —, hogy az Országgyűlés munkájához is szeretnék kötődni, merthogy némi zavart okozott, hogy én itt felszólalnék. Nagyon egyetértek Szabó Kálmán képviselőtársunkkal, aki erről is szólt, részben, hogy tényleg legyen valahol egy kicsit vitafórum ez a hely, ahol például az országos nagyberuházásokról halljuk, hogy mennyire gazdaságosak ezek, milyen ellenérvek vannak netán ellene, hogy valóságos döntés születhessen országos nagyberuházások sorsáról. Ezt a kormány eldöntheti, de így önmagára vállalja a felelősséget, s akkor a kormányt szidja a nép, és mi ebben tudnánk segíteni, mert akkor ez valóságosan közös felelősségvállalás lesz. (Derültség.) No nem a szidásban. A felelősségvállalás egy beruházás minden következményéért megoszlik, közös lesz. Ezt szeretném kérni, és amellett az Országgyűlés ügyrendjéhez lennének javaslataim, ezeket később elmondom, mert most a tapasztalásaim olyan furcsák, felemásak voltak, gondolom érdemes lenne erről szólni. Mindezekkel a gondolatokkal szeretném azt javasolni, hogy az Országgyűlés fogadja el Lázár elvtárs expozéját, a kormány programját, a magam részéről ugyanezt tenném, és köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Mindazok a képviselőtársaink, akik szót kértek, kifejtették véleményüket, ezért a vitát bezárom. Bejelentem, hogy az elhangzottakra Lázár György elvtárs, a Minisztertanács elnöke válaszol. Átadom a szót. LÁZÁR GYÖRGY: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Elvtársak! A másfél nap alatt 23 képviselő elvtárs nyilvánított véleményt, fejezte ki — többségük nem is csak a maga nevében — a kormány munkaprogramjával való egyetértését. A kormány nevében köszönöm a támogatást. A munkát bíráló, az elgondolásainkat, terveink 3t helyeslő vélemények, az ajánlások és a javaslatok nagy segítséget adnak ahhoz, hogy -programunkat teljesebbé tegyük, és hogy a korábbinál sikeresebben dolgozzunk annak végrehajtásán. Számunkra különösen is fontos és megtisztelő a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának programunkhoz kilátásba helyezett támogatása. Az Országgyűlés színe előtt azt ígérhetem a képviselő elvtársaknak — rajtuk keresztül választóiknak —, minden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy megfeleljünk annak a várakozásnak, ami a. másfél napos vitában is jól kifejezésre jutott. A másfél napos együttgondolkodás, amely híven tükrözte mindazt, ami szocialista valóságunkat jellemzi, ami népünket foglalkoztatja, témákban, továbbgondolkodásra késztető, mérlegelést igénylő javaslatokban olyan gazdag volt, amihez méltatlan lenne a rögtönzött válasz. Kérem ezért, tekintsenek el attól, hogy részletekbe bocsátkozzak. A véleményeket, a javaslatokat az elkövetkező hetekben lelkiismeretesen feldolgozzuk, nagy részüket a VII. ötéves tervjavaslat véglegesítésekor hasznosítjuk, másokat a terv részét képező társadalmi, gazdasági programok kidolgozásakor, és ismét más részüket a folyó munkában fogjuk érvényesíteni. Király elvtárs érdekes gondolatokat fejtett ki az imént. Nem az én feladatom annak az elbírálása, hogy azt a gyakorlatot kellene-e a jövőben követni, amit ő ajánlott. Mindenesetre remélem és azt hiszem, meg fogunk tudni felelni ennek a várakozásnak, hogy ne kerüljünk önmagunkkal ellentétben, amikor majd decemberben az Országgyűlés elé terjesztjük a VII. ötéves tervet. Ügy érzem, ez a vita is segít abban, hogy nagyobb biztonságérzettel, megalapozottabban olyan tervjavaslatot terjeszthessünk az Országgyűlés elé, amely elnyerheti a támogatást. Mindezek előrebocsátása után rövidre szánt válaszomban először arról szeretnék szólni, milyen érzéseket váltott ki belőlem a vita. Engem megfogott — azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül —, hogy hangzatos fogadkozások nélkül, sokszor ki sem mondva, de mégsem hagyva félreértést, minden felszólaló kifejezte pártunk politikájával, a XIII. kongresszus ha-