Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-3

147 Az Országgyűlés 3. ülése, 1985. október ll^én, pénteken 148 lasztási rendszer is könnyebbé teszik, hogy az arra alkalmas fiatalok megvalósítsák elképzeléseiket, vezető posztokra kerülhessenek. A kormány úgy-alakítsa a feltételeket, hogy ezek a fórumok ne válhassanak formálissá. Biztos vagyok abban, hogy a pártszervezetek a szövetkezetek után a vállalati szférában is eredményesek lesznek, ezért javasolom a kormánynak, hogy az állami, társadalmi élet sok más területére is terjessze ki a választási módszert a vezetők megbízására. Ezzel elérhetjük, hogy a vezetés gyorsabban fejlődik, jobban megfelel feladatainak, és sok 'elvtársunk is megismerheti azt a kellemes érzést, amit a dolgozók bizalma, a megválasztás jelent. Néhányuk munkájában is megérződik majd, hogy nem valamilyen földi hatalmasság kegyeiért, hanem a közösség szolgálatában kell tevékenykedniük. Tisztelt Képviselőtársaim! r A nyugdíjak, reálértékét az elmúlt időszakban nem sikerült megőrizni. Ez súlyosabban' érintette a régen * megállapított és alacsony nyugdíjban részesülőket. Addig általában nincsen baj, amíg a nyugdíjas egy tehén tartásával, egy kis fusizással, mellékállással a nyugdíját kiegészítheti. De nehéz helyzetbe kerül, amikor munkaképtelenné válik, és emiatt bevételei csökkennek, kiadásai pedig megnövekednek. Ezért szükséges, hogy a kormányzat ' gondoskodjon ' a legalacsonyabb nyugdíjak reálértékének emeléséről. Ha a pénzügyi lehetőségek nem engednek többet, akkor differenciáljanak. A már munkaképtelen, magasabb korúak, például a 70 év felettiek nyugdíját nagyobb mértékben emeljék, mint a sokszor még életerős fiatalabbakét. Néhány szó a szabályozásról. Nagy a vita, hogy változzon, ne változzon, milyen gyakran változzon, hallottuk itt is elég sűrűn. Mi, vállalati vezetők azt kérjük, hogy keveset változzon. De ezt csak úgy lehet megoldani, ha az irányítás a legfontosabb elemeket ragadja meg csupán, és nem próbál mindent részleteiben szabályozni. Néhány fontos célt, mint például a jövedelmezőséget, az exportképességet fogalmazzák meg a-szabályozás nyelvén, a többi legyen a vállalatok dolga. Nálunk már régen szabad gondolkodni, de mégis sok olyan vezető van, aki inkább megkérdezi fent, hogy mit kell csinálni: Ne csupán szabad legyen, kötelező is legyen gondolkodni mindnyájunknak. Tisztelt Országgyűlés! örömmel vettük a fejkvótarendszer és az elöljáróságok bevezetését a kisközségek, a társközségek életébe. Sajnos szükség volt ezekre az intézkedésekre. Kérjük a jövőben is a kistelepülések kiemelt támogatását. Egyetértek a TEFA bevezetésével, és úgy érzem, ahol jó a tanács és a lakosság kapcsolata, s ahol a tanácsi pénzeket jól használták fel, ott most is megállapodnak, ahol nem, ott okuljanak belőle. Tisztelt Országgyűlés! A kormány programjával egyetértek, és minden erőmmel támogatom közös céljaink megvalósítását. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik dr. Vida Kocsárd, Somogy megyei képviselőtársunk. DR. VIDA KOCSÁRD: Tisztelt Országgyűlés ! Siófokról jöttem, a Balatonról és az idegenforgalomról fogok beszélni. A jövőkutatással foglalkozó tudósok egy csoportja már több mint tíz évvel ezelőtt arra a megállapításra jutott, hogy az ezredforduló táján az idegenforgalom lesz a legnagyobb iparág. Az ezredforduló már itt van a kertek alatt. Azok a nem jelentéktelen bevételek, amelyekkel mi is és a világ számos országa is rendelkezik, egyre növekedni fognak, s az, hogy ezekből a bevételekből mekkora nagyságokat tud egy ország kihasítani, az természetesen azon múlik, hogy a lehetőségeit hogyan használja ki, mekkora figyelmet szentel erre, és milyen perspektivikus elképzelése, programja van. Ha a magyar idegenforgalomról néhány megjegyzést el kell mondanom, akkor azzal a jóleső ténnyel kell kezdenem, hogy 1984-ben külkereskedelmi dolláraktívumunk több mint 25 százalékát az idegenforgalomból származó dollárbevétel többlete adta, s ez nem jelentéktelen összeg. Az idegenforgalomban a dollár kitermelése durván negyven forint, s ez nagyon jó, ha az ipari átlaggal vagy az .országos átlaggal hasonlítjuk Össze. De jelentős -árnyoldalaink, gondjaink is vannak, mégpedig az, hogy a hozzánk érkező vendégek költése csa'k töredéke annak, amit a fejlettebb idegenforgalommal rendelkező országokban költenek. Régóta ismétlődő gond, hogy jönnek és jönnek hozzánk a külföldiek — nagyon örülünk neki —, de sajnos az érkezők számának növekedésével nem nőnek együtt a bevételek, s ezen nagyon sok mindent kell javítani. A Balatonról — a közelmúlt években sokat beszéltünk, különösen a vízminőséggel kapcsolatosan. Nemcsak azért mondom, mert jól hangzik, de valóban így érzünk mindnyájan, hogy dicséret és elismerés illeti a kormányt azért, hogy ezekben az esztendőkben, amelyek mögöt- ' tünk vannak, milyen nagy figyelmet és nagyon nagy összegeket fordított a vízminőség javítására. Ma mi a helyzet? Ma az a helyzet — mint ahogy tegnap hallottuk Űjvári elvtárs szájából is —, hogy szerencsére megállt a vízminőség romlása, itt-ott helyenként már javult is, de ez a javulás még nagyon törékeny, nagyon vigyázni kell rá. Egyetértek Újvári elvtárssal abban, hogy erre kiemelt figyelmet kell fordítani a jövőben. Ugyanakkor feszültségek is keletkeztek, s most majdnem olyan a helyzet — egy kis túlzással — a Balaton-parti településeken, mint amilyen évekkel ezelőtt a vízben volt. Miért? Ez két eredőre vezethető vissza.. Az egyik az előbb mondottak, hogy erőnket, pénzünket csaknem kizárólag a vízminőség javítására fordítottuk, és más nagyon fontos dolog fejlesztésére nem, vagy nagyon kevés jutott. A másik pedig az, hogy azoknak a vállalatoknak, amelyek érdekeltek a Balaton partján, romlottak a működési feltételeik. Hogyan és miért? Azért, mert néhány év óta a normatív szabályozás követkéz-