Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-3

153 Az Országgyűlés 3. ülése, 1985. október 11-én, pénteken 154 lemény soha nem lehet egy hangos kisebbség véleménye. Mindig a többség döntése szükséges. Egy-két problémát én is tapasztaltam. Hallottam jót is, amikor a helyi tanács megbízottja megkérdezte, a javasolt ötletek közül melyiket tartják fontosabbnak, mint a másikat. SŐt, ugyanez a tanácsi megbízott egy kisjövedelmű családnak maga javasolta, hogy ne ajánlják meg a településfejlesztési hozzájárulást. Magam is, mint állampolgár, kaptam egy nyomtatványt a helyi tanácstól, de ez már néhány .kérdést felvetett. Első olvasásra, fennakadtam azon, hogy mi az a TEHO, aztán persze rájöttem, és tudom, hogy ez a torz rövidítés már a kabaréba is eljutott. Azután, feltűnt, hogy a mi tanácsunk csupa 'helyes infrastrukturális beruházást javasol, amivel mind egyetértek, de semmiféle környezetgazdálkodásra utaló gondolat nincs benne : sem parik, sem csatorna, sem zöldterület nem szerepel. À másik problémám az volt, hogy nem ajánlanak alternatívát, választási lehetőséget. Igaz, hogy a kilenc ajánlott beruházás után van egy pontozott vonal, ahova beírhatnám, hogy én mit szeretnék, ez azonban nyilvánvalóan nem ad egy állampolgárnak komoly választási lehetőséget. • Az akció gyermekbetegségei ellenére meg vagyok győződve arról, hogy más megoldás nincs, mint hogy a helyi lakosság véleményét meghallgatva és segítségét kérve javítsa egyegy település infrastruktúráját és környezetét. Bizonyos irányításra, figyelemfelhívásra, tanácsra azonban szükség van. Zöldterület, parkok, csatornázás, szennyvíztisztítás éppen úgy hozzátartoznak a települési környezet fejlesztéséhez, mint járdák, sporttelepek, iskolák, boltok. Az utolsó gondolat, amelyet ki szeretnék fejteni, az, hogy ma a' környezetvédelem nemcsak annyit jelent, amit néhány éve az emberek gondoltak: egy szép erdő, egy szép fasor, ritka állatok és növények védelme. Ezt is jelenti. De az egészségügyi statisztikákból kezd kibontakozni, hogy a környezetkárosítás már az emberre is visszahat, és mutatkozik egyes megbetegedések gyakoriságának növekedésében, amelyeknek a megelőzéséről Csehák Judit miniszterelnök-helyettesnő is beszélt. Sőt a környezetvédelem gondolata fokozatosan nagyobb súllyal esik latba az ipar és a mezőgazdaság hatékonyságának a növelésével. Manapság a korszerű, versenyképes technológiák egy része éppen azért versenyképes, mert kevés hulladékkal, kevesebb anyagfelhasználással, sőt hulladékok feldolgozásával érik el a hatékonyabb termelést. Egy ENSZ-szakértő mondotta nekem — közismert, hogy a japán acéltermelés mennyire hatékony —, hogy a legújabb módszer, amely a hulladékhőt is felhasználja még 25 százalékkal hatékonyabb, mint az eddigi 'acéltermelési módszerek. És természetesen a környezetet jobban.védik. Ez azonban csak az egyik oldala a gazdasági haszonnak. Számos jelenlegi technológiánk ugyanis eddig figyelembe nem vett költségtényezőt is tartalmaz, azt, amivel a környezetben okozott kárt később helyre kell hozni. Az élet rá fog kényszeríteni minket, hogy ezeket a környezeti kárt okozó technológiákat iparban és mezőgazdaságban egyaránt újakkal váltsuk fel. A levegőtisztaság vonatkozásában a kormányzat már elindított egy intézkedéssorozatot, amelynek segítségével eleget tudunk tenni a helsinki egyezményt aláírt országok közös elhatározásának, hogy a határokon túl terjedő kéndioxid szennyezést nyolc év alatt 30 százalékkal csökkentsük. A kéndioxid, ami az erőművekből, háztartási tüzelésből és közlekedésből ered, nemcsaik az emberi egészségre káros, hanem az erdőket, a fémtárgyak és az épületek anyagát is károsítja, ami a számítások szerint évente sok milliárd forintot tesz ki. Ezt az intézkedési tervet, hogy a kéndioxidkibocsátást csökkentsük, legkedvezőbben úgy lehetne megvalósítani, ha új technológiákat vezetünk be. Minden bizonnyal ez drágítani fogja az energiaellátást. Ez a drágulás azonban kevesebbet tesz ki, mintha megmaradunk a régi technológiánál és egy következő ötéves tervben kétszer annyit adunk ki az okozott károk megtérítésére és az új technológiák bevezetésére. Tisztelt Országgyűlés ! Ez az ország olyan s£ép, és akár hiszik, akár nem, olyan gazdag, hogy nem szabad megengednünk tovább azt, hogy a szépség és gazdagság rovására cselekedjenek egyesek a mások kárára. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Gregor Péter budapesti képviselőnk felszólalására kerül sor. GREGOR PÉTER: Tisztelt Országgyűlés! Mint új országgyűlési képviselőre, a Magyar Optikai Művek szerszámkészítő csoportvezetőjére nagy hatást gyakorolt az a felelősségteljes, az ország társadalmi és gazdasági életének szinte minden területét érintő program, melyet a miniszterelnök elvtárs előterjesztett. Tegnap este, az országgyűlés ülése után munkatársaimmal sokat beszélgettünk a kormányprogramról. Legtöbb vitát azok a kérdések váltották ki közöttünk, amelyek munkánkkal, munkaterületünkkel, az iparral, a vállalati gazdasági élettel kapcsolatosak. A műszaki fejlesztés, a teljesítményekkel arányos anyagi ösztönzés és elismerés érvényesítése, az állampolgári. és a munkafegyelem megszilárdítása, amelyekről Lázár elvtárs is szólt. Véleményem és véleményünk szerint ezek az ipar, a gazdaság fejlődésének kulcskérdései. Ezekhez kívánok hozzászólásomban kapcsolódni. Dolgozótársaimmal nagy megnyugvással vettük tudomásul, hogy a kormányzati szervek a XIII. . kongresszus határozatai alapján az egyensúly megszilárdítását nem a hazai felhasználás további korlátozásával, hanem a gazdaság fejlődésének a hatékonyság javítására alapozott élénkítésével igyekezett biztosítani. Ezért támogatom és erősíteni kívánom azt az elhatározást, hogy jövőnk érdekében a rendelkezésre álló anyagi eszközeinket a műszaki fejlesztés meggyorsítására, a termelés korszerűsítésére fordítsuk, elősegítve ezzel a piacképes, gazdaságosan előállítható árualapok megteremtését.