Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.
Ülésnapok - 1985-3
155 Az országgyűlés 3. ülése, 1985. október 11-én, pénteken 156 Különösen igaz ez az elektronikai iparra, hiszen a VIL. Ötéves terv koncepciójából számomra is látható, hogy ennek az iparágnak a tervezett növekedése 'két-háromszorosa az ipari átlagnak. Annak érdekében, hogy ennek az iparágnak és a magyar társadalom elektronizálásának a programját végrehajtsuk, így gondolom, olyan intézkedésekre van szükség, amelyek nem tűrnek halasztást, ha nem akarjuk, hogy elmaradásunk a fejlett tőkés országok, de a KGST-országok egy részéhez képest is tovább növekedjék. Ma már minden fórumon követelményként fogalmazódik meg a jövedelemtermelő képesség növelése. Jogosan. De munkatársaimmal együtt úgy ' érezzük, hogy amíg ennek eszközfeltételeit nem biztosítjuk, addig legalábbis a mi iparágunkban nem tudunk közelíteni a nemzetközi színvonalhoz. Azok a vállalatok, mint például, ahol én dolgozom, a Magyar Optikai Művekben •is, amelyek ma már magas fokon elektronizált finommechanikai, optikai termékeket gyártanak, a világszínvonalhoz képest hátrányos helyzetbe kerültek. És miből állítják elő termékeiket? Éppen a rendelkezésre álló szerény műszaki színvonalú alkatrészbázisból, vagy éppen a hozzáférhető importból, ugyanakkor még azt is elvárjuk, hogy a világpiaci költség is árszinten legyen. Ezt a versenyt olyan körülmények között kell állnunk, amelyben 10—15—20 éves átlagéletkorú gépök állnak rendelkezésünkre, és a hazai alkatrészellátás nemcsak műszakilag, hanem árban is, természetesen felfelé elszakad a világpiactól. Meggyőződésünk, hogy csak ismételt normarendezésekkel nem tudjuk vállalataink jövedelemtermelő képességét, termékeink konkurenciahelyzetét az elkövetkező időszakban lényegesen javítani. Ennek az iparágnak minden rendelkezésre álló eszközzel biztosítani kell a technológia rekonstrucióját még akkor- is, ha ehhez bizonyos támogatások igénybevételére is szükség lesz. Az ipar többi ágazatának fejlődése szempontjából is létkérdés, • hogy az elektronikai ipar hogyan és mikorra tud ennek a világpiaci kihívásnak megfelelni. Amit az előzőekben elmondottam, az nemcsak az elektronikai berendezéseket gyártó iparra, hanem az elektronikai alkatrészgyártó iparra is vonatkozik. Az általam is ismert programok ezt a hátrányos helyzetünket enyhíteni látszanak, mégis fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a rendelkezésre álló' anyagi eszközeink nagyobb részét a tervidőszak első felében kellene az iparág rendelkezésére bocsátani; Ügy gondolom, hogy az alkatrészgyártó háttériparban van leginkább szükség az új vállalati, esetleg kisvállalkozási formák elterjesztésére, olyan termelő, készletező kereskedelmi szervezetek létrehozására, amelyek rugalmasságukkal, gyors alkalmazkodóképességükkel időben biztosítani tudják a nagyobb vállalatok számára az optimális szérianagyságok gazdaságos gyártásának feltételeit. A vállalatok irányításában bekövetkezett változásoknak, a nagy erővel folyó vállalati szervező munkának, átszervezéseknek magam és munkatársaim véleménye szerint is csak akkor van értelme, ha az „új" több keresetet nyújt dolgozóinak és nagyobb nemzeti jövedelmet az országnak. Csak ez lehet az iránytű, a rendező elv az új vállalati szervezetek létrehozásában. tisztelt Országgyűlés! Az elosztási viszonyok fejlesztése a második, rendkívül fontos és a jövedelemtermelő képesség növelése szempontjából is meghatározó tényező. Arról szeretném tájékoztatni tisztelt képviselőtársaimat, talán egy kis büszkeséggel is, hogy ez a bérszabályozási forma a keresetszintszabályozás, amelyet mintegy dinamikusan fejlődő iparág egyik vállalata választani tudtunk, két fontos dolgot megoldani látszik. Az egyik: azt a veszélyes létszámcsökkenési tendenciát, amelyet az elmúlt években kénytelenek voltunk elviselni. A másik: 1984-ben is a kísérleti bérszabályozás keretében, majd 1985-ben a keresetszint-szabályozást vállalva igazságosabb, ösztönzőbb, a teljesítményekkel nagyobb összhangban levő bérfejlesztésre, keresetnövelésre volt lehetőségünk. Ezért Örömmel üdvözöljük a kormány azon törekvését és törekvéseit, hogy továbbra is ösztönözni kívánja a teljesítmények és a keresetek közötti nagyobb összhangot, a vállalatok közötti differenciálódást, vagyoni gyarapodást biztosítva a jól gazdálkodó vállalatoknak. Ugyanakkor csökkentve, illetve megszüntetve a gazdaságtalan tevékenységek támogatását. Szeretném, ha elhinnék nekem, hogy mi, akik egy dinamikusan fejlődő vállalat, progreszszív iparág dolgozói vagyunk — minden olyan intézkedést örömmel üdvözlünk, amely háttérbe szorítja az egyenlősdit és az emberek teljesítőképességének mind teljesebb kiteljesedését szolgálja, örömmel fogadnánk munkatársaink közé azokat, akik akaratukon kívül gazdaságtalan termelésbe kényszerülnek. A mi iparágunkban a kenyerük biztosítva lenne számukra. Minden elhatározás, program annyit ér, amennyit sikerül megvalósítani belőle. Talán nem tűnik szerénytelen feltevésnek, ha azt várom és kívánom, hogy a kormány legyen igényesebb saját határozatai végrehajtása terén. Igényeljen még fegyelmezettebb munkát, dicsérjen — ha lehet — és éljen a felelősségrevonással is, ha kell. E gondolatokkal tudtam én a vitához hozzászólni. A kormány programját elfogadom és támogatom. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Most Király Zoltán Csongrád megyei képviselőtársunk felszólalására kerül sor. KIRÁLY ZOLTÁN: Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak ! * Engedjék meg azzal kezdenem, nem terveztem, hogy hozzászólok, de a sokéves vagy kialakult gyakorlattal szemben, tulajdonképpen, a tegnapi nap, az elhangzott expozé és a felszólalások hozták ki belőlem, hogy tán' némely gondolattal csatlakozni lehetne ennek a napirendi pontnak a dolgaihoz. Ezzel talán némi apró zavart is okoztam — ezért szíves elnézést kérek. Ámde, az Országgyűlés ilyetén dolgaira a
